„Felismertem, hogy Te „több vagy, mint önmagam". Add, hogy ha eljön majd órám, Téged lássalak meg minden idegen vagy ellenséges erő alatt, amely mintha elpusztítani akarna, vagy helyembe lépne. Amikor testemen (és még inkább szellememen) jelentkezik majd a kopás a kor miatt; amikor kívülről rám ömlik, vagy belülről bennem megszületik a baj, amely lebont vagy elvisz; abban a fájdalmas percben, amikor hirtelen ráébredek, hogy beteg vagyok, vagy hogy öreg lettem; s főleg abban az utolsó pillanatban, amikor érezni fogom, hogy énem kicsúszik ellenőrzésem alól, s teljesen tehetetlenül fekszem az engem valamikor kialakító ismeretlen nagy erők kezében; mindezekben a sötét órákban add nekem, Istenem, azt a megértést, hogy (ha elég nagy a hitem) fájdalmaim mélyén Te bogozd szét létem rostjait, hogy lényem velejébe hatolj és vigyél engem önmagadba. Igen, minél mélyebben és gyógyíthatatlanul vert testemben gyökeret a baj, annál inkább Téged fogadlak be. Minél szédítőbb örvényként, vagy minél sötétebb alagútként nyílik meg előttem a jövő, annál inkább bízhatok abban, hogy Benned veszítem el magamat és beléd szédülök, - ha szavadra beléd vetem magam, - s így, Jézus, Testedbe forrok."
Pierre Teilhard de Chardin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése