II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, 2002. június 16-án pedig szentté avatta Pio atyát. A boldoggá avatásra emlékezve idézzük az alábbiakat:
Harmath Károly
Pietrelcinai Pio atya
részlet
A lelki előrehaladás csak a békében lehetséges. „Ha sikerül minden pillanatban megőriznünk a szív nyugalmát és békéjét, nagy hasznunk lesz belőle az Istenhez vezető úton. Ha ellenben elveszítjük a békét, minden gyakorlatunk, amely az örök élet megszerzésére irányul, kevés hasznot hoz, vagy egyáltalán nem terem gyümölcsöt." A lelkiismeret-furdalás is gyakran nyugtalanságot okoz az emberben. Ez a nyugtalanság azonban nem mindig Istentől jön. Íme, mit ajánl Pio atya, hogy pontosan meg tudjuk különböztetni, mi honnan származik: „óvakodjunk a különböző szemrehányásoktól és vádaktól önmagunk ellen. Ezek a vádak legtöbbször az ellenségtől jönnek, azzal a céllal, hogy megzavarják békességünket Istenben. Ha az ilyen szemrehányások és vádak mérsékeltebbé tesznek, és a jó cselekedetekre buzdítanak, anélkül, hogy eltörölnék bennünk az Istenbe vetett bizalmat, biztosak lehetünk, hogy Istentől származnak. De ha felkavarják bensőnket, és félelemmel töltenek el, biztosak lehetünk benne, hogy az ördögtó] jönnek, és mint olyanokat kerülnünk kell, menedéket keresve az Istenbe vetett bizalomban." A következő sorok elmondják azt is, hogyan fogalmazta meg ez a szerény kapucinus a békét: „A béke a szellem egyszerűsége, az értelem komolysága, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a harmónia mindannyiunkban. A béke állandó öröm, amely a jó lelkiismeret tanúságából forrásozik. A béke annak a szívnek a szent öröme, amelyben Isten uralkodik. A béke út a tökéletesség felé, sőt még több: a tökéletesség a békében található. Az ördög pedig, aki mindezt jól tudja, minden erejét latba veti csakhogy felkavarja békénket."
Harmath Károly
Pietrelcinai Pio atya
részlet
A lelki előrehaladás csak a békében lehetséges. „Ha sikerül minden pillanatban megőriznünk a szív nyugalmát és békéjét, nagy hasznunk lesz belőle az Istenhez vezető úton. Ha ellenben elveszítjük a békét, minden gyakorlatunk, amely az örök élet megszerzésére irányul, kevés hasznot hoz, vagy egyáltalán nem terem gyümölcsöt." A lelkiismeret-furdalás is gyakran nyugtalanságot okoz az emberben. Ez a nyugtalanság azonban nem mindig Istentől jön. Íme, mit ajánl Pio atya, hogy pontosan meg tudjuk különböztetni, mi honnan származik: „óvakodjunk a különböző szemrehányásoktól és vádaktól önmagunk ellen. Ezek a vádak legtöbbször az ellenségtől jönnek, azzal a céllal, hogy megzavarják békességünket Istenben. Ha az ilyen szemrehányások és vádak mérsékeltebbé tesznek, és a jó cselekedetekre buzdítanak, anélkül, hogy eltörölnék bennünk az Istenbe vetett bizalmat, biztosak lehetünk, hogy Istentől származnak. De ha felkavarják bensőnket, és félelemmel töltenek el, biztosak lehetünk benne, hogy az ördögtó] jönnek, és mint olyanokat kerülnünk kell, menedéket keresve az Istenbe vetett bizalomban." A következő sorok elmondják azt is, hogyan fogalmazta meg ez a szerény kapucinus a békét: „A béke a szellem egyszerűsége, az értelem komolysága, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a harmónia mindannyiunkban. A béke állandó öröm, amely a jó lelkiismeret tanúságából forrásozik. A béke annak a szívnek a szent öröme, amelyben Isten uralkodik. A béke út a tökéletesség felé, sőt még több: a tökéletesség a békében található. Az ördög pedig, aki mindezt jól tudja, minden erejét latba veti csakhogy felkavarja békénket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése