2010. jan. 5.

Idézet - Pio atya leveleiből

Részletek Pio atya leveleiből, melyeket a stigmatizációjáról (előbb a láthatatlanról, majd a láthatóról) írt gyóntatójának , Benedetto atyának






Pietrelcina 1911. szeptember 8.


...


Tegnap éjjel történt valami, amit nem értek és nem tudok megmagyarázni. Mindkét tenyerem közepén megjelent egy kis piros folt, akkora, mint egy pénzdarab, és a piros folt közepén heves, nyilalló fájdalmat éreztem. A bal kezemben erősebb volt a fájdalom, olyannyira, hogy még mindig sajog. A lábfejemben is érzek valami fájdalmat.



Majdnem egy év óta többször is előfordult velem ilyesmi, bár volt egy időszak, amikor nem tapasztaltam. Kérem ne haragudjék, hogy csak most említem először - eddig minden alkalommal elfogott valami átkozott szégyenkezés. Ha tudná, mekkora erőszakot kell tennem magamon most is, hogy elmondjam önnek! Sok mindent szeretnék mondani, de nem találok szavakat. Most csak annyit, hogy valahányszor a szentségi Jézussal vagyok, igen erős szívdobogás jön rám. Néha úgy érzem, a szívem szinte kiugrik a mellkasomból.



Az oltárnál néha úgy érzem az egész testem ég; nem is tudom ezt szavakkal kifejezni. Különösen az arcom lángol ilyenkor. Nem tudom, atyám, mit jelent mindez.

...







San Giovanni Rotondo, 1918 augusztus 21.


...

Nem vagyok méltó, hogy elmondjam, ami e gyötrelmes szenvedés ideje alatt történt. Ötödikén este a fiúkat gyóntattam, amikor lelki szemeim előtt egyszer csak megjelent egy mennyei lény, akinek láttán borzalmasan megrémültem. Kezében hosszú, hegyes pengéhez hasonló fegyvert tartott, a hegyéből mintha tűz lövellt volna.
Ugyanabban a pillanatban, amikor mindezt észrevettem, láttam, hogy az a lény teljes erővel a lelkembe hajítja a fegyvert. Nagy nehezen felkiáltottam; úgy éreztem meghalok. A fiúnak megmondtam, menjen el, mert rosszul érzem magam, és nem bírom folytatni.



Ez a kínszenvedés egészen hetedikén reggelig tartott egyfolytában. El sem tudom mondani, mit szenvedtem e gyötrelmes napok alatt. Még azt is láttam, amint a belsőmet tépi, szaggatja az a fegyver, s mindent átjár a kard és a tűz. Attól a naptól fogva halálos sebet hordozok.

...






San Giovanni Rotondo, 1918. október 22.


...

Múlt hónap huszadikán reggel történt szentmise után, a karzaton: egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. Mélységes csend volt körülöttem és bennem; hirtelen nagy békesség töltött el; ráhagyatkoztam arra, hogy mindentől teljesen meg vagyok fosztva, és elnyugodtam ebben a kiüresedésben. Mindez egy szempillantás alatt történt.



Közben egy titokzatos lényt láttam magam előtt, olyat, mint augusztus 5-én, de most vérzett a keze, a lába és az oldala. Nagyon megrémültem. Ki sem tudom fejezni mit éreztem abban a pillanatban; olyan volt, mintha meghalnék, s meg is haltam volna, ha az Úr közbe nem lép, és meg nem erősíti szívemet, amely csak úgy dörömbölt a mellkasomban.



Azután eltűnt a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte mindennap.

...

Nincsenek megjegyzések: