Mi lesz holnapután ? (1898 márc. 13.)
Március 15 ! Szabadság ünnepe ! Általános rakétázás, sütögetés, durrogatás, Bendeguzok fölvonulása, dikciózás és még nagyobb fogalomzavar, mint eddig s ezelőtt.
Lehet ma tán egy okos szót is szólni? !
Megpróbáljuk.
A szabadság az erkölcsi rendnek s a népek haladásának föltétele. Szabadság nélkül nincs öntudatos ember, öntudatos emberiség, nincs emberi méltóság, emberi boldogulás. Ez iránt mindnyájan megegyezünk ; a kérdés csak a szabadságnak kisebb vagy nagyobb mértéke körül forog.
Mert ha az a mérték a szabadságot az igazságtól elválasztja, akkor az a szabadság átok és nem áldás ; ha az a mérték a szabadságot szabadossággá, vak, őrületes mozgalommá dagasztja, akkor az a szabadság a rombolásnak s nem az alkotásnak eszköze ; ha az a mérték a szabadságot az erkölcsi törvény s a tekintély kicsinylésévé, minden fönnállónak megvetésévé, a fejlődés egymásutánjának erőszakos le-törésévé növeli, akkor ez a szabadság erkölcstelenség, anarchia és az állatias szenvedélyeknek s ösztönöknek féken-eresztése. Most már nézzünk szerteszéjjel a szabadságok kirakatán, s mondjunk róla ítéletet, mi jó, mi rossz van bennük, mi agyag s mi arany van köztük?
Március 15-én mondatott ki, hogy az ország törvényeit népszavazás útján választott képviselők hozzák. Ez jó ; ebbe beleegyeztünk, de népszavazás nálunk nincs.
Március 15-én lett szabad a sajtó ; a sajtószabadságnak mi is hívei vagyunk, amennyiben az előzetes cenzura nekünk nem kell ; de sajtószabadságot hazugságra, erkölcstelenségre, hitetlenségre, alávalóságra nem ismerünk. A szabad sajtó korrumpál jelenleg mindent : erkölcsöt, tisztességet, alkotmányosságot, tekintélyt, becsületet ; van erre is szabadság'?
Március 15-én szabadult föl a jobbágyságból kilenc-millió ember, lett egyenlő a törvény előtt nemes és nem nemes ; március 15-én mondták ki a közös teherviselés eszméjét ; azóta katonáskodik nemes épúgy mint nem nemes. Ezek ellen a szabadságok ellen senkinek sincs kifogása, s a népek fejlődése ezt a szabadságot mindenütt kivívja magának.
Március 15-én beszéltek sokat emberi jogokról, szabad eszmékről, vallás-, szólás-, gondolatszabadságról, s e fortyogó üstöt ráborították az emberek fejére, megpörkölték agyukat s azontúl «szabadság» lett a népek varázsszava : az új nagy szemfényvesztőnek «kokolori»-ja, a liberalizmus boskojának bűvös vesszeje, mellyel eddig mindig sikerült, kivált a műveli. közönséggel, de még a néppel is szegre akasztatni észt, gondolatot, ismeretet, s eszeveszett boszorkánytáncot járatni velük. Jelenleg a «szabadság» nevével túl lehet magát tenni a tízparancsolaton, túl az igazságon, túl a jogon, Istenen, hiten és erkölcsön ; s ez a divat a népek pimasz- és csikó-éveinek kapós járványa, mely voltaképen már nem szabadság. de valóságos szamárság.
Nincs szabadság a tízparancsolat ellen, még a felsőbb köz-életi morál kultuszában sem! Nincs szabadság a vallástalanságra; az egy hóbortos állam, mely a vallástalanságot megengedi!
Nincs szabadság a kötelességek ellen ! Ha annyira hirdetik az emberi jogokat, hirdessék az emberi kötelességeket is. De a kötelességekről nem szeretnek beszélni. Hiszen Gregoire-t is leszavazta a francia nemzetgyűlés, mikor az emberi jogok letárgyalása után indítványozta, hogy most már az emberi kötelességekről is jó volna beszélni. Nem ; azt az emberek nem szeretik, ha kötelességeiket emlegetik Isten, felsőbbség, tekintély, embertársak s önmaguk iránt ; mindezt pótolja az aranyos szabadság.
S ebbe az eszeveszett szabadságba, mely a kötelességekről nem akar hallani, kergetik bele az emberiséget s elfeledtetik vele az Istent, a szigorú erkölcsöt, sőt a tisztességet is. Az emberiség rohan, mint egy fiatal bika, melyet először uszítanak ki az istállóból, megkergeti a baromfit, a komondort, kétségbeesett kotkodácsolást s kukorikolást provokál a szemétdombon, neki megy a falnak s letöri a szarvát ; aztán bambán néz körül s bőgni szeretne. Szegény bika !
Mindezek után éljen a szabadság, de csak a szigorú kötelességteljesítés keretében !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése