2014. jan. 19.

Szufi misztika III.

A bolond és a müezzin
"Egy iszfaháni müezzin felmászott a minaret tetejére és imádkozni hívta az embereket.
Ugyanakkor haladt el arra egy bolond, akitől valaki megkérdezte:
-- Mit csinál az az ember ott a minareten?
A bolond így válaszolt:
-- Tulajdonképpen semmi mást nem csinál, csak egy üres dióhéjat rázogat.
Hasonlóképpen, amikor Isten kilencvenkilenc nevét mondod, üres dióhéjjal játszadozol. Hogy is lehetne Istent neveken keresztül megérteni?
Mivel Isten lényege úgysem önthető szavakba, legjobb, ha nem beszélünk egyáltalán senkiről."

"A test teremtése előtti lelkek
Tudj arról az időről is, mikor még csak lelkek léteztek, testek még nem.
Ez a korszak csak pár évnyi hosszú volt, de egy éve kitett ezret a mostaniakból.
A lelkek sorokba rendeződtek. Először az evilágot mutatták meg nekik. Tízből kilenc rohanni kezdett felé.
A megmaradt lelkeknek megjelent a paradicsom. Tízből kilenc rohant arra.
A még ezután megmaradt lelkek számára feltárulkozott a pokol. Tízből kilenc elborzadva menekült onnét.
Ekkorra már csak néhányan maradtak a lelkek, azok, akiket semmi nem befolyásolt. Nem vonzotta őket a föld, sem a mennyország, nem féltek a pokoltól sem.
Az itt maradottakat megszólította a Mennyei Hang:
-- Ostoba lelkek, hát mi mást akartok?
A lelkek egyszerre felelték:
-- Te, aki mindent tudsz, tisztában vagy vele, hogy csak feléd vágyakozunk, és nem kívánjuk elhagyni a Te jelenlétedet.
A hang így beszélt hozzájuk:
-- Aki Ránk vágyik, kockázatot vállal, nehézségekbe ütközik és megszámlálhatatlanul sok veszéllyel szembesül.
-- Boldogan megtapasztalunk bármit azért, hogy Veled lehessünk, és szívesen elhagyunk bármi, hogy mindent megkapjunk -- felelték."

Idries Shah: A szufi út

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése