Részletek a 12. fejezetből
10.
Az aggályosság végzetes lehet az összeszedettség számára, mert az összeszedettség végeredményben a hitünkre épül, a szorongás pedig a hit szívét marja ki. Az aggályosság többnyire valamilyen feszültségből származik, ezt a feszültséget pedig az idézi elő, hogy túlságosan ráhagyatkozunk önmagunkra, ötleteinkre, terveinkre és saját elképzelésünkre arról, hogy mire vagyunk képesek. Ha egyes egyedül a magunk erejéből próbálunk összeszedettek lenni a munkában, akkor összeszedettségünk erőltetett és mesterkélt lesz. Óhatatlanul összeütközésbe kerül még a munkánkkal is. Ha az Úr feladatot bíz ránk, hogy Őérette elvégezzük, akkor nem azt kívánja, hogy kisangyalként dolgozzunk, egyszerre minden gondolatunkkal Őbelé merülve és beléfeledkezve a munkába is. Sokkal egyszerűbb, ha egy kicsit józanul gondolkodunk, s nem aggódunk túlságosan lelkünk állapotáért a munkánk közben. Elég, ha egy dologra gondolunk egyszerre. A lelkiéletet nem segíti elő az, ha folytonosan és eltúlzottan önmagunkra figyelünk.
Nem nehéz összeszedetten dolgoznunk, ha szándékunkat állandóan tisztán tartja Istenbe vetett hitünk, akiért dolgozunk, meg a bizalmunk az Ő szeretetében, amely lelkünket vele egységben tartja még akkor is, ha nem gondolunk rá folytonosan.
...
Az aggályosság végzetes lehet az összeszedettség számára, mert az összeszedettség végeredményben a hitünkre épül, a szorongás pedig a hit szívét marja ki. Az aggályosság többnyire valamilyen feszültségből származik, ezt a feszültséget pedig az idézi elő, hogy túlságosan ráhagyatkozunk önmagunkra, ötleteinkre, terveinkre és saját elképzelésünkre arról, hogy mire vagyunk képesek. Ha egyes egyedül a magunk erejéből próbálunk összeszedettek lenni a munkában, akkor összeszedettségünk erőltetett és mesterkélt lesz. Óhatatlanul összeütközésbe kerül még a munkánkkal is. Ha az Úr feladatot bíz ránk, hogy Őérette elvégezzük, akkor nem azt kívánja, hogy kisangyalként dolgozzunk, egyszerre minden gondolatunkkal Őbelé merülve és beléfeledkezve a munkába is. Sokkal egyszerűbb, ha egy kicsit józanul gondolkodunk, s nem aggódunk túlságosan lelkünk állapotáért a munkánk közben. Elég, ha egy dologra gondolunk egyszerre. A lelkiéletet nem segíti elő az, ha folytonosan és eltúlzottan önmagunkra figyelünk.
Nem nehéz összeszedetten dolgoznunk, ha szándékunkat állandóan tisztán tartja Istenbe vetett hitünk, akiért dolgozunk, meg a bizalmunk az Ő szeretetében, amely lelkünket vele egységben tartja még akkor is, ha nem gondolunk rá folytonosan.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése