Vajon meddig segít bennünket az emberi ész a lelki előrehaladásban? Nézzünk ezzel kapcsolatban egy idézetet!
Forrás: Bevezetés a szúfi doktrínába, Titus Burckhardt
"...tudás csak azzal érhető el, ami ugyanolyan természetű, mint a tudás.
Hozzá kell ehhez tenni, hogy a spirituális gyakorlatokban mindig vannak elemek, amelyek úgymond talpalatnyi helyet sem kínálnak a teoretikus értelemnek. A ténynek, hogy az Isteni Igazság végtelenül felülmúlja az észbeli előképeit, szükségképpen kifejeződésre kell jutnia a spirituális élet ökonómiájában. Ebben az összefüggésben az ember még bizonyos inverziót is megfigyelhet, mert éppen a racionalitás szempontjából legkevésbé diszkurzív és >>leghomályosabb<< támasztékok azok, amelyek általában véve a kegyelem legerőteljesebb influenciáinak a hordozói. A tiszta kontempláció határvidékén a szimbólumok egyre szintetikusabbá, formájukban egyre egyszerűbbé válnak. ... Aki meg akarja közelíteni az Isteni Realitást, annak nem csak a tudatlanságot és a tudatossághiányt kell legyőznie, hanem a magával ragadó hatást is, amit a pusztán elméleti tudás és a hasonló >>valótlanságok<< gyakorolnak rá. ... Az Út ... magában foglalja mind a doktrína tanulmányozását, mind pedig a rajta való túljutást az intuíció segítségével. Ha a tévedés mindig szigorúan ki van zárva, akkor magának az igazságot hordozó, ugyanakkor azt bizonyos értelemben korlátozó észnek is eliminálódnia kell az egyesítő kontemplációban."
Forrás: Bevezetés a szúfi doktrínába, Titus Burckhardt
"...tudás csak azzal érhető el, ami ugyanolyan természetű, mint a tudás.
Hozzá kell ehhez tenni, hogy a spirituális gyakorlatokban mindig vannak elemek, amelyek úgymond talpalatnyi helyet sem kínálnak a teoretikus értelemnek. A ténynek, hogy az Isteni Igazság végtelenül felülmúlja az észbeli előképeit, szükségképpen kifejeződésre kell jutnia a spirituális élet ökonómiájában. Ebben az összefüggésben az ember még bizonyos inverziót is megfigyelhet, mert éppen a racionalitás szempontjából legkevésbé diszkurzív és >>leghomályosabb<< támasztékok azok, amelyek általában véve a kegyelem legerőteljesebb influenciáinak a hordozói. A tiszta kontempláció határvidékén a szimbólumok egyre szintetikusabbá, formájukban egyre egyszerűbbé válnak. ... Aki meg akarja közelíteni az Isteni Realitást, annak nem csak a tudatlanságot és a tudatossághiányt kell legyőznie, hanem a magával ragadó hatást is, amit a pusztán elméleti tudás és a hasonló >>valótlanságok<< gyakorolnak rá. ... Az Út ... magában foglalja mind a doktrína tanulmányozását, mind pedig a rajta való túljutást az intuíció segítségével. Ha a tévedés mindig szigorúan ki van zárva, akkor magának az igazságot hordozó, ugyanakkor azt bizonyos értelemben korlátozó észnek is eliminálódnia kell az egyesítő kontemplációban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése