V. Munka és vallás
Isten az örök tevékenység s minden erő, legyen az ész vagy izom, arra való, hogy tevékenységben kiadja erejét; ha nem teszi, tönkremegy; a munka tehát az élet, az egészség s a boldogság szükséges eleme; a munka életfejlesztő s életnemesítő tényező. Munka nélkül nem élhetünk, nemcsak mert nem lesz kenyerünk, nem lesz házunk, öltözetünk, hanem azért sem, mert nem lesz gondolatunk, nem lesz nemes szívünk. Azért az elmegyógyászat terén is a munka most már a legfontosabb gyógymódot jelenti s az erkölcsiség terén mindenkor oltalma alá menekültünk.
Ez mind igaz; tehát a munka büntetés, mikor elfonnyadunk alatta, mikor súlya alatt páriákká, helótákká, rabszolgákká, örömtelen bérmunkásokká görnyedünk, de lehet áldás is, ha kivirágzik testünk-lelkünk tőle. Mindkét esetben azonban csak eszköz és sohasem cél.
Technika s föltalálás azért halad a maga útján s új vívmányokkal gazdagít s új krízisek elé állít, gazdagabbá s hatalmasabbá teszi az embert, de az élet célja s a kultúra értéke sohasem lesz a munka, hanem az ember.Azért oktalanság evangéliumot képzelni, melynek jó híre ez legyen: emberek, azért éltek, hogy dolgozzatok; hanem az lesz a jó hír: emberek, mennyország lehet bennetek, akár vasúton, akár gyalog jártok, akár kézzel, akár géppel fontok. Emberek, ez a mennyország nemcsak lehetséges, hanem erőtök is van hozzá, mert ti erkölcsi erők forrásai vagytok; akarjátok erősen s kitartóan s elváltozik belső világotok s ettől a belsőtől változik el majd a külső is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése