Szufi Misztika IV.

A róka és a tevék
Egy rókát láttak rémülten rohanni.
Valaki megkérdezte tőle, mitől ilyen feldúlt. A róka így válaszolt:
-- Tevéket visznek kényszermunkára.
-- Bolond! -- mondták -- a tevék sorsához semmi közöd, hiszen még csak nem is hasonlítasz rájuk.
-- Csendesebben! -- intette le őket a róka -- ha egy rosszakaróm azt mondaná, hogy teve vagyok, ki segítene megmenekülnöm?

A dervis és a tevehajcsár
Mikor utunkat Arábia déli része felé vettük, Kufában karavánunkhoz egy mezítlábas és fedetlen fejű dervis csatlakozott.
Láttam, hogy nincstelen, de céltudatosan lépkedett, ezt a verset ismételgetve:

Terhem nem rakom tevére
Én sem viszem a teve rakományát;
Nem is uralkodom, elnyomott sem vagyok.
Nem aggódom
Múlton, Jelenen és Jövő miatt.
Átéléssel lélegzem és élek.

Az egyik tevén ülő kereskedő azt tanácsolta neki, hogy forduljon vissza.
-- Különben -- mondta -- a dervis valószínűleg meghal a viszontagságok miatt és táplálék hiányában.
A dervis a tanácsról tudomást sem véve lépkedett tovább.
Mikor elérkeztünk a Beni Hamud oázisba, a kereskedő meghalt.
A dervis a ravatalnál így kiáltott fel:
Én, a nehézségeim dacára sem haltam meg.
Te viszont tevéden ülve meghaltál.
Az ostobák nappal égetik lámpásukat, éjjel pedig csodálkoznak, miért aludt el a tűz.

Idries Shah: A szufi út