Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az
igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha
ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek
őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát,
és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek
vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát
is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket
hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi,
aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az
Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig
tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,6-14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése