" 'Égjünk; égni ne féljünk, égjünk, melegítsük fel vén emberiséget. Ne féljünk, hogy elégünk; az az égés élet s az éleny nem fél, hogy a tüdőben s a vérben elég, s az Jézus Krisztuson csattogó jókedvben s az arcon rózsákban virágzik ki'
Láthattuk, Prohászka Ottokár hangsúlyozza: "égni ne féljünk"! Miért is félünk tőle? Az ember tudja, hogy az égés valamit eltüntet, valamit átalakít, tejesen visszavonhatatlanul mássá tesz, ezért valóban nagyon félelmetes. Az életünk alapja a belső égés, ami szerves voltunkból adódóan működik, ha ez megszűnik, mi is megszűnünk lenni. De a lélek is az égésből táplálkozik, amelynek forrása egyedül Isten; ha az Ő tüzét nem akarjuk lángra lobbantani a lelkünkben, akkor igazán nem élünk, csak vagyunk , hamvadunk, nyavalygunk, lassan pusztulunk, s ha távozunk, a tespedés "jutalma" is meglesz.
Pável Márta
"Akinek füle van a hallásra, az hallja meg"
175.oldal: Tűz, a lélek tüze
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése