2011. okt. 4.

 Ez a két út van tehát, és mindkettőn fáradtsággal járnak. Figyeld azonban, mekkora az ember tudatlansága és vaksága, hiszen, bár elkészült számára az új út, a vízen akar átmenni. A híd útja annyi örömet ad a rajta járóknak, hogy minden keserűségük örömmé és minden terhük könnyűvé lesz. A test sötétségében élnek ugyan, de meglátják a világosságot; halandók ugyan, de örök életet találnak azáltal, hogy a szeretet érzületével és a hit világosságával ízlelik az örök igazságot.

Igazán ostoba tehát, aki kitér ilyen nagy jó elől, s inkább választja, hogy már ebben az életben a pokol előízét ízleli a híd alatti úton járva, ahol nagyon sok fáradtsága van minden enyhület és minden jó nélkül, mivel a bűn által meg van fosztva Tőlem, aki a legfőbb és örök Jó vagyok.

Sienai Szent Katalin: Dialógus 28. fejezet (részletek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése