Érdekes gondolat arról, hogy minden különbözőségben, minden szakadásban, minden résben, minden távol levésben jelen kell lennie az egységnek valamilyen módon és valamilyen mértékben, mert ha semmi kapocs nem volna a különálló dolgok között, akkor egyáltalán nem érzékelhetnék egymást:
"A kozmosz szövetében nincs alapvető szakadás... A maga módján létezik diszkontinuitás, ami az, ami. Diszkontinuitás mint olyan azonban aligha képzelhető el az egység princípiuma nélkül, ami áthidalja a rést, és a kontinuitás háttere nélkül, ami megnyilvánítja azt. Ily módon például az individuális egyének között látható diszkontinuitás, a tudatcentrumaik elkülönülése, csupán az egyetlen Esszenciájuk jele..."
Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába
"A kozmosz szövetében nincs alapvető szakadás... A maga módján létezik diszkontinuitás, ami az, ami. Diszkontinuitás mint olyan azonban aligha képzelhető el az egység princípiuma nélkül, ami áthidalja a rést, és a kontinuitás háttere nélkül, ami megnyilvánítja azt. Ily módon például az individuális egyének között látható diszkontinuitás, a tudatcentrumaik elkülönülése, csupán az egyetlen Esszenciájuk jele..."
Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése