"Péter megtagadja Jézust.
<< Péter pedig távolról követé őt be egészen a főpap tornácába és a szolgákkal a tűzhöz ülvén, melegszik vala... jőve egy a főpap szolgálói közől, mondá: Te is a Názáreti Jézussal valál: Ő pedig tagadá... Azután ismét látván őt egy szolgáló, kezdé mondani: Ez is azok közül való. Ő pedig ismét tagadá. És kevés vártatva megint az ott állók mondták Péternek: Bizonyára azok közül vagy, mert te is galileai vagy. Ő pedig kezde átkozódni és esküdni, hogy nem ismerem azt az embert, kit mondotok. >> (Mk 14, 54)
a) Péter szereti az Urat, de pszichológiája rohamos, ösztönös s nincs kialakítva. Szeretete át van szőve sok szenvedélyes öntudatlan elemmel. Ő tud kardot rántani, de tud félénk, sőt gyáva is lenni s nincs e forgandóságnak öntudatában. Ő természet s még nem egyed. Jó szív, de megbízhatatlan. S e pislogó lángocskát beleviszi a szélvészbe; mi lesz vele? Elfújják s füstölög. Jézus ismerte ez ösztönös, fejletlen egyéniségeket; panaszkodott: meddig viseljelek el? Mikor lesztek már típusok, megállapodott egyedek?! Hogyan kell önmagamra reflektálnom, az ösztönös, öntudatlan természet iránt bizalmatlankodnom; imádkoznom, vagyis az isteni kegyelmet belevezetnem; fegyelmeznem magam, vagyis kihámoznom az ösztönből az öntudatos, intéző akaratot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése