Az önző szeretet gyakran elhanyagolja a szeretett másik jogát ahhoz, hogy autonóm személyiség legyen. Nem tiszteli amásik igazi lényét. Nem biztosítja számára az életteret, amelyben a maga eredeti módján növekedhetik és kibontakozhatik, hanem alárendelt helyzetbe kényszeríti. Mindenáron a saját elképzeléseihez akarja igazítani a másikat. Az önző szeretet elsorvad és meghal, mert nem élteti a figyelem. Ha így szeretünk, barátaink csak azért élnek, hogy szerethessük őket. Ölebeinkként dédelgetjük őket. Az ilyen szeretet semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy a másik elmenekül előle. Alattvalóként őrizgeti a másikat, hogy saját érzelmeit ápolgathassa.
Thomas Merton: A csend szava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése