2013. márc. 3.

A Keresztfa alatt (4)

Nagyböjti szemelvények Prohászka Ottokár A Keresztfa alatt c. elmélkedéseiből

"Krisztus kínszenvedése

Belelépünk a világ legszentebb s legfontosabb történésébe, az Úr szenvedésébe, alázatosan s bánatosan, mély részvéttel kísérjük az Urat. Ó öltözzünk érzelmeibe s hasonuljunk hozzá!
a) Kezdetben vala az Ige, a végtelen életnek önmagában való, értelmi kialakítása... Azután lett a világ... az emberi történelem... ez emberi történelemben Krisztus. Ő itt járt s isteni életet élt s isteni tant tanított s isteni tényeket vitt végbe, de életének különösen egy ténye volt rendeltetésének kulminációja, gondolatával járt, szívében hordozta tervét; megalkotta s vérével azt írta alája: opus Christi! Ez az ő kínszenvedése. - Tanított, sok édes, erős szót mondott, de egy szóba szorult össze lelke, energiája, tüze, ez a szó a <<verbum crucis>> - Sok jelet, csodát művelt, de kivált egy jelet állított föl szemeink elé, ez a <<signum crucis>>. [...] Hirdeti az Isten szeretetét. Becsüli lelkünket, szeret halálig; meg is halt értünk. A szenvedés Krisztus lelkének kitüzesedése. Szeretete itt az égre csapott; szenvedélyessége itt tört ki. Ezzel a szeretettel lép elénk és mondja: meghódítlak. S valóban meghódított; vérével oltotta a kereszténységbe a hősiességet. Apostolokat, vértanúkat nevelt és megindította a legmélyebb részvétnek áramát. S engem meghódított-e? Ó Jézusom, tied vagyok; ne kételkedjél. Nevelj bennem nagy, mély bensőséget és szeretetet önmagad és kereszted iránt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése