Itt is, ott is, a fojtó csendbe
Új énekszó hasít fülembe.
Lobogó, részeg, vad dalok,
De újak és fiatalok.
Lázforrók vagy hideglelősek.
Úgy szeretném szeretni őket!
A testvér lázt hallom belőlük,
És mégis, mégis fázom tőlük.
Nem, ez a dal nem az enyém!
Nekem szentség a költemény.
Nekem nem kell a dal, ha nincsen
Hullámai fölött az Isten.
Én nem vagyok síró, se rokkant,
Az én gerincem meg nem roppant.
Nem kellenek a kis nyögések.
Én akarom a szent Egészet,
A szűz erőt, a harci frisset!
Nem lehetek magamnál kisebb.
Én a magamét akarom,
Az én bontatlan mélyemből szülemlőt,
Eget és földet megigenlőt!
Jöjj már, siess már, én dalom!
Sík Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése