Megismerés - platonista, szúfi és keresztény megközelítés

A megismerés, a megismerés lehetősége, a tudás megszerzésének módja a legősibb filozófiai kérdések közé tartozik. Már Platón kifejti, hogy az értelmi megismerésnél (mely megismerési formát az akkori és a mai tudomány képviseli) létezik egy magasabb szintű megismerési forma, mely nem feltevésekre épül, hanem biztos tudásra, ideákra. Ezt nevezi ő "eszmélet"-nek. A szúfik is tudják ezt, csak épp máshogy hívják: "intellektus"-nak, "intellektuális folyamat"-nak.:

"Vannak tanítások, amelyek kizárólag "belülről" érthetők meg, egy benső azonosuláson, egy átható belemélyedésen keresztül, ami lényege szerint intellektuális folyamat, és éppen ezért túlnyúlik a diszkurzív gondolkodás határain.
...
A szúfik úgy fogalmaznának, hogy az intellektus igazi "székhelye" a szív, nem pedig az agy."
(Részlet a "Bevezetés a szúfi doktrínába" című könyvből (Titus Burckhardt))

Természetesen ugyanezt a gondolatot sok helyen megtalálhatjuk a keresztény misztikában is. Teréz szemlélődésnek nevezi ezt a megismerési módot. Szomorú, hogy ez az alapvető tudás mennyire nem sajátja még az emberiségnek, sőt úgy tűnik, egyre inkább kezdjük elfelejteni ezt. Igaz, az ember természetéből adódóan, az Istenre irányítottságunknak köszönhetően véglegesen sosem fog eltűnni ez a tudás az emberből, legfeljebb csak az emberrel együtt...