"Jézust a vesztőhelyre vezetik
Kivezették Jézust, << ki a keresztet hordozván magának, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik. >> (Jn 19,27)
a) Mezitláb, töviskoszorúval a fején, vállán a kereszttel teszi meg Jézus ez utat, melyet keresztútnak hívunk. Ezt az utat behintette könnyeivel, vérével; ez úton járt az üdv, a hit , a szánalom, a szeretet. Ez úton csúszott térden a kereszténység; véres nefelejts nőtt ki Jézus minden könny- és vércseppjéből. 1900 év óta jár ez úton az áhitat; izzó légáram csapja meg arcát; itt állomást tart, nem tud előre menni, gyökeret ver lába; tizennégyszer megáll, s elgondolja: mit tett, mit szenvedett értem az Úr! 1. Keserű, szomorú út ez. Kivonul Jézus Jeruzsálemből, ki a nép szívéből, átok és iszony környezi. Hol vannak, kiket meggyógyított, kiknek édes napsugárt és örömöt adott, hol vannak, kik énekelték: áldott, ki az Úr nevében jön? 2. Nehéz út. Nehéz a szíve... fáj; temetése. Nehéz a kereszt. Íme az Isten báránya, ki viszi s elviszi a világ bűneit. 3. Rossz út; vérzik lába; dőlöng keresztje; tövises fejét verdesi; mélyen meghajolva megy a kemény kövezeten, kemény emberek közt, kik nem félnek összetörni a Megváltót, s két latrot állítanak melléje. - Mély részvéttel, megszégyenülve megyek mögötte: értem megy a halálba! Elviselem-e ezt?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése