"Fekete lelkek
a) A félrevezetett, föllázított nép sekélyes, fölületes, sötét lelkét két alkalommal éreztette a maga egész kegyetlenségében az isteni Megváltóval. Két plebiscitben mutatta meg, hogy tud hálátlan és kegyetlen lenni. Először: << Az ünnepnapon pedig szokott vala nekik Pilátus elbocsátani egyet a foglyok közül, akit kéretnek. Vala pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázítókkal fogatott meg, és ki a lázadásban gyilkosságot cselekedett. >> (Márk 15, 6) Ez állt Jézussal szemben, s a nép választott. Az utca piszkos árja elsöpörte Krisztust, a gyöngyöt, és kiemelte a szemetet. Megtagadta saját érzelmeit, a pálmavasárnap diadalát, a jótétemények emlékét, s választotta magának Barabbást, ezt a rideglelkű, szenvedélyes rablóbandavedzért; aki nem tudott szeretni, embert gyógyítani, vakoknak édes napsugárt, szenvedőknek írt és békét nyújtani; aki nem hordott mennyországot magában, s másokat még kevésbé vezetett be abba. Ó emberiség, ó lelkem, ó őrültje a szembeállításoknak, őrültje a választásoknak! Hányszor állítsz szembe Istent s valami hajlamot és ingert, lelket és testet, mennyországot és sáros világot, királyi öntudatot s gyáva meghódolást, fölséges, lelki világodat s nyomorult emberi tekintetet s választasz... többet nem mondok, mert a logikának, az észnek itt nincs többé szava; gyilkolod önmagadat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése