A kiüresített lelkület nem zavartatja magát, semmihez nem kötődik, legjavát valamilyen módhoz nem kötötte, semmiben nem nézi a magáét, hanem bizony Isten legkedvesebb akaratába merült teljességgel és a magáéról lemondott. Soha egy mégoly csekély tettet sem vihet végbe valaki, amely ily módon ne kapná meg az Ő erejét és az Ő tehetségét. Oly erősen kell imádkoznunk, hogy azt kívánjuk, minden testrészünk, és minden képességünk, szemünk, fülünk, szánk, szívünk és valamennyi érzékszervünk az imára irányuljon; nem szabad felhagynunk ezzel mindaddig, amíg úgy nem érezzük, hogy készen állunk egyesülni azzal, aki immár jelenvaló számunkra és akihez imádkozunk – vagyis Istennel.
Eckhart Mester: Útmutató beszédek 2. (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése