Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,
akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy
megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te
küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám
bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a
dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt!
Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál.
Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már
tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled
vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az
igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél
engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket
nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az
enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább
itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése