Tsong-Khapa, a nagy guru, Lamrin című könyvében az álomról a következőket írja:
…
Meg kell gondolni, hogy a ténylegesen végrehajtott cselekedetnek többé-kevésbé kellemes vagy kellemetlen, de mindig látható következménye van. A ténylegesen végrehajtott cselekedet azonban nem fontos; ami fontos, az a cselekedetet megelőző szellemi elhatározás. Ez az elhatározás az, ami az embert jobbá vagy rosszabbá teszi, mert ez az elhatározás az, ami az emberi lélekre hat. Az elhatározás ébreszt fel vagy altat el vonatkozásokat, kapcsolatokat, szándékokat, rejtett képességeket s ezek azok, amelyek aztán a világosság, vagy a sötétség felé vezetik. Csak az ura teljesen életének, aki a tetteket az elhatározásnál ragadja meg.
Az ember igazi lénye az ébrenlét állapotában nem nyilatkozhatik meg teljesen, mert az ébrenlét állapotában az ember tudatán társadalmi helyzete, műveltsége, múltja, környezetének jellege, emlékeinek sok ezre uralkodik. Az emberi lény igazi természete a tudat küszöbe alatt fekvő ösztönzésekben él rejtett életet. Az álom állapotában az ébrenlét akadályai elolvadnak, az ember lénye felszabadul és természetének igazabb alakjában nyilatkozik meg. Ezért fontos az álom állapotának ismerete és az álomnak a megvilágosodásra való felhasználása.
Az álomban az igazi ember cselekszik, az igazi ember gondolkozik, az igazi ember lát. Az álomban a szándék, az ösztönzés, a szenvedély igazi alakjában mutatkozik meg. Aki tudja, hogy az elhatározás fontosabb, mint a tett végrehajtása, az felismeri, hogy: aki gyilkosságot határozott el, de azt nem hajtotta végre, abban a gyilkosság lelkiállapota már uralkodó lett. Ennek a felismerésnek igazságossága az álomban átélhető. Mert a gyilkosságot esetleg külső körülmények megakadályozhatták, a gyilkos ösztön az emberben élni fog. És az ösztönzés következményei az ember igazi lényében jelentkeznek.
…
Ha az alvás ideje közeledik, menj a szabadba, lábadat mosd meg, feküdj le és vedd fel az alvó oroszlán fekvését, jobb oldalon, kinyújtott lábbal úgy, hogy a bal láb a jobb lábon nyugodjon.
Képzeld el a világosságot, minden anyagi vonatkozástól mentesen. Ebben az állapotban tarts ki. Szívd tele magad ezzel a világossággal és ebben az állapotban aludj el. Aki tudatát az elalvás pillanatában teleszívta világossággal, az az alvás ideje alatt nem fog elsötétedni.
Emlékezetedbe idézd Buddha tanításait.
Elmélkedj fölöttük és abban a percben, amikor elszenderedsz, magadtól minden beszennyező tettre irányuló csábítást utasíts el. Ilyen körülmények között az alvással eltöltött idő nem fog különbözni az ébrenlét alatt eltöltött időtől. Szellemed az alvás alatt is ugyanazon az úton fog járni, mint nappal.
Az éberség tudatát gondosan ápolni kell. Ha a testet az alvás le is győzi, a szellemnek világosnak kell maradnia. Álmod legyen könnyű, mint a vadállatoké. S akkor abban a pillanatban fel tudsz ébredni, amikor elhatároztad.
…
Meg kell gondolni, hogy a ténylegesen végrehajtott cselekedetnek többé-kevésbé kellemes vagy kellemetlen, de mindig látható következménye van. A ténylegesen végrehajtott cselekedet azonban nem fontos; ami fontos, az a cselekedetet megelőző szellemi elhatározás. Ez az elhatározás az, ami az embert jobbá vagy rosszabbá teszi, mert ez az elhatározás az, ami az emberi lélekre hat. Az elhatározás ébreszt fel vagy altat el vonatkozásokat, kapcsolatokat, szándékokat, rejtett képességeket s ezek azok, amelyek aztán a világosság, vagy a sötétség felé vezetik. Csak az ura teljesen életének, aki a tetteket az elhatározásnál ragadja meg.
Az ember igazi lénye az ébrenlét állapotában nem nyilatkozhatik meg teljesen, mert az ébrenlét állapotában az ember tudatán társadalmi helyzete, műveltsége, múltja, környezetének jellege, emlékeinek sok ezre uralkodik. Az emberi lény igazi természete a tudat küszöbe alatt fekvő ösztönzésekben él rejtett életet. Az álom állapotában az ébrenlét akadályai elolvadnak, az ember lénye felszabadul és természetének igazabb alakjában nyilatkozik meg. Ezért fontos az álom állapotának ismerete és az álomnak a megvilágosodásra való felhasználása.
Az álomban az igazi ember cselekszik, az igazi ember gondolkozik, az igazi ember lát. Az álomban a szándék, az ösztönzés, a szenvedély igazi alakjában mutatkozik meg. Aki tudja, hogy az elhatározás fontosabb, mint a tett végrehajtása, az felismeri, hogy: aki gyilkosságot határozott el, de azt nem hajtotta végre, abban a gyilkosság lelkiállapota már uralkodó lett. Ennek a felismerésnek igazságossága az álomban átélhető. Mert a gyilkosságot esetleg külső körülmények megakadályozhatták, a gyilkos ösztön az emberben élni fog. És az ösztönzés következményei az ember igazi lényében jelentkeznek.
…
Ha az alvás ideje közeledik, menj a szabadba, lábadat mosd meg, feküdj le és vedd fel az alvó oroszlán fekvését, jobb oldalon, kinyújtott lábbal úgy, hogy a bal láb a jobb lábon nyugodjon.
Képzeld el a világosságot, minden anyagi vonatkozástól mentesen. Ebben az állapotban tarts ki. Szívd tele magad ezzel a világossággal és ebben az állapotban aludj el. Aki tudatát az elalvás pillanatában teleszívta világossággal, az az alvás ideje alatt nem fog elsötétedni.
Emlékezetedbe idézd Buddha tanításait.
Elmélkedj fölöttük és abban a percben, amikor elszenderedsz, magadtól minden beszennyező tettre irányuló csábítást utasíts el. Ilyen körülmények között az alvással eltöltött idő nem fog különbözni az ébrenlét alatt eltöltött időtől. Szellemed az alvás alatt is ugyanazon az úton fog járni, mint nappal.
Az éberség tudatát gondosan ápolni kell. Ha a testet az alvás le is győzi, a szellemnek világosnak kell maradnia. Álmod legyen könnyű, mint a vadállatoké. S akkor abban a pillanatban fel tudsz ébredni, amikor elhatároztad.
Forrás: Tibeti misztériumok (Hamvas Béla ford.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése