Napi vers

Füle Lajos: Futás

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörű szépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után…

Fut az ember az élet után,
leszegett fejjel gyötri magát,
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át,
gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után…

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozhatatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…