Szűzanya nem Földanya

Most közeledik AUGUSZTUS 15. SZŰZANYA MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE. Ebből az alkalomból pár gondolatomat közlöm. A Szűzanya tisztelet mostanáig úgy-ahogy megvolt, de pl. a mai /egyházi/ igyekezetek, félek, hogy károsítják az eddig helyesnek látszó irányt. https://www.americamagazine.org/faith/2018/06/08/vatican-releases-preparatory-document-pan-amazonian-synod

Természetesen Isten=Jézus és az összes transzcendens világi lelkek tisztelete többféleképpen lehetséges. Attól függően, hogy kinek milyen mélységben van a hite, hogy földi síkon vagy messzire is gondol, azt részesíti előnyben. Szeretnék egy közepes megközelítést közölni.

Gyerekkoromban Szűzanyához nagyon sokat imádkoztam. Emlékszem, egyszer anyám egy családi veszekedés után elment. Lehettem vagy kilenc éves, amikor azt mondtam a Szűzanyának; elmondom az egész rózsafüzért, csak hozd vissza anyámat. Emlékszem, tiszta szívből üvöltözve, sírva végeztem a rózsafüzérrel, már az utolsó szemeknél tartottam, amikor hallottam anyám cipőjének a kopogását, hogy megjött. Onnantól tudtam, hogy Szűzanyában lehet bízni! A vándorló embernek Ő is segítség, hathatós, és ha őszintén kérik, jelen van, nem hagy magunkra. Egy igazi Anya! Ma sem feledem, csak jobban Krisztushoz vezetett, mint akkoriban megéltem, de ez a cél.

A Bibliából tudjuk, Jézus, az isteni gyermek szülőanyja Mária. Gondoljunk bele, hogy Isten a Földre születik, mert már látja, hogy csak egy megoldás van, hogy minket észhez térítsen, megmentsen. Egyértelmű, Isten nem fog szülőanyjának, magának egy akármilyen testet szerezni, koszos, buta testbe nem megy, mi sem feküdnénk bele. Istennek egy teljesen tiszta lélek kellett, aki ezzel a céllal született. Szűz Mária előtte is, kozmikus méretekben nézve is jelentős lélek volt, akinek univerzális tevékenységi köre van. Ő volt az, aki még „odakint” vállalta – a családjában is rendkívüli dolgok történtek – az isteni gyerek világra hozatalát, felnevelését. Nagy tévedés és az egész meg nem értő lehúzása (talán nem véletlen, azzal a céllal, hogy keresztény hitünk omoljon szét) Szűzanyát földanyának nevezni. Botrány! Őreá, aki milliószor nagyobb ennél, nem tekinthetünk semmiféle politikai érdekből, árulásból alkotott ezoterikus, liberális és Istentől elrugaszkodott tévelméletekkel. Tán föld-anyának a GAIA elméletet mondhatnám, az is elég szép. Szűzanyánk az univerzumnak magas szellemi része, aki mintegy szellem anyaként „működik”. Ő az, aki anyai jósággal kiterjeszti a kezét az Őt kérők felé, de mindenféleképpen az Isten földi megnyilvánulását segítette és ezt folyamatosan teszi is.

Halálát követően, mennybevétele után sem szűnik meg spirituálisan jelen lenni. Nézzük meg azt a rengeteg Mária jelenést, amelyek közül többet is az egyház hivatalosan elismert. Nem téveszméket kellene alkotni, hanem elmélyedni abban, amit Szűz Mária közölni akar a világgal, ez mindenkinek jobb lenne! Szűzanya nem Isten, Ő egy nagyon fejlett, magasan kvalifikált szellemi lény, aki az egyik legnépszerűbb a földi világunkban is. Ami Istennek kellett, azt megtette, de nem nyugszik, ma is szolgál, ma is teszi a dolgát. Jézus Krisztus megváltó dolgában tevékenykedik. Sokan – teológiai tudatlanság miatt – összekeverik és hozzá, mint Istenhez imádkoznak, ez hibás. De aki azon a szinten áll, hogy nem fogja fel az Isten mélységét, még megközelítőleg sem, hanem egy földi, de nagyon emelkedett lénybe kapaszkodik, megértem. Nem tanították meg neki rendesen a hittant! Viszont annál, hogy semmit se tenne az Isten felé nyitott, kereső ember, ez feltétlenül jobb.

Mária mindenféleképpen Istenre mutat, soha nem istenítette magát, nem is fogja. A protestantizmusban Máriának az elvetése, illetve nem eléggé a helyén kezelése talán ilyen félreértéseken alapszik. Én azt gondolom, hogy nem lehet a sarokba dobni egy folyamatosan szeretettel működő istenközeli lényt, aki a Szűz Mária! Ő segíti, fejleszti az Istennel már egyesülni vágyó vagy Isten közelében lévő földi élőlény életét.

Jaj lenne a földnek, ha az ő segítsége elmaradna, ezért mindenki, aki az ősegyház tiszteletében is jelenlevő Szűzanyát, vagy a már Istenhez távozott szenteket le akarja építeni, nihilizmus felé vivő engedményeket tenni, szerintem a legsúlyosabb, Isten elleni bűnt követi el.

Fokozott alázatot, elgondolkodást kérek azoktól, akik nem kizárólag Krisztus és őt segítő szellemi lények felé akarják vinni a kereszténységet. A belső ellenség rosszabb, mint a külső, de felismerhető, s ebben kérjük drága Szűz Anya segítségét, imádkozzon a szétesőben lévő, árulókkal teli egyházért, amit Fia, Krisztus a megmentésünkért, tisztán, csakis őt imádókkal akart! Jézus Krisztus végtelen tettét semmi és senki sem rombolhatja, még a fent hivatkozott dokumentumtervezettel sem. Akkor ez az Egyház nem lesz az, amibe mi belekeresztelkedtünk, amiben két évezrede élünk! Nekünk vissza kell térni az eredeti igazi katolikus hithez, valláshoz, amiben nincsenek alkuk, meghunyászkodások, istentelenségek, az igazi Krisztust /akaratát elfelejtő, félremagyarázó, liberalizmussal bekenő, memória zavaros egyének! Az újkeletű téveszméktől mentesen Istent /Jézust, a mindenség Királyát kristálytisztán kell látnunk. Jézus Krisztus mindenek fölött van, és mindenkinek, az egyháznak is, legfőképpen előtte kéne fejet hajtania, csak az akaratát lesni, elmélkedésekben minden tettüket ellenőrizni. Tán nem jutottunk volna el eddig, hogy egyre kevesebben vagyunk s ölnek minket, és senki sem véd meg a téveszméktől sem…, főleg az nem, akiknek kellene.

Amit Krisztus nekünk adott, az Övé, ezt az egyházat legjobban Szűzanya segíti. Kiabálom, baj van! Kérek Mindenkit, hogy Szűz Anya ünnepén sírva, könyörögve kérje, Szűz Mária segítse vissza Egyházát, Krisztus igazi, önzetlen, politika mentes szolgálatára, arra az útra, amiről fokozatosan letértek. Mennybevitelének napján adjunk neki egy lelkileg alkotott rózsát a szeretünk jeléül.

Pável Márta
2019.08.04.

Miért fáj a szívem, ha istentelenségeket olvasok

A napokban egy ismert pszichiáter könyve került a kezembe, igaz, nem először olvastam, de most értettem meg igazán, hogy az egyik legravaszabb ateista művet lapozom. A nevét direkt nem fogom kiírni, nem akarok neki reklámot csinálni. Viszont megdöbbentő, hogy egy olyan logikus, felfújható háromdimenziós világképet közöl, ami ugyan a három dimenzióban igaz – a többiről tudomása sincs, és képessége sem lehetett, hogy felismerje a transzcendens létet – és pont ez a probléma. Viszont ebben a viszonylatban /ma már halott az illető, és már tudhatja mennyire nem igaz, amivel butította a népet.../, a könyve elején még nem sokat tévedett. Ha tévedne, akkor azt mondhatnám, a többi sem lehet igaz, s ezzel is lehetne érvelni. Elképesztő a szófacsaró ravaszsága (vagy csak egyszerűen itt tartott, írni meg bárki írogathat...), szinte ördögi ez a dolog, mert aki nem mélyen hívő, annak egy ilyen írás haza is vághatja az esteleg bimbózó hitét.

Mai gondolkodásommal, hitemmel, tapasztalatommal olvasva megdöbbentő ez a materialista okoskodó, a transzcendencia felé zárt, szinte bebetonozott agyú ember. Az a baj, hogy olyannyira bezárt az elméje, hogy az már reménytelen. Ugyanakkor elég meggyőző erővel el is hiteti, amit ő gondol, vagy ami a meggyőződése (?...). Úgy véli, mintha ez a három dimenzió lenne minden, s ebben a mindenben él az emberi lény, aki különböző dolgokra jön rá, pl. kiszolgáltatott, s keres bármilyen fogódzkodót magának. Ez az alapelv, de nem csak neki, hanem hasonszőrű más istentelenek pl. pszichiátereknek, filozófusoknak is. A hívő ember az ő törvényük szerint neurotikus, és ezért hívő, mert keres valami fogódzkodót, pl. Istent, anya-, apaképet stb. Ez az a standard szöveg, amit állandóan nyomatnak, egyetemeken is. A baj az, hogy még némi igazság is van ebben, mert ha valakinek nincsen elég mély hite, ilyen megoldásokat is kereshet, egyéb pótszerek mellett, mint pl. pszichológus.

A félig képzett, akár szakmai tömegnek is elég tudományosnak hathat - főleg ebben az elistentelenedett világban...-, mivel megfogalmazása kulturált, s nem lehet azt mondani, hogy Blikk stílusú, és azt sem, hogy nem elég intelligens, csak veszélyesen istentelen. Lényegi kérdésig és megoldásig sem jutnak el...! Ha az ember magára ismer, tőlük nem fog választ kapni arra, ami a létének okát, értelmének a kérdését feszegeti. A három dimenzióba zártan nincs válasz, csak gyógyszer...! Mert ugye nekik az ember egy evolúciós állat, de arra nem térnek ki, hogyan miért ismert magára, hogy tudott az ember ennyire kiválni a többi állat közül.

Habár közli pl. azt a megállapítást, hogy egyedül az ember az, aki unatkozik. Ez persze így nem is igaz, mert pl. a macska szemmel láthatóan tud unatkozni, nem is kicsit, és azért, hogy unalmát elűzze, szórakoztatja magát, pl. akár életveszélyesen kikezd a kutyával is, hogy kergesse, mert valamivel el kell tölteni az idejét. Honnan tudjuk, hogy mi van a macska fejében, vagy bármelyik más állat fejében. Azt is megkérdezném, honnan tudjuk, hogy elég-e az az ember tudatának, hogy a három dimenzióba bezárva kell megélnie a kimondhatatlan lelki feszüléseit.

Szerintem, ha az ember Isten nélkül eszmél rá a kivetettségére, sok-sok mindennel szembeni tehetetlenségére, akkor valóban neurotikus is lehet. Hogyan szálljon szembe, vagy hogyan éljen együtt a betegség-, haláltudattal stb.? Azért fordul Istenhez (s ez katolikus szemmel nem túl nagy dicsőség, mert szeretete miatt kellene), hogy ne legyen neurotikus és nem fordítva, ahogyan az író írja. Az nem igaz, hogy a vallásos ember neurotikus, ez csak akkor lehet, ha vallása formai, elégtelen mélységű, vagy megvezették a lelkivezetők. Igaz Istenhivő lehetetlen, hogy neurotikus legyen, mert egy önmagának ellentmondó dolog lenne. Ugyanis A. Szt. Teréz szavaival élve; „ISTEN EGYEDÜL ELÉG!”- ezért nem lesz valaki neurotikus. Magam néha úgy érzem, mintha a pszichiátria Istennel sok esetben ellenséges lenne. Ugyanis aki mélyen, őszintén hisz Istenben, annak nincs – mint már leírtam – szüksége pszichiáterre.

Felvetette az író a végtelen engedelmesség kérdését is, szinte jelezve, hogy az Isten félelemben tartja, s retorziót is alkalmaz az ember ellen. Mekkora balgaság ez. Ragozza, hogy az Isten – szinte elvéve a szabadságot – gyakorlatilag végtelen engedelmességet követel, kvázi zsarnok, öntelt. A felnőtt személy, ha rájön arra, hogy a végtelen, a mindenség, az öröklét, az Isten kicsoda, és milyen viszonyban van velünk, a lelkünk tőle származik, onnan jött el, akkor nincs más megoldás, mint az önkéntes visszatérés a Végtelen Istenbe. Ha mi kapitulálunk Isten felé, akkor többé nem könyörögni kell a kegyelemért, meg a szeretetért, hanem Istenben mindent megkapunk, mert soha nem ismert mértékben, mindennek a részesei vagyunk. Kiteljesedünk, SZABADDÁ VÁLUNK, önmagunk rabságától is megmenekülünk. Nem értem, mit lehet ezen nem megérteni? Hogy lehet ilyen kifordultan gondolkozni, hogy ennek pont ez ellenkezőjét állítja. Ha kapitulálunk Isten felé, akkor ez a szuper szabadság stb. él automatikusan mindaddig, míg az Istennek hátat nem fordítanak. Ismétlem: Istenben nem rabok, hanem végtelenül szabadok vagyunk, ez a szabadság, úgy látszik, sokaknak nem érthető.

Annyira kicsinyes az emberi gondolkodás - a pszichiáter írónak is -, hogy azt hiszi, az a szabadság, hogyha nem engedelmeskedik a 10 parancsnak stb.. Hát akkor ne engedelmeskedjen a KRESZ-nek sem, menjen át a piroson, és nézze meg, hogyan hal meg. A KRESZ az itteni halál /itt miért nem érzi magát rabnak, meg zsarnokság alatt, érdekes.../, a 10 parancs be nem tartása pedig a túlvilági elesését jelenti. Ha nem engedelmeskedik a tízparancsolatnak, ami isteni, minket óvó parancs, akkor nézze meg, hogy amikor kilép a testéből, hogy fog az irgalmatlan szétoszlás legsötétebb lelki bugyraiba kerülni. Fel kell gőg és mindenfajta okoskodás nélkül ismerni, hogy vannak törvények, amelyek megtartanak. Lehet ennek ellenállni (piroson is át lehet menni...), csak nem érdemes, ezért azt gondolom, hogy aki Isten felé kapitulál, az megmentette az életét, az az örök életbe kapitulált, fokozatosan tisztább, emberibb ember, majd szinte angyali lélekké válik.

Utoljára: egy teológia baklövés: az Istennel való vitatkozásról.

A nevezett egyén ismerte a rabbinikus irodalmat, ismertet egy tanmesét, amiből azt hozza ki, hogy az Istennel való vitában az ember győzött, és még tán le is fenyíti/zsarolja Istent... :(

Ez már sem nem kulturált, sem nem intelligens, hanem szánalmas bizonyítékát adja annak, hogy amit tagad, arról semmit sem tud. Nem érti, nem tud Istenről, hiába ismeri a Tórát, de mint látható az írásából, ez semmit nem jelent.

A Bibliából ismerünk jó pár esetet, mikor az ember megpróbál reklamálni „vitatkozni” Istennel, ószövetségi részben olvasható, ahogyan némelyik próféta tette (pl. Jeremiás), de mindig Istennek volt igaza, mert Isten soha nem téved, és soha nem lehet igaza az embernek. Ez az egész „vita” úgy zajlik le lélektől lélekig, hogy az ember közli búját, panaszát. Pl. Biblia, Jeremiás könyvének 20,7-8: Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem...

Vitához oda-vissza beszéd/gondolkodás, valamiféle közlés kellene, de Isten felől sokszor akár 10 évig sem jön válasz, vagy nem veszi észre az ember, hogy választ kapott. Sokszor nem egyszerűen jön a válasz, hanem tettekben, eseményekben, csodákban, sokszor évek múlva, de nem marad el. Van olyan is, például a Némaság c. filmben, hogy Isten nem válaszol. Csak egy lényeges dologban tévedtek; miért válaszolna, nem Ő küldte őket oda téríteni, ha megkérdezték volna Istent, nemet mondott volna. De a jezsuiták nem kérdezték meg, nem az Ő akarata volt, hanem az emberé, s ekkor a reklamálásuk, hogy miért engedi ezt meg Isten, mikor szabadítja ki őket stb., nem jogos, így mire is kellene, hogy válaszoljon/?/, némaságban maradt. Az Úr csak akkor avatkozik bele a dolgokba, ha szabad akaratból elejétől kezdve szabad utat adunk Neki!

Ha elmélkedésekben kérdezzük, ugyanis vagyunk olyan viszonyban (tudunk úgy csak Rá figyelni, és le tudjuk a világot állítani magunkban, hogy CSAK Rá figyeljünk...), hogy kérdéseket tehessünk fel, előre kérdezhessük; mit tegyünk és hogyan, vagy akár értetlenkedünk, akkor az Úr pedig nagyon szelíden és kedvesen rámutat, hogy mit tévedtünk, mit látunk alantasabban, önzőbben, és nem olyan emelkedettséggel, mint az Isten. Ilyenkor az ember elszégyelli magát, és végtelen hálás lesz Istennek a tanításáért, a helyrerakásért! Istennek van egyfajta világképe, az isteni világkép, ami a testbe burkolózott lelkünknek nem evidens. Ő megmutatja, hogy mi az ő igazsága, vevők vagyunk vagy nem, az nem Isten hibája, hanem mi ezzel behatároljuk a sorsunkat is.

Ez az írás, ami erre a cikkre indított, mindennek ellentmond, nagyon messze jár az írója az igazi megértéstől. A neves pszichiáter nekem szánalmas, rettenetes, és ártó az emberi transzcendentális egzisztenciának. Könyvét olvasva úgy érzem, mert olyan, mintha sárga mézzel körbe vonnának, édesnek tűnik, csak beleragad a szíved, a lelked a koszba, a reménytelenségbe. Felelőtlenségnek tartom, — igaz, háromdimenziós testének „tudattalanul”húzott egy határt, ami ezt az írást motiválta — a többi ember butítását.

Szeretem annyira az emberiséget, hogy azt kívánnám, hogy egyre csak nemesedne, nőne benne a szeretet, lelki intelligencia, és ezzel a földi szenvedése is enyhülne.

Ez a csak 3 dimenzióban íródott könyv félrevezető, senkit nem jobbító hitetlenség, számomra rettenetes. Nem értem, hogyan élhet valaki úgy, hogy elvan a saját behatároltságában, s ezt még terjeszti is (persze igaznak hiszi...). A hitetlen ember — többek közt — azért kezd el inni vagy zülleni, mert hiányt pótol, valami módon el akarja terelni a figyelmét. Istent a tudatunk legmélyéről nem lehet kitörölni, mert a lelkünk Istentől van még akkor is, ha a szerző azt, aki vallásos, neurotikusnak titulálja.

A mai pszichológiában nagyon fontos, hogy az ember felnőtt, kiforrott személyiség legyen, s szerintem éppen ez segíti abban, hogy Istennek odaadja magát (Ő lesz az egészséges, hibátlan bárány...), mert megértette mi a következő állomás, ami a lelki fejlődésének az útja. Tévesen sokan azt hiszik, hogy attól lesz érett személyiség a felnőtt személy, ha megtagadja Istent. Szerintem az ember istenhitétől függ, hogy majd felsőbbrendű ember legyen, és mindaddig ember marad, míg a földön van, de teszi a dolgát, majd utána a megfelelő szintre lép. Az nem cél, hogy valaki a pszichiátere segítségével - hacsak valóban nem súlyos beteg...-, oldja meg azokat a problémáit, amikre ébredezve kérdez, de választ nem kapva szül magának. A gyógyszerek tompíthatnak, hogy ne gondolkozzon annyit, mert neki fájdalmas Isten körüli kérdés is. Isten nem pótolható semmivel. Ragyog a szívem ettől a fajta spirituális élettől, sokszor megkérdezem magamtól, miért foglalkozom én a többi emberrel, miért akarom nekik is, hogy jó legyen. Nem tudok más választ, mint azt, hogy nem lehetek önző, nem tarhatom meg magamnak, amit Istentől kaptam.

Végül egy tanmese: A tanítvány hite a mester csodatévő erejében sziklaszilárd volt. Ha a gurunak csak nevét ejtette ki, már úgy tudott a vizeken járni, mint akár a szilárd talajon.

Meghallotta ezt a guru, s azt gondolta: "Hogyan? Már puszta nevem is csodát tesz? Milyen nagy és csodálatos lehetek akkor én magam!"

Másnap maga is megkísérelte, hogy száraz lábbal átjusson a folyón. Közben így suttogott: "Én! Én! Én!" De alig érintette lába a vizet, elmerült és megfulladt.

A hit csodát tesz - az önimádat halál.

Pável Márta
2019.08.02.

Szólás és vélemény kinyilvánítási retorzió, elhallgattatási diktatúra?

Átestünk a ló túlsó oldalára, és abba kéne ezt hagyni! Mostanában olyan érzésem van, mintha újra diktatúrába kerültünk volna a szólásokkal, véleményeink elmondásával kapcsolatban.

Miért van az, hogy már divatba került, hogy mindent félremagyaráznak, kiforgatnak. Szinte mindre áll az, hogy mindenkinek minden mondatát – most függetlenül párttól és nemzetiségtől... – elferdítik, semmit sem lehet kimondani, csak a liberálisok és egyéb istentelen népség agyrémeinek kell bólogatni, mert különben fennhangon sikítoznak. Én ebbe nem megyek bele! Engem nem lehet zsarolni, így most elmondom! Bűnnek veszem, így: utálom a bűnös életet, és megvetem a köpönyegforgató, jellemtelen, erkölcstelen, hazug, egoista embereket!

Ma már ott tartunk – és ez ellen ezennel tiltakozom! –, hogy amit igaznak vélünk vagy a mi véleményünk vagy a mi gondolatunk vagy a nemtetszésünk egy-egy társadalmi jelenséggel szemben, azt nem mondhatjuk ki, mert üldöznek érte! Hova jutottunk? Ennek nagyon rossz vége lesz, ami le van fojtva, az robban, ez fizika, de az élet is ilyen!!

Elfogadom és rendben van, hogy egy nemzetet, sem cigányt, sem zsidót, sem senki mást nemzetisége miatt nem bánthatnak, oda született, ez van, ahogyan velünk is, akik magyarok vagyunk származásilag. Csupán ezért nem lehet senkit sem üldözni, kizárni sem stb. De, ha elmondja valaki bárkiről is (s nem lehetnek sérthetetlen személyek!) jogos és igaz véleményét, azt kötelező meghallgatni, megszívlelni, mert attól jobbá lesznek, ha szembesülnek a nem korrekt tetteikkel, csakis így lehet emberi tömegnek harmonikusan együtt élni! Azt ne érje gyalázkodás, aki rá mer mutatni arra, hogy erkölcsösen kell élni, csak tanulva lehet érvényesülni, és meg kell fognia KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek a munka végét is stb.

Nagyon fontos figyelmeztetésem, akik mindent kiforgatnak, sem szabadna azt tenni, hogy már a legkisebb mondatra is ugranak, lesik, hol sértődhetnek meg, hol lehet cirkuszt kreálni!! Így állandóan ragozzák, elferdítik a dolgokat, és az egész világot bevisítják, hogy már ebben a szólásellenes diktatúrában alig van olyan, aki az ellenkező véleményét közölni meri. Lassan oda jutunk, hogy mindenki hallgasson, bújjon a szőnyeg alá, és nagyon vigyázzon, hogy melyik mondatát mikor forgatják ki, vagy esetleg bujtatott lehallgatók nyomán, mikor játsszák vissza. Már lassan ott tartunk, hogy csak szabadtéren merjük elmondani azt, amit valóban gondolunk. Ez tarthatatlan! A legrosszabb rendőrállam ilyen lehet, de itthon NE, ne legyünk ilyenek!

Ismét leírom és vallom, ebből robbanás lesz, ezt nem szabad megtenni.

Ilyen másik téma a homoszexualitás is. Ha valakinek az a véleménye, hogy ez nem Istentől való dolog, mert ha hívő, akkor hadd legyen ez a véleménye, még a papoktól is függetlenül! Ezt is tartsák tiszteletben, és ne akarják magukat ránk erőltetni! Ha valaki fóbiás a pókra, magasságra, cipzárra, az ok, de ha a testüket árulókra, vagy a homoszexualitásra fóbiás, azt üldözni kell? Ez a másik oldal szabadsága, nem? Ha valakinek az a véleménye, hogy számára elfogadhatatlan, mert ez neki parázna, a hitelvei szerint bűnös, és nem szeretné, ha kötelező lenne a homoszexualitás, de mégis vágjon jó pofát, és tapsoljon hozzá akkor is, ha nem érti és óckodik az egésztől?

Nem lehet, mert úgy gondoljuk, hogy szabad államban élünk, miért ne lehetne továbbra is az a véleményünk, hogy mi még mindig heterók vagyunk! Ezzel együtt békén kell hagyni őket, nem beszélhetik rá a hagyományos érintkezésre.

Javaslom, hagyjuk egymást békén, senkinek nincs köze ahhoz, ki, mit tesz a hálószobában, és ne akarjon ezzel (ez abszolút nem olyan dolog) sem kitűnni, sem dicsekedni, sem más előnyöket kovácsolni. Ha valaki ezt teszi, azt gondolom, az LEGYEN a magánügye! Ne akarjon már ebből lassan közmegegyezés lenni, s ne tartsunk ott, mint a franciák, hogy már nem lehet anya meg apa; hova jutottunk?

Szerintem sok téren is nagyon rossz felé tart a társadalom, és nem szabadna sem politikai, sem választási, sem semmiféle okból retorzió alá vonni, ha valaki őszinte, nem bujtogat, de elmondja a véleményét, a meggyőződését.

Végül is hol van az megírva, hogy csak téveszmék hangozhatnak el? Például: nem akarom a Jobbikot védeni, messze nem! De ha egy miskolci polgármester vagy politikus, aki ott él köztük, elmondja, mi alakult ki benne, azt meg kellene hallgatni. Persze nem általánosíthatna, csak konkrét esetre szorítkozhatna! Egy demokratikus, nem diktatórikus államnak úgy kellene működnie, hogy mindenki kibírja az igazságot. Ismétlem, nem általánosítva, de az igazsággal szembesíteni kell az állampolgárokat, bárki is teszi azt, ami nem jó! Ha úgy mondja el, hogy némely cigány, vagy dologtalan magyar családnál mi van, hogy élnek, az nem bűntény, az nem üldözendő! Ha a hibák feltárásra kerülnek, azt nem üldözni kéne, hanem elgondolkozni, a társadalom vezető rétegének szabályokkal, konstruktívan reagálni kellene, hogy jobban menjek a dolgok. Módszereket kellene kidolgozni, hogyan lehet egységes működésre bírni az ország minden jelenlegi, s jövőbeli lakóját is!

Mindenkivel meg kéne tanítania a siker útját, a velünk együtt élőket kulturáltan viselkedni, tanulni akarni, szorgalmasan dolgozni, a gyerekeiket ékszerdobozként, emberi személyként kezelni!

Egyszerűen úgy kellene lenni, hogy ki merjük mondani az igazat.

Mondok egy példát – aminek ma az ellenkezője történik… –; ha félelemben tartanak minket, nem merjük kimondani azt sem, hogy 20 ember között egynek büdös a szája/nem mos fogat, és 19 munkatársa szenved tőle, egy egész irodai szoba! Senki nem meri megmondani neki – itt sorolhatnám az okokat is… –, akkor szerintem a szoba összes dolgozója hibás. Ha valaki ápolatlan, büdös, azt is meg kell mondani. Ha már az élet minden területén kussban vagyunk tartva, az a szólás, a szabad véleménynyilvánítás felé egy diktatúra, akkor nem fog változni semmi, csak sokkal rosszabb lesz.

Nem feszegetem tovább a húrt, pedig sok mondandóm lenne, hogy miért nem tudtunk soha a hazánkban egyes rétegeket felhozni, aminek az oka a fenti viselkedés, ami véleményem szerint helytelen.

Végezetül, ha valakik állandóan visítoznak, földhöz verik magukat, korláton csúszkálnak, vagy megsértődnek, külföldhöz futkosnak, vagy struccpolitikát folytatnak, nem akarnak tanulni, a munka könnyebb végét akarják megfogni, vagy csak elvárásaik vannak, de ugyanannyit nem tesznek bele a közös kalapba, pl. adózás teljesítése, akkor sehova sem fogunk eljutni, csak minden rosszabb lesz. Kivétel nélkül, MINDENKITŐL MEG KELL KÖVETELNI a társadalmi szabályok BETARTÁSÁT, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉST ANÉLKÜL, HOGY EGYIK RÉTEG CUKKOLNÁ, 'POLGÁRPUKKASZTANÁ' A MÁSIKAT. Igaz, ennek betartásához egy bizonyos lelki intelligencia is kellene, de az kissé odébb van…! Hazánkban, egy társadalomban senkinek, bárhonnan is származik, nem lehet nagyobb privilégiuma, de kisebb sem, mint az összes többinek.

Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd
Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és szigorú hangon így szólt hozzá: „Milyen őrület ösztönöz arra, hogy kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem okoztam soha fájdalmat.”
Így felelt erre a tűzsugár: „Légy türelemmel, s akkor meglátod, milyen csodálatos dolog támad majd belőled.”
Ezekre a szavakra megnyugodott a kő, türelmesen tűrte a csapásokat, és meglátta, hogyan pattant ki belőle a csodálatos tűz.
Isten is így pattantja ki belőlünk sokszor, a sors csapásai által a Szeretet Lángot!


PÁVEL MÁRTA
2019.02.23.

Az Exodus című film manipulatív egyoldalúsága

A TV-ben néztem az Exodus című filmet, ami eléggé nyilvánvaló szándékkal a migránsokról szólt, és belőlem messze nem azt a hatást váltotta ki, amilyen célzattal készítették. Nekem ez az egész egy választások előtti kampányfilm, ami a migránsok elfogadásáról szól. Olyan érzetem lett, mintha a baloldal a Sorossal karonfogva készítette volna a többrészes filmet.

Rögtön az elején megkérdezem, a filmet kiötlők mit szólnának hozzá, ha egy – bármilyen szép arcokat vágó, magukat sajnáló ‒ mondjunk, 5 fős afrikai család megállna az ajtajuk előtt közölve, hogy ők most, bármi is történjen, de bemennek, mert ők ezt eldöntötték. És ha ön elkeríti, hogy ne mehessenek be az ön privát szférájába, akkor ön a film szerint is antihumánus, hogy finom legyek. Hát ha még fegyverrel meg is védené a háza táját, oh, az skandalum lenne, hogy meri a saját házát=hazáját megvédeni.

Ez az agymosás. Meg kell védeni az életünket, a házunkat, a hazánkat. Ha nem tesszük, megérdemeljük a sorsunkat, hogy mindent el fogunk veszteni: a békénket, a viszonylagos jólétünket, a rendet, a hitünket, a humánus életünket, a nők egyenjogúságát, a vallások tiszteletét, az összes ingóságunkat is! És itt nem egy-egy családról van szó, mert az kit érdekelne, jönnek-e vagy nem, hanem több tízmillióról! Mindenkinek figyelmébe ajánlom a klasszikustól származó tintahasonlatot: ha egy hordónyi vízbe pár cseppet teszünk, nem lesz kék, de ha egy üveggel, kék lesz. S lásd a többi nyugat-európai országban már kék a hordó vize, kimutatható, hogy az iskolába is több muszlim gyerek jár, mint keresztény. Ki akar öngyilkos lenni? Egy biztos, mi, magyarok nem, ettől több eszünk, több életösztönünk van, kivéve a megfizetett, áruló külföldi bérenceknek!

Ebben a filmben nagyon manipulatívan pár bevándorló teljesen saját szemszögéből nézett sérelmeiről, szenvedéseiről van szó, hogy pl. mi, magyarok, hogy merünk kerítést építeni, mikor ő úgy döntött, bármi is történjen, eljut rajtunk keresztül a németekhez.

Megjegyzem, egyszer sem jut eszébe ‒ nem is ezt akarta… ‒ a film készítőjének, hogy mi, akik itt élünk, itt építettünk fel mindent a verítékünkkel, könnyeinkkel, mit szólunk hozzá. Talán már bekopogtatnia sem kell a saját magántulajdonunkba? Meg sem kell kérdezni, mi akarjuk-e őket? Mikor panaszkodtak, meg kellett volna tőlük kérdezni, egyeztettek-e, akarják-e őket, van-e rá pénz, munkahely, mit tudnának beletenni a közösbe, vagy csak a segély kell? Ha pl. 50-60 millióan elözönlik Európát, mi lesz itt? Borítékolom, ugyanaz lesz, mint ahonnan eljöttek, mindenki magával cipeli az esőfelhőit. De nem erről van itt szó, hanem szerintem Európa megszállásának előkészítéséről szóló reklámfilm ez.

A migráns a filmben „meghatóan” panaszkodik, hogy több hónap után sem tud behatolni. Nem is értem, hogy merjük mi, magyarok megvédeni a hazánkat. A filmből az lesz az ember érzete, hogy milyen szemét ez a magyar nép! Csak akadály az ő egyoldalú akaratuknak, amit a pénzvilág, az embercsempészek akarnak, az Európa szétdúlását kívánók pénzelnek és bujtogatnak. Ezt merik belénk sulykolni, hogy micsoda árulás ez, hogy meg merjük védeni magunkat!

Senki ne felejtse el azt, hogy ha valaki keresztény, az nem jelenti, hogy ezzel együtt mamlasz és hülye is. Isten szerint is jogunk van az életünkhöz, a hitünkhöz, a békénkhez, az erkölcseinkhez, nem romhalmazt kíván tőlünk az Úr. Ha mi mindezt megvédjük, jogosan tesszük, aki nem ezt mondja, az hazudik és félremagyarázza a hitünket, az életünk célját. Szeretni kell, és meg kell teremteni helyben nekik is a békét, habár azt az ő lelki szintre emelésükkel kellene kezdeni, mert ahol elérik, hogy a nép évtizedek óta lövi, gyilkolja egymást, az már erősen megdurvult lelkiség, lassan lehet helyrehozni.
A filmben mondják: ők mindenáron (???) jönnek, semmi sem tántoríthatja el őket, nekik is jár a szabadság, a jobb élet, a tanulás és a béke. Igen, járna, de a saját hazájukban, amiért tenniük kellene, nem menekülni. Mi is megvívtuk a saját szabadságharcainkat. Nekik a jobb lét nem a mi felélésünk, nem a mi békétlenségünk árán valósulhat meg. Itt a kultúrák, a vallások, az erkölcsi normák szöges ellentétben állnak egymással, ezt nem lehet csak úgy szinkronba hozni. Főleg, hogy nekik, akik erővel be akarnak jönni, nincs is szándékukban alkalmazkodni. Sőt, ma olvastam: egy tévévitában ki is mondta egy németországi török vezető: nektek se hitetek, se igazságotok, se kultúrátok, csak technikátok, amit most tanulunk el tőletek. Mihez asszimilálódjunk?

Igen, ezzel az elhatározással vannak és erővel jönnek. Elvárják, hogy tartsuk el őket. A filmben egy életerős kb. 50 éves szír férfi megérkezett a németekhez, a lánya iskolába jár, ő pedig nem dolgozik, nem is akar, egyik bagót szívja a másik után, azt játssza a gyerekeivel, hogy üss, lökj, lőj, elesik, pont úgy, mint ott, ahonnan eljött. Erre nevel és azt gondolja, ez így rendben van. Ismétlem, azt akarják, hogy tartsuk el őket. Hát nincs rendben! Az ő akaratuk az a liberális világnak van rendben, nekünk szólni sem lehet, mert a liberális Európa rögtön sivalkodni kezd, mondjuk engem ez teljesen hidegen hagy. A film közben elhangzik: Németország nem bír el több migránst. Hát akkor ne hívogassa be őket, hirdesse ki a kiinduló ponton, hogy eddig volt, ne tovább, DE NE akarja más országokra rákényszeríteni a maga hülyeségét, mert ez az!

A magyar államnak ott vannak a cigányok, nagyon nyomorúságos helyzetben és évszázadok alatt sem tudtuk a helyzetüket megjavítani. Nekünk ezt kellene előbb rendezni, ugyanis sokan vannak és nagyon szegények. Most akármilyen kereszténységgel zsarolnak minket, meg humánus cselekedettel, meg emberi jogokkal stb., mind csak blabla, ebben az esetben ennek nincs értelme! A nálunk élő cigányokra is ugyanaz vonatkozik, és ha még beengedünk 1 millió migránst, akkor olyan feszültség lesz, ami nagyon véres polgárháborúban folytatódik, mert a cigányoknak végképpen nem jutna semmi. Az ő sorsuk nem érdekli sem a baloldalt, sem az EU-t, sem a Sorost, senki mást, csak minket, magyarokat, akik értük is felelősek vagyunk, még ha az európai politika meg is buggyant.

Vissza a film egy részéhez. Elképesztő volt, ahogyan az afrikaiakat zsarolták és pénzt, adományt szedtek a másik afrikaiakból álló csapattól, majd egészen elképesztő módon alkohol és kábítószer hatására nekirohantak a spanyol határnak.

Annyira látszik a filmben a hazudozás, a megrendezettség, ahogy a lány gondolkodik, ahogy a szájába adják a szavakat, hogy ő már beilleszkedett. Nem illeszkedett be sehova sem, mert pár hetes „beilleszkedés” nem nevezhető annak.

Ebben az egész történésben nagyon sok vétkes van: a gyarmatosítók, a habzsolás, a kapitalista szemlélet, a politika eszement elhatározásai, fegyverkezési hajsza, az embercsempészet elképesztő biznisze stb. A megoldás HELYBEN VAN, nem Európa megszállásában. Le kellene mondani a nagyhatalmaknak a fegyverek, az olaj és egyéb okok miatti kevergésről, a háborúra uszításról, a kizsákmányolásról. A gyarmatosítók Afrikában tönkretették a bennszülötteket, a jó termőföldek 70%-a a gyarmatosító országok kezében van. Nekik kéne lemondani mindezekről, amivel ezt okozták és NEM NEKÜNK MONDANI, hogy FOGADJUK BE ŐKET. Mi semmi ilyet nem tettünk!

Ami még számomra érdekes, mind Istent emlegeti, hogy megsegíti őket, hogy Európába érjenek. Ezt nem egészen értem. Itt valaki téved, Isten nem beszél kétfélét, maximum az emberek torzítják el az igazságát. Isten akarata a béke, egymás szeretete, s nem legyilkolása. Ha mindegyik Istent emlegeti, miért nem így élnek? Hogy a mai kereszténységünk a szemükben semmi, de itt keresik a békét, akkor minket igazolnak, ők a nagy vallásosságukkal egy tévedésben élnek, egy nagy semmi a kapaszkodójuk. Nem mi öljük egymást halomra, hanem ők. Ez adjon nekünk, keresztényeknek erőt, hogy mi nem engedhetjük senkinek sem elpusztítani a hitünket.

Nekem ez a film egy manipuláló botrány, kérem, racionálisan gondolkozzanak, hiszem, átlátnak ezeken a célokon, s rájönnek, az egész egy hamisság.

Pável Márta
2018.03.10.

Nem lehet Krisztus nélkül élni, az a teljes pusztulás lenne

Pável Márta
2018.01.10.

Dr. Márfi Gyula érsek körlevele [link], amiben a pápával való találkozás nyomán lefestette az európai keresztény világ szörnyű helyzetét, amely megrázó volt számomra és gondolatébresztő is.

Leírta az Európai Unió kereszténység elleni tetteit. S ezen az ember mélyen elgondolkodik, hogy mi lesz a jövőnk? Kiderül, hogy az EU-s vezetők között alig van, vagy nagyon kevés, aki igaz keresztény és normál családban él. Nagyon elszomorító, amiket írt, és sajnos ezt mind tudtuk eddig is, de egy érsek tollából még rettenetesebb, mert már senki sem tagadhatja, hogy baj van, mindenkinek ki kell húzni a fejét a homokból...

Szerintünk semmiféle más (kormány)váltásba nem lehet belemenni, csak abba, amelyik biztosítja a keresztény életünk megmaradását. Ugyanis ez a mi alapkultúránk, és nem a Római Birodalom, ez is már mekkora hülyeség.

Igaza van az Érsek Úrnak abban is, hogy mindehhez hozzásegített a lanyha hit megélése. Viszont ‒ igaz, Ő nem tehet róla ‒, ha valaki sokkal keményebben éli meg a Krisztus követését, akkor az már nem „liliomos” és ebben a bajban is üldözendő ellenség, akivel nem összefognak, hanem tovább gyűlölködnek. Sajnos ez így van, saját sasi életünk 30 éve alatt megtapasztalhattuk. Valóban baj van, de nem annyira jöttek még rá, hogy elfogadják a sokkal mélyebben hívőket.

Gondolkoztam, mi van, ha a hitem miatt az életem kerül veszélybe, ahogyan ez sok más országban már napi gyakorlat, és ha az EU így folytatja ‒ és mi időben nem lépük ki ‒, akkor könnyen a „nyakunkon lehet a kés”.

Akkor nem lehet azt mondani, hogy jó, hát veszélyben érzem magamat, majd szakítok Krisztussal és leveszem a keresztet a nyakamból, hát talán még azt is, hogy másik vallást választok…, vagy belemegyek a „nemtelen” világ paráználkodásaiba. S lassan már ott tartunk, hogy félni kell attól is, hogy nehogy kötelező legyen a „homóság” divatja. Azt látom, hogy sokszor hátrányunk van a keresztényi életünk miatt.

Ha mindezt végiggondolom, határozottan, szívfacsaróan ki kell mondani: EGYSZERŰEN NEM LEHET ÉLNI ISTEN NÉLKÜL! Főleg akkor nem lehet élni, amikor meg megtapasztaltam a végtelen jóságát, a segítségét, azt a fenséges, emberfeletti életet, amit biztosított nekem! Ezerszer is inkább a halál, mint Őt elveszteni, főleg hogy a testi halál után csakis Ő, az Isten lesz ott, senki más! Az élet valóságos halál lenne Nélküle. (S akik ismernek, akik a tanítványaim, nagyon is tudják, hogy minden szavam úgy van, ahogyan írom.) Nem maradna más, mint meghalni.

De valljuk meg, ki akarna vértanúnak menni. Tudjuk, voltak ilyenek is, de jelenleg nem hinném, hogy magam erre vágynék, mert másként is visszajuthatok Istenhez, ezt már jól tudom. Ki akarna meghalni elmebeteg fanatikusoktól, a zabolázatlan, barbár gyűlölettől? Jézus Krisztust pont ilyen indulatok juttatták a keresztre, de Ő elvégezte helyettünk, nekünk meg „csak Ő” kell. Nem kellene ismételgetni a gyilkolást. Nem hinném, hogy tolonganának a normál emberek, itt vagyunk, barbárok ‒ mert aki embertársait gyilkolja, nem lehet más ‒, gyorsan öljetek meg. Most alattomban szép lassan teszik, ahogy építik le körülöttünk a hitünket.

Azt szeretnénk, hogy BÉKE legyen, olyan világunk legyen, ahol erre nem kerül sor! De ahogy hallottam, Nyugat-Európában a kereszttel a nyakában sok helyre az ember már nem mehetne be. Miért is nem? Megőrültek? Ennyire árulók az európai uniós embertársaink? Tisztázzuk: Most vallásszabadság van, vagy nincs? Ha van, akkor korlátozás nélkül mindenki azt hordhat, amit akar, és maximális tiszteletben kell tartani a másik vallását, és ezt be kell tartatni, de nem korlátozni!! Ez a liberális szemforgató vallásszabadság, neki lehet, nekem nem? Főleg hogy az tilos, ami az eredeti kultúránk része is, és nem a mecsetek.

Azt sajnos Európában vagy Magyarországon sem tudom elképzelni, hogy a mai lagymatag hittel ezt a sötét lelkű nyomulást meg lehessen fékezni. Főleg, hogy fejétől bűzlik a hal, és a fejét már ismerjük, 8 általános, pia, meg egyebek.

Baj van, keresztények! Az utolsó órákban vagyunk, össze kellene fogni, nem rangkórságban szenvedni és struccpolitikát folytatni, hanem újra értékelni, elgondolkozni a hitük mélysége és a tennivalók felett.

Az sok reményre ad okot, hogy a negatív nyomulás miért éppen a kereszténységet akarja elpusztítani. Ezzel jelzi ‒ mert az ördög okos…‒, ez az, ami a legerősebb, a Krisztus vonala. Ha ennyire félnek Istentől, ezzel anonimen elismerik, hogy Isten felé a krisztusi vonal a leghathatósabb, különben a többivel is harcolnának, de nem, csak ezzel teszik. Ha a negatív erő felfedezte/tudja, hogy milyen erő van a keresztény hitben, akkor mi sem élhetjük lanyhán a kereszténységünket! Mondhatnánk: az „erő velünk van”(!) és ez így igaz!

Felhívom mindenki figyelmét, nem játék az, hogy hiszünk vagy nem, hanem véres valóság, eddig is az volt, csak nem látszódott itt az éltünkben, csak a halál után. Ez talán kegyelem, hogy előbb ébredünk fel.

Próbálkozzunk ‒ menni fog… ‒ nagyon erősen, keményen Istennel élni!

PROHÁSZKA OTTOKÁR: MAGASSÁGOK FELÉ, 215. o.
„Telítve vagyunk tehát barbársággal; filozófiánk az «erősebbnek jogával» kacérkodik, s abban valami értéket s elfogadható értelmet keres; nemzetközi viszonyaink száműzik az erkölcsöt, s úgy vannak beállítva, hogy ott az érdek s az erő dönt; jogunk «jogot» ad a foglalásra, s nem emelkedett még annyira, hogy belássa, hogy a nemzeti egyéniség van olyan, mint az egyes ember, s ha az egyes embert szolgámmá s eszközömmé le nem fokozhatom, ha egyéni szabadságától meg nem foszthatom, akkor a nemzetet sincs joga semmiféle hatalomnak a fejlődési s boldogulási szabadságától megfosztani, más szóval nemzeteket legyőzni, leteperni, országokat elfoglalni barbárság és vadság.”

Karácsonyi gondolatok

Jézus Krisztus befogadása



Pável Márta - Katolikus hittanár
2017.12.17.

Élő kereszténység contra mohamedánizmus terjedése

A mai elmélkedés alatt döbbentem rá arra, hogy milyen összefüggésben van egymással az ima = élő kereszténység és a mohamedán vallás terjesztése. Itt nem is arról van szó, hogy olyan emberek, akik éheznek, életüket mentik, mérsékelten, valami módon ne jöhessenek be Európába, főleg, ha dolgozni, életünket megismerni, tisztelni, elfogadni és integrálódni is akarnának. Ilyen emberek ellen nem lehet kifogásunk, nem lehetünk önzőek, mert az országunkban szinte lötyög a népesség, ergo elférnének. Nagyon sok megműveletlen föld van, és sok falu üres stb.

Sajnos látható, nem ez a céljuk, így nekem ők nem is igazi menekültek. Viszont, ha ebbe az áradatba belejátszik az erőszakos mohamedán térítési szándék és az, hogy mi tartsuk el őket, mert ez nekik jár, akkor ez ellen tűzzel-vassal, minden módon tenni kell.

Európában – ami nagy baj – olyan kereszténység van, ami jelenleg semmire sem jó. Élő kereszténység kell, ami demonstrálja magát, olyan keresztények, akik nem leszedik a kereszteket, hanem egyre többet tesznek fel, templomokat nem rombolnak, hanem építenek. Láthatóan élő, működő kereszténység kell! Ez ma sehol sincs, s ez lesz a tragédiánk. Az egyházak vannak…, de azt kell mondanom, minek, ha nem látják el a feladatukat! A vezetőik tiszteletet parancsolnak maguknak, a hierarchia nem lát magától, egyszóval jól elvannak, és nem mérik fel, éppen az ő nihil tevékenységük hozza ránk a veszedelmet, a keresztény Európa pusztulását.

Alapelv, hogy az áramlás mindig a kisebb ellenállás irányába történik. Most a materializmus liberalizmussal karöltve olyan pusztítást okozott az emberekben és a vallásos lelkekben is, amit az egyházak nem jól vagy egyáltalán nem kezelnek. Ha itt dübörögne a kereszténység, egy mohamedánnak sem jutna eszébe idejönni téríteni, nem is tudnának, nem érnének célt, mert egyből levernék őket, mint a cöveket. De ebben a lagymatag semmiben – ami az egyházaknak még jó, és nem süllyednek el szégyenükben Isten miatt! –, és ahol csak úgy, ahogyan kb. 30% hiszegeti Jézus Krisztust, nyugodtan jönnek és sorra építik a mecseteket, míg a nyomorult semmire se jó európaiak meg leveszik a keresztjeiket. Ez színtiszta öngyilkosság. Amit még Merkelék kötelezővé is akarnának tenni. Itt mindenkinek elment az esze?

Hogy mindenkinek világos legyen, az, hogy imaláncot indítana bármelyik egyház, vagy egyesével elkezdenének imádkozni, az most nem sokat jelentene, azzal együtt, hogy az imának nagy ereje van, de kifelé nem demonstratív, így nem visszatartó hatású a mohamedánoknak, akik a mi vallásunkat jelenleg egy gyenge semminek tekintik. Ebben némi igazuk van is, ahogyan a dolgok ma állnak, hogy ki tudják vívni a keresztek levételét. Az állami vezetőknek is olyan igazi keresztény magatartást kellene tanúsítani, ami jelzés lenne a mohamedánok felé; eddig, s nem tovább, mint ahogyan jelenleg hazánkban is van.

Nem tűrhető el, hogy bárki is, akiben nem integrálódási vágy, dolgozni akarás van, térítési szándékkal bejöjjön. Ismétlem, akik tisztességgel kopogtatnak, rászoruló, valódi menekültek, az rendben van. De amikor arról van szó, hogy vegyük le a kereszteket a templomokról, iskolákból, szobrokból, az egyenesen gyalázat, mindet azonnal ki kellene űzni, és ide nem jöhetnének be többet. Mi az, hogy ők diktálják: mi lehet a kirakatunkban, mit viselhetünk, nem lehet, hogy sorra megbecstelenítsék a lányainkat, asszonyainkat.

Nem tudom időben van-e, amit most írok, de ha most azonnal nem kezdjük el, BIZTOSAN ELPUSZTUL a keresztény Európa. IMA, demonstratív keresztény összetartás kell. De nem akárhogyan, szívből, egyre erősebben, és el kell érni, hogy mindenki imádkozzon. Isten elmélkedésben most döbbentett rá bennünket arra - amit tudtunk is -, hogy mindenki imája az ég felé száll, szinte összeadódik az emberiség egységes sóhaja, DE ENNEK KIFELÉ IS LÁTSZÓDNIA KELL! A legkisebb, leggyengébb ima is Istenig ér, mert mindenkiben Isten lelke van. Ha egy célért, egy akarattal imádkozunk – még a leggyengébb ima is - összeadódik és az erősebb imákkal, a szentek imájával az egész egy óriássá lesz. Istenig hatol, aki minket akar, nagyon akar, és segít minket. Ha együtt imádkozunk, akkor látni fogják: nincs gyengeség, itt nincs helyük, mi leszünk az erősebb áramlat és nem ők! Mi foglalhatnánk el őket, nem pedig fordítva. Ébresztő emberek, iszonyatos baj van! Kb. 70 év viszonylagos nyugalom után pusztulás jön, valóban jön.

A keresztény Európában nem lehet eltűrni a félelmet, pedig ha így marad a hitetlenség, akkor nagyon jó okunk van félni. Sőt, ha most rögtön nem változtatunk, akkor készüljünk fel a menekülésre, a túlélési stratégiákra. S ez nem vicc, ez halálosan komoly figyelmeztetés.

Nézzük csak a – az általam már eddig is, sokadszor leírt – tényeket: ha minimum kb. 30-50 millió migráns tíz év alatt berohan Európába, illetve, ha azt nézzük, hogy Magyarország lakossága durván tízmillió, akkor több mint három-öt Magyarországnyi teljesen más vallású, kultúrájú ember dúlja szét az életünket. Európában rettenetesen veszélyes különböző lepénzelt, megvett internacionalista politikusok hada lakozik, akik ott vannak mindenütt befészkelődve az egyházakban is. Megy a népbutítás, agymosás és a hitünk elleni gerjesztés, felhígítás. Ettől függetlenül is baj van, változik a klíma, szárazság súlyosbodik, termény nincs, emberek éheznek, főként az ázsiai és afrikai országokban. Elkerülhetetlen bizonyos mennyiségű beáramlás. Kettőt tehetünk: ott helyben javítunk a viszonyokon, vagy beengedünk annyi embert, amennyit létünk veszélyeztetése nélkül megtehetünk. De annak végképpen elkerülhetőnek kellene lenni, hogy a hitünket veszélyeztesse az, aki jön. Nem tűrhető, hogy az, aki bajban van, az erőszakolja ránk a maga életstílusát, ami sehova se visz. Nem élősködhet rajtunk, semmi kiváltsága nem lehet, dolgoznia kell, mint nekünk.

Európában, ha azt teszik, amit ma, végzetes lesz. Érzik, tudják, hogy ma gyenge a kereszténység, minden áron térítenek, és a gyalázatos, áruló európai vezetők egy része még tudatosan is gyengíti a kereszténységet. Amikor össze kellene fogni, mikor Krisztusban erőt kellene mutatni, hogy mi összetartozunk, nincs köztünk rés, akkor ezek, a nyomorultak leveszik a kereszteket. Hogy jut eszükbe, politikusok és semmi agyuk sincs? Ha a migránsok közül egynek is bántja szemét a keresztünk, ruhánk, életünk, azonnal repülőre, hajóra kell ültetni, és visszaküldeni oda, ahonnan jött, csináljon magának mecsetet ott, ahol akar, meg ahol hagyják. Láttatni, sugarazni kell: a kereszt, Krisztus marad, nem veszünk le keresztet, nem rombolunk templomokat, nem dobáljuk ki a szent szobrokat – mint ahogy nálunk is egy ilyen kitett szobor van –, egyszerűen nem tesszük meg. Meg kell érteni, ez a megmaradásunk, az eddigi életünk záloga. Istenben van erőnk! S most nem azok az idők vannak, hogy büntetlenül lehet nem hinni. Ha ezt teszik, akkor nagyon hamar lehetnek x. feleség, vagy meggyalázott ágyas valahol, csomó nemi bajjal, jogok nélkül. Ez kell? Ez jobb lenne?

Tudom, Isten irgalmas, és csak reménykedem, hogy ha az utolsó előtti pillanatban észhez térne Európa népe, ha keményen megéljük a hitünket, talán megmenekülhetünk. Magyarországon kitart a Kormány a kereszt mellett – egy időre… – megmenekülhetünk. De a többi menthetetlenül el fog bukni. Viszont mi sem tudunk sokáig sziget lenni, kicsik vagyunk hozzá, így egész Európának együtt kellene ellenállni!

AQUILA, mi, akik Isten SAS-ai vagyunk, kitartunk, a mi életünkben „egyedül Isten marad ugyanaz” (A. Szt. Teréztől), a mi kis templomunk a védelmünk, a mi közösségünk végig ki fog tartani. Egyedül Krisztus a védelem, akkora ereje van, hogy az látszik, taszítani fogja a rosszat. Mi ezt tudjuk, tesszük is, de nincs alkalmunk mindenütt hirdetni, abban meg – eddigi tapasztalataink szerint – nem reménykedhetünk, hogy az egyházak ezt a felhívásunkat, könyörgésünket megértik és felkarolják. Pedig elsősorban az ő dolguk lett volna: a felismerést is nekik kellett volna megtenni, és az aktív cselekvést is irányítani.

Ez nem vicc, nem ment el az agyam, nekem nem, higgyék el, több, más védelem nincs. Gondolkozzanak, ha egy olyan erős hittel találkoznak, ami látszik, sugárzik, akkor nem is jutna eszükbe idejönni. Kérem, könyörgöm, mindenkinek feltétlenül a lelkére kell kötni: emberek, álljatok neki imádkozni és összefogni, kimutatni a keresztény erőnket! Tessék, rakjátok vissza a kereszteket, és nem lehet egy tapodtat sem engedni, mert különben tragédia lesz! S ez már tisztán látszik. Ez egy kiáltás Krisztusért, Európáért, az életünkért, egy kiáltás a kultúránkért, kiáltás azért, hogy még tudjunk tovább is normálisan élni, és legyen mit enni. Ez halálosan komoly.

Kérem, álljatok meg, élő hittel, látható tettekkel imádkozni, mert igen nagy baj lesz.

Pável Márta
2017.11.08.

Célom az örök boldogság elérése

El tudod képzelni, hogy a halál pillanatában megszűnsz létezni?
El tudod képzelni, hogy nem vagy?

Most egy ideig gondold ezt át mélyen.

Ha a válaszod "igen", akkor ne olvasd tovább ezt az írást.
Ha a válaszod "nem", akkor beismerted azt, ami szerintem a legalapvetőbb igazság, olyan tény, ami annyira mélyen bennünk van, annyira triviális, hogy sokan észre sem veszik, annyira általános, hogy már szinte láthatatlan, ez a tény tudniillik, hogy lelked van, ami halhatatlan és nem materiális. Ha ezt beismerted, és racionálisan belátod, hogy a legalapvetőbb és legérthetőbb célod az, hogy boldog legyél, akkor az egyetlen logikus dolog az, hogy azt kutatod, hogy mitől lesz a halhatatlan lényed boldog. Ezzel a kutatással elveszíthetsz egy földi egzisztenciát, de nem ár ez egy örök lelki boldogságért. Persze ez csak akkor igaz, ha a kutatásodnak lesz eredménye. De még a bizonytalan örök boldogságért sem ár a földi egzisztencia, ami szintén bizonytalan. Azonban valójában a kutatásod eredménye nem lesz bizonytalan, hiszen ha a gondolatsor elején képes voltál meglátni a láthatatlan lelkedet, akkor ehhez hasonlóan a láthatatlan Isten és örök boldogság is ki fog tárulni előtted.

Úrnapja - másképp

Az alábbi hanganyagban Pável Márta katolikus hittanár beszél az Úrnapjáról. Ez a nap az Oltáriszentség ünnepe, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe, és nagyon fontos, hogy ne akadjunk meg az ostyánál és a bornál, hanem a benne élő végtelen Isten napját éljük meg, ünnepeljük meg. Erről szól ez a felvétel:

Bemagolt kereszténység, álkeresztény muszlimok?

Pável Márta
2017. 06. 10.

Bemagolt kereszténység, álkeresztény muszlimok?
Ezzel szemben a véres valóság a cikk második részében...

Már régebben is hallottam, pl. amikor egy pap naivan lelkendezett, hogy egyre több muszlim keresztelkedett meg Európában. Így nem baj, hogyha jönnek, hanem milyen jó, hogy több keresztény lesz ̶ mondta. Magamban mélyen elcsodálkoztam, nem hittem ennyire megtéveszthetőnek, s akkor mondtam a papnak, hogy én ebben nagyon óvatos lennék, sajnos nem hiszem, hogy ezek a muszlimok őszintén, érdek nélkül akarnának tömegesen megkeresztelkedni. S lám most olvasható, az alábbi cikkben is erről a jelenségről írnak.

hirado.hu: „Bárki bemagolhat egy Biblia-részletet, míg azoknak, akik valóban áttértek a keresztény hitre, könnyen visszautasításban lehet részük” – mondta.
A szakember nemcsak a kérdésekbe kötött bele, szerinte a keresztény-teszt bizottságának kérdezői sem kapnak megfelelő képzést. »Lásson a menekültek szívébe a teszt!«”

Tudom, hogy ez semmit nem jelent, hogy elmondom a véleményemet a keresztény életünkről, ez a világra süket papságnak csak bosszantást szül, de nem hallgatok!

Idézem Tomka F.-t (vigilia.hu) „…A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat ‒ írja az OICA. A KÁD részletezi: A megtérés Krisztus melletti alapvető döntéssel (optio fundamentalis) kezdődik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részleteiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megváltoztatását (KÁD 56) …” „…A katekumenátus több szakaszból álló időszak, amelyben a katekumenek lelki előrehaladását különböző szertartásokkal ünneplik a jelöltek és a közösség. A katekumenátus lépcsői és liturgiái természetszerűen alakultak ki”.

Kiegészítem azzal, hogy az európai embernek is jó egy év lehet, akinek a kultúrájába bele van itatódva a kereszténység.

Az OICA 1999 körül rendelte el, és fokozatosan működtetik a katekumenátusi időszakot.

Visszajelzések alapján a nem bigottan hívő emberek egyetértését viszont bírom. A katekumenátusi rendelkezés egy részben jó, és okkal van, de én magam sérelmezem, mert a felnőtteket kb. egy évig nem keresztelik meg. Nem állunk ilyen jól. Nem lehet egyen kockára szabni mindenkit, és nem lehet őszintén csatlakozni akarókat megakadályozni, hogy szentséghez járuljanak. Akik szó szerint betartják ezt a rendelkezést, azok sok keresztelkedni akarót veszítenek el, erre több példám is van. Van olyan eset, ami után már nem lehet elvárásokat tenni, mert pl. egy komoly pozícióban lévő ember, akár egy tanár, orvos, pilóta stb., aki keresztény akarna lenni, annak ezek a feltételek a munkája mellett teljesíthetetlenek, hogy kisközösségekbe meg keresztény családi összejövetelekre, előadásokra stb. járjon, nem fér bele az idejébe. Több olyan emberről is tudok, aki így nem lett keresztény, de mégis Isten hívő. Ezért nagy kár, nem szabadna megakadályozni őket, viszont a muszlimokat meg kellene!

Az egész fenti cikket így már nem értem. Miért kellene, hogy „Lásson a menekültek szívébe a teszt!”, ha betartanák saját szabályaikat, és itt nagyon is be kellene tartani. Nem hinném, hogy érdekből bárki is 1-2 évig végigvinné a katekumenátus alatti dolgokat. Ha a saját maguk rendelkezését betartanák, nem lennének álkeresztény muszlimok. Semmit sem tanulnak a történelemből, pedig állandóan ismétli önmagát, a csel mindig is része volt a történelmi eseményeknek.

Nekem egyenesen nevetséges, hogy ilyet kérdezgetnek: milyen színű a Biblia? Sorra tudja a tízparancsolatot, de érti-e, alkalmazni tudja-e stb. Az, hogy sorba elmondja, semmit sem jelent, egy jobb képességű papagáj is megteszi. Ez csak magolás, nincs a vérében a keresztény gondolkodás, erkölcs, nőtisztelet stb.! Magyarázat, megélés és példamutatás megtapasztalása nélkül egy európainak is sokszor félre, vagy nem is érthető, nemhogy egy muszlimnak?! Valami nagyon kisiklott itt is. Ha valakiket nem ismerünk, nem a keresztény kultúrából, nem keresztény családból származnak, ott nagyon sokat jelentene a betartott katekumenátusi élet, oktatás. Ha őszintén akar keresztény lenni, ez elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy átnevelődjön, megérezze, milyen az igaz Krisztus követése. Különben az egésznek semmi, de semmi értelme sincs. Kikeresztelkedni vágyó muszlimoknak KÖTELEZŐNEK KELLENE lenni a katekumenátusnak, és semmi felmentés sem adható. Ezzel biztosítva lenne (ez sem 100%), hogy megízlelje, mit akar, s lenne ideje felnőni, belenőni a keresztény életbe. A kereszténység megtartása végett 2 év próbaidőt kellene kapniuk, addig bizonyítsanak. Nem szabad tovább hígítani a kereszténységet. Tudom, hallom, mit mondanak, a Szentlélekre hivatkoznak, én meg üzenem: az Isten Lelke nem a hülyeség, a meggondolatlanság, a megtévesztések kompenzálására van, nem véd magunk ellen; meg figyelmeztetek arra is, hogy van szabad akarat is. (Akinek füle van, hallja meg…)

De ne legyek gonosz, lehet hogy van köztük igaz is, de nagy részük ‒ biztos vagyok benne, hogy ‒ azért akar megkeresztelkedni, mert reménykedik abban, hogy maradhat az országban. Biztosítás senki és semmi ellen sincs, láthatjuk a merényleteknél, hogy már az Európában született is radikalizálódhat, meg olyan is, aki gyerekkorától keresztény iskolába járt. Semmi sem biztos, de az óvatosság még jobban szükséges.

S ami még nagy baj. Tudom, hogy én most ezzel kiakasztok mindenkit, de nem érdekel, én már ilyen vagyok, ha ezt érzem igazságnak, ezt írom le. Azt gondolom, hogy aki őszintén keresztény akar lenni, s sikerüljön is neki, annak nem ilyen kereszténységet kéne látni, amilyen most itt van. Mit is lát egy frissen megtért? Elkeserítő dolgokat: a szeretet vallásában nem sok szeret van, sem Isten, sem egymás iránt. Verik a tamtamot, közben iszonyú dolgok vannak a háttérben: hazudozás, parancsolatok sorra való megsértése, egoizmus, alázat hiánya stb. Nem hiszem, hogy tömegesen képes lenne az Egyház olyan fajta képzésre, ami valóban Jézus Krisztus emberévé teszi a muszlimokat. Ugyanis nagyon oda kellene hatni, a valódi megtérés nem arról szól, hogy a hierarchiának hódolgatunk, megelégedünk üres prédikációkkal. Olyan miséken részt venni egyenesen botrány ‒ s többnyire ilyenek vannak…‒, ahol mást nem hall az ember, mint hogy gyerekek üvöltöznek, játszótér a mise alatt a templom, és senki nem tesz ellene. Nem lehet elmélkedve imádkozni, nem lehet mélyen hallgatni Isten belső halk szavára. Egy hegyormon ülve sokkal tisztább érzése van az embernek. Vagy ha nem visítanak a keresztények neveletlen gyerekei, akkor pl. a turisták járkálnak ki-be, fotózzák az arcomat, vagy modortalanul hangosan beszélgetnek. Nincs meghittség, próbálná valaki szertartás közben egy mecsetben ezt eljátszani…!

Képesek vagyunk-e arra ‒ s félek, hogy nem ‒, hogy, tegyük fel, érdekből lett valaki keresztény, éri-e olyan „veszély”, hogy besétál az egyház szerető karjaiba, és olyan módszereket, olyan példamutatást, olyan lehetőséget, olyan tanítást kap, ami valódi megtérést eredményez. Ez lenne az igazi, de sajnos nem hiszek benne ‒ pár estet kivéve ‒, hogy működik. Ha olyan lelkipásztorkodás, áldásos példamutató működés lenne az Egyházban, hogy az érdekből átfordíthatná a valódi kereszténységbe, akkor én is örvendezni tudnék még az érdekből megkereszteltek felett is, de addig nem, amíg nem így van, mert így nagyon-nagyon veszélyes. Ez nekem olyan, mint annak idején a keresztényüldözés megszűnése után államvallássá lett kereszténység. Addig igazi volt, míg vértanúhalált haltak, akiket az oroszlánok üldöztek az arénákban, meghaltak a hitükért, igen, ők igazi keresztények voltak, de azok, akik azért lettek kereszténnyé, mert a felső hatalmasságok is azok voltak, s előnyük származott belőle, azok csak ártottak és a mai napig ártanak! (Hasonló a mai sok köpönyegforgatóhoz…, pl. az egyik neves párt adventkor keresztet állít, majd elnökünk (kb. 2 éve) közben kijelenti: „Az iszlám az emberiség utolsó reménye” Nekem ez hányinger!)
Ne legyen sem halott, sem divatos, vagy érdek a kereszténység, Krisztus követése nem erről szól. Tragédia, ha a kereszténység továbbra is felhígul, akkor valóban vége lesz.

Ezzel szemben a véres valóság
Az igazamat bizonyítja az alábbi:

hirado.hu „A kereszténység romjain épül a muzulmán London… Csaknem ötszáz templom zárt be a brit fővárosban 2001 óta, sokat közülük muszlimok vásároltak fel és alakítottak át mecsetté. A legnépszerűbb fiúnév ott már a Mohamed, a saría bíróságok szaporodnak, miközben a muzulmánok harmada nem tekinti magát a brit kultúra részének.”

Embertársaim, hívők, lássatok, ez a nagy igazság. Nem felénk dőltek el jól a dolgok, hanem feléjük a mi pusztulásunkra.

uo. „A Hyatt United Church nevű templomot például egy egyiptomi közösség vette meg korábban azzal a céllal, hogy mecsetté alakítsák át. A londoni Szent Péter templom pedig ma már Medina mecsetként ismeretes. A mai Brick Lane úti mecset pedig korábban egy metodista közösségé volt.” Akkor ki kit térített meg, hol keresztelkednek ki a muszlimok?

uo. „Nem csak templomokat alakítanak át a helyi muzulmánok, hanem az ott élőket is. Egy felmérés szerint az utóbbi időben megduplázódott az iszlámra áttértek száma, sokan pedig gyakran már az új vallásuk felvételekor a radikális nézetekkel szimpatizálnak.
Üresen konganak a templomok, teltház a mecsetben.” Keresztények, miért engeditek, hogy hazudjanak Nektek? Nem arra felé folyik a folyó, amit el akarnak Veletek hitetni, hanem pont fordítva.

uo. „A keresztény, több mint 1200 ember befogadására is képes Szent György templomban tíznél is alig többen jelentek meg szentmisét hallgatni, miközben tőle nem messze egy 100 férőhelyes mecsetben már nem fértek el az emberek, az utcára kellett kivonulniuk, hogy imádkozhassanak.” Mi is nagyon sokszor tapasztaljuk, ha bemegyünk egy templomba, az ott lévők felét mi tesszük ki (kb. 30-an). S idősebb emberek suttogják egymás között „még soha nem volt itt ennyi fiatal”. Ezeket miért nem látja meg az Egyház, a papság, miért nem tesz ellene (ja, úgy tesz, hogy minket hazugságaikkal továbbüldöznek…), hogy ne a mohamedánok, hanem mi, keresztények éljünk úgy, ahogyan Krisztus akarta. Nem félek, nem érdekel, ki hogyan fújja fel magát az írásomon, nekem kizárólag Krisztus ügye számít, semmi más.

uo. „A Gatestone Institute szerint, ha a jelenlegi trendek tovább folytatódnak, a kereszténység csak emlék marad Angliában, a jövő vallása pedig az iszlám lesz.”
Ez az, amit nem akarunk megélni.

Húsvét várás

Nagyon szép és hasznos lelki olvasmány a keresztről:

http://www.sasmarta.eoldal.hu/cikkek/lelkiseg/husvet-varas-lelki-olvasmany.html

Paphiány, plébániák bezáratása

Az alábbi hír végtelenül elkeserítő:
24.hu
„Felszámolják a plébániák felét, akkora a paphiány
Imaszövetség alapításával próbál szembeszállni a papi hivatás iránt megnyilvánuló érdektelenséggel a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A naponta elmormolt imákon kívül azonban a gyakorlatban nincs mit tenni, Veres András győri püspök kénytelen bezáratni egyházmegyéjében a plébániák felét.”
uo. „Minden nap egy hivatásokért szóló felajánló ima, valamint egy tized rózsafüzér.
Ennyit kell teljesíteniük azoknak, akik támogatni szeretnék Veres András püspök új mozgalmát, amellyel a papság létszámának fogyását igyekszik megállítani.”

Előzetesen elmondanám, nem félek, ha kell, meghalok Istenért. Isten noszogatásra beszélni fogok, engem nem érdekel, hogy tetszeni fog-e az Egyházamnak, vagy a papságnak. Nem érdekelhet, mert az Egyház a miénk és Krisztus a miénk is! Ha ők be akarják zárni a templomokat, mert nem tudnak úgy nevelni embereket, hogy elég papunk legyen, az nem az én bűnöm, hanem az övék!

Tenni kéne, mi tettünk és leírom a megoldási javaslatunkat is, ami nem a bezárás.

Nagymamám arra tanított ‒ ami az egész életemet meghatározta ‒, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember. Főleg akkor, ha még tetteink Isten akarata szerint valók, tudjuk, semmi sem lehetetlen. Nálunk min. 15 olyan ember van (nők, férfiak vegyesen, házasok is, de nem baj!), akik – a munkájuk megtartása mellett ‒ a környezetükben ingyen ugranának Isten szolgálatára. (S mi SASok - nem vagyunk magunkkal sem elégedettek, de -, amit eddig tudtunk, megtettük: van kis magunk építette templomunk, csaknem 30 éve működő katolikus közösségünk, tagjaink Istennek a templomban, pap előtt fogadalmat tettek. Járunk haldokló betegekhez, tanítjuk az embereket, lelki segítséget adunk, s még többet is bírnánk tenni! Ha hagynák, de nem – a hiúság, a kockanézet, a spirituális erőnktől való félelem akkora ‒, nem is kerülhetünk szóba. S még szókimondóak, nonkomfortosak vagyunk, akiket csakis Isten ügye érdekel, semmi más, és ez másnak ez nagyon zavaró! De ez nem elfogadható nekik ‒ akik most bezárják a plébániákat ‒, mert nem vagyunk elég liliomosak, mint ahogyan a gyóntatószékben, egy már meghalt atya mondta nekem.

Könyörgöm, mi Krisztust követők vagyunk, Isten sem volt liliomos, Ő is nonkomformista volt, mi csak azt akarjuk, amit Krisztus! Az Egyház a miénk is, követeljük: ne hagyják tönkremenni! Van, aki elvállalná a lelkipásztorkodást, ha módosítanának rajta, ha a papság hierarchiája ALÁ egy testvéri szolgálat néven nevezett működést beiktatna. Így a sok kis csoportot befognák, akinek eddig hallgatni kellett.

Hadd ne haljunk meg a tehetetlen Egyházzal együtt! Mi Istenért vagyunk, nem a papokért. Ha jó egy pap ‒ ismerek ilyeneket is ‒ és lelke csak az Úré, őt az Isten áldja meg, ha nem az, nincs dolgunk vele, nekünk első az Isten. Halálunkkor Istennel szembesülünk, nem a dolgát rosszul végző pappal. Hogy ő mit kap, azt nem szeretném látni.

Megoldás lenne: kb. 10 kis falunak/plébániának lenne egy papja, aki az átváltoztatást elvégzi, a gyóntatásra is van megoldásunk, időnként vizitációt tart, egyházi oldalról felügyeletet gyakorol. Pár hónap alatt erre a feladatra kiképzett, csak teológiát végzett igaz hívőket, vegyesen nőket, férfiakat az Egyház beoszthatná az üres plébániákhoz. Akiket felhatalmaznának az összes plébániai, misebemutatási, prédikálási, keresztelés, temetés, esketés, áldozatás lehetőségével/tevékenységgel. (Ha teológiát végeztek, rosszat, tévedést nem beszélhetnek.) Mindent el tudnának végezni, és akár több ezer ilyen teológiát végzett ember van az országunkban. A papnak dolga lenne: az átváltoztatás, a gyóntatás és felügyelni ezeket a testvérek által működtetett plébániákat. Ha papnak van ideje, kapacitása, akkor bármelyik tevékenységet – akár időlegesen is…- kiveszi magának, de úgy, hogy a terület ellátása ne sérüljön. Ez kis változtatással elég gyors megoldás lehetne, ha valóban akarnak tenni.

Az szerintem nagyon kevés, hogy ’én ugyan bezártam a plébániákat, de ti meg imádkozzatok és rózsafüzérezzetek’. Az imaszövetség alapítása tűzoltásnak sem jó. Én tudom az ima erejét, hiszek az imában és tudom, hogyan hathat, de nem mindegy, hogyan imádkozunk. Tudom, Isten is csak úgy segít meg, ha mi is teszünk, azt nem lehet, hogy kiállok az udvarra és kiabálok az ég felé. Közben nem dolgozok, nem teszek meg mindent, de majd, Uram, imádkozom hozzád, segíts meg. Ez kevés! Ez az idő lejárt! Nem is volt ilyen. Ha nem adják meg magukat, az évezredes kemény elzárkózó konokságot nem számolják fel, semmire sem megyünk. Azt már nem is merem javasolni, amit mi teszünk, hogy elmélkedésben megkérdezzük az Urat: jó lenne-e ez így? (Persze, hogy jó!) Nagyon gyorsan tenni kéne, viharos gyorsasággal, mert a jelen konok rendszere nem, vagy rosszul működik. 21. századira kell alakítani a jelen Egyház működését, mert emberek elvesznek és mindenki Isten elé fog állni. Felelni fognak a hierarchikus papok is, és le fognak számolni az Úrral. Megtettünk-e MINDENT KRISZTUS MŰVÉÉRT?! Jelenleg itt a Földön már szinte senkit nem érdekel, mikor az egyén meghal, hogy meddig jutott a földi létben, és ő ott áll egymaga az Úr előtt, s nem tud másra mutogatni.

Az emberek lelkét segíteni kell, az embereket kell hazasegíteni, ha ezt nem ismerték fel, akkor most üvöltve mondom: ébresztő! Nem érdekel, nem érdekelhet az, hogy most mit gondolnak, nem érdekel, ha kitiltanak, úgyse megyek el, Krisztusé vagyok, nincs hova mennem, és mert az Egyház a miénk is! DE az alábbiakat akkor is vallom és követelem, hogy ne engedjék az Egyházunkat /plébániáinkat, papjainkat, templomainkat/ hagyni elveszni!

Még egyszer elmondanám, ha valakinek nem tűnne fel, a 21. században vagyunk! Nem működnek az ezer évvel ezelőtti normák. Az emberek nagy része hitetlen, ezt is a rossz tanítás, a rossz példamutatás okozta, persze tesz hozzá a világban elhatalmasodó liberális, szabadelvű nézetek térhódítása is.

Mit lehet tenni (már a fentiekben leírtam), ha az emberek nem termelik ki maguk közül hívő lélekkel a papokat? Akkor meg kell nézni azt, hogy hol rontották el. Látható, hogy mennyi ezoterikus és az egyháztól elment ember van, ők miért tették ezt? Az Egyház merevsége is okozta ezt, mert az eltávolodott emberek – egyfajta hiánypótlásként -, kialakítottak maguknak valamiféle Istenképet. Könyörgöm, ott van, jelen van bennük az Isten utáni vágy, csak más módon. Ezeket kéne visszahozni, és majd ezeket az embereket is kellene Isten szolgálatára rendelni, s nem azt nézni, hogy lehet szektázni, pocskondiázni őket. De ne menjünk el ilyen messze.

Jelenleg az Egyházunkon belül vannak igazán hívő csoportok is, ahol tisztességes emberek szívesen szolgálnák az Istent, és nem csak gyertyavivőként, meg egyéb látszat-tevékenységekkel. Ők szívesen állnának be a papok felügyeletével plébánia vezető, lelkipásztori szolgálatra. Őket testvérnek kellene hívni, mert azok lennének az embereknek. Miért jó, ha csókolgatják a migráns kisgyerekeket ‒ oké, tegyék, ha annyira akarják, de ‒, nem ez az Egyház dolga! Központilag, pápailag kellene az egészet a fentiek szerint megoldani. Láthatják, ez a világ keresztényeinek problémája. Egyházunknak nem perifériás dolgokkal kell foglalkozni, hanem a megmaradásunkkal, a létünkkel. Nem azt kellene naponta hallgatni, hogy csak az a jó hívő, aki befogadja a migránst. Nagy baj ez is, de Jézus Krisztus megváltó tettének elveszésénél nincs nagyobb baj, hogy emberek millió halnak meg nélküle! Nem vagyok migránsgyűlölő, sajnálom őket, s hiszem, hogy ott ahol eddig éltek, ott kell őket segíteni. Ugyanakkor nagyon féltem a kereszténységet, ami éppen most – több szinten is ‒ az ördög végtelen ravasz támadását éli, halálos veszedelemben forog.

Ébresztő mindenkinek, akit érdekel Isten, keresztények/Egyház sorsa! A keresztényeknek össze kéne fogni, hogy ha a hierarchikus Egyházunk nem lép, és további bezárásokat alkalmaz, akkor ne hagyjuk, oldjuk meg így mi maguk másként. Isten nem formaságokat, ruhákat, rangokat akar stabilizálni- soha nem mondott ilyet-, hanem embereket akar magához ölelni, magába olvasztani. Jó pásztorokat akar, akik legeltetik juhokat, és nem engedik világgá menni őket, s nem zárják be a plébánia ajtókat. Megy ez ma, dolgoznak ezen ma?

uo. „Az elmúlt évtizedekben a papi és szerzetesi hivatások száma sajnálatos módon folyamatosan csökken szerte Európában, így nálunk, Magyarországon is. A Győri Egyházmegyének jelenleg a hat évfolyamon mindössze hét papnövendéke van, miközben az elmúlt években számos paptestvérünket veszítettük el, írta a püspökkari elnök… Néhány éven belül a mostani közel százról nagyjából felére csökkentenék a plébániák számát. A papság maga döntheti el, hogy melyik plébánia marad, melyik szűnik meg”.

Ismétlem, nagyon emészt az Isten iránti buzgalom, mi az, hogy felszámolják a plébániákat? Így is kevés mise van, sokszor rossz prédikációval. A papok kiégtek, így sokszor a szolgálatuk sem olyan minőségben zajlik, van amikor nem is lehet elvárni, ha egy pap naponta több misét mond. Nem értem, hogy miért ez a nagy ellenállás, miért nem adják át azt, amit nem bírnak elvégezni. Nem ők a lényeg, hanem Isten! Több ezer civil ember van hazánkban, aki teológiát végzett /hittanár. Ha csak a fele állna munkába, akkor is minden plébániára 2 ember is jutna, és, munka mellett párban is (2-2 napot dolgozva) elvégezhetnék a lelkipásztori ellátás szolgálatát.

Kérdezem: mi a fontosabb, az, hogy ragaszkodjanak a kétezer éves hagyományokhoz, vagy hogy Isten megváltó műve, a Jézus Krisztus által létrehozott Egyházon át eljusson az emberekhez?

Cél, hogy minél több embert vonjunk be, minél többet mondjunk el az evangéliumokból. A mi részünkről 15 ember biztosan készen állna a feladatra, de nem látszattevékenységre (ahhoz mi eddig is túl komoly munkát végeztünk): gyertyákat vinni, asszisztálni, meg egyebeket, hanem komoly evangelizációs munkára.

Nem hagyhatjuk, milyen gyalázat az, hogy európai templomokban diszkók működnek, vagy múzeumoknak használják őket, van olyan, hogy mohamedán mecsetté lesznek. Krisztus felé való árulás ez nekünk! Nem vérzik a szívük?! Az Egyháznak nem az a dolga, hogy meggyőzze az embereket, hogy Istenhez vezesse?! Valljuk, az a cél, hogy minél több ember úgy haljon meg, hogy kiteljesedett abban, amiért életet kapott.

PROHÁSZKA OTTOKÁR: Legyetek világító emberek
... „Én ma látni akarok, én az én kötelességemben, az én napszámomban istentiszteletet, a testvérekben jó lelkeket, az én otthonomban hálára indító nagy adományt akarok látni. Ha az ember úgy beszövi a napi életbe, és ebben gyakorolja magát, megszabadul a vak és néma szellemtől, mely, ha nem is az ördög, de árnyéka a rossznak, mely alatt a világ szenved. Uram, adj szemeket, hogy lássalak. Lássam utaidat, világodat. Uram, add, hogy halljam szavadat, törvényedet. Ne legyek néma, süket, vak.”

Pável Márta
2017.02.02.

ELŐ VANNAK-E KÉSZÍTVE A FIATALOK A HALÁLRA?

Gondolataim az olasz baleset kapcsán

Legyen ez az írásom felrázó jellegű a még élő, többi embernek, fiatalnak egyaránt. Főleg, hogy ma nem divat Istenben élni, gondolkodni. Nekem az most teljesen mindegy, hogy ki, mit gondol – engem már rég nem érint, mit fognak fel abból, amit mondok, és mit nem… –, az igazságon nem változtat az sem, ha az egész bolygó rosszul gondolkodik is. DE - nem presszióként jelzem -, mindenki meg fog halni, előbb vagy utóbb ezzel szembe fog kerülni. Nincs az a pénz, az a hatalom, ami ezt megakadályozhatná, így nagyon ajánlom az alábbiak elmélyedt olvasását.

Sokáig gondolkodtam hallgassak, legyek-e cinkos az istentelenségben, vagy mondjam el, amit tudunk, és dönthessenek: hogyan akarnak ebből a földi világból távozni. Az utóbbi mellett döntöttem.

Aznap, amikor meghallottam az olasz úton bekövetkezett tragédiát, azt hittem, kiszakad a szívem: hogy történhetett, mennyi fájdalom, hogy lehet ezt kibírni stb. gondolatok rohangásztak bennem. Mikor a honlapra feltettem egy pár sort a Sík Sándor verssel, akkor még hiányt éreztem, kérdeztem magamtól, hogy megtettem-e, amit lehet, de tudtam, hogy ez kevés. Vasárnap este a SAS Társaimmal összejöttünk imádkozni, de nem akárhogyan. Mi elmélkedés közben tesszük a dolgunkat. Addig csak fájdalmasan háborgott a lelkem annyi fiatal élet elvesztésén. Érdekes módon az elmélkedő imádság után nagyon megkönnyebbültem, megkönnyebbültünk. Miért? Elmondom.

Kicsit messzebbre kell menni.

Mi, az AQUILA/SASok elköteleztük magunkat Isten felé. Ez valódi elkötelezettség, és mivel mindennél biztosabban tudjuk, hogy ha a lélek kiszáll a testből, akkor is él, és valahova tart (annak ellenére írom, hogy tudvalevő ott sem tér, sem idő nincs). Ez a valahova, ez minőségi „tartás”. Értem alatta, hogy a lélek jobb esetben Isten /Fény felé tart, vagy ha a sötét világot szokta és taszítja a Fény, akkor iszonyatosan magányos lesz és rettenetesen tanácstalanul fél. A mai fiatalok a vallás és a hit szempontjából, istenügyileg iszonyatosan rosszul, vagy sehogyan sem képzettek. Az erkölcsi oktatás egy valóságos nullával ér fel, ha ezen a téren gondolkozom. De a vallások többsége sem ad elégséges alapot.

Ezt az állapotot általunk, lélekben lehetett érzékelni is, mikor értük elmélkedtünk, „láttuk”, hogy fogalmuk sincs, hol, miért vannak, és elveszetten sehova sem tartanak. Mi Isten SAS-ai összetereltük Őket és Jézus Krisztus kezeibe tettük le, imádkozva, könyörögve, hogy az általunk nem, de Isten által ismert bűneiket bocsássa meg. Mikor a lelkünkben láttuk, hogy Jézus átvette őket, akkor jött a megnyugvásunk. Megtettük, ami tőlünk tellett.

DE ennek nem így kellene lennie, ezt mindenkinek magának kellene tudnia véghezvinni, mikor kiszáll a testéből: irány az Isten! Ma minden másra tanítanak, csak a lényegre nem. Minden ember Istené, és úgy kellene tanítani, nevelni, ha elhagyja a testét, rögtön az örök fénybe zuhanjon. Hol van ez most? Micsoda felelőtlenség az emberekkel szemben? Még a vallási vezetők is inkább komfortosak, ahelyett, hogy Isten nevében - de akár a világ szemében kellemetlenül is -, szókimondóak lennének. A földi élet tart jó esetben 100 évig, a többi meg örökké. Gondolkozzunk: korházakat építünk, a lelket megmentő tevékenység meg teljes hazugsággal, felületességgel történik, mert talán annyira már nem hisznek benne?

Mi SASok, így sem élni, sem meghalni sem mernénk.

Ha valaki ezen elgondolkodott, szívesen várjuk egy mélyebb beszélgetésre, minden további elköteleződés nélkül.

Pável Márta
2017.01.26.

Előadás - Prohászka

Az alábbi 4 hanganyagban Pável Márta katolikus hittanár előadása hallható, melyben idéz Prohászkától, és kapcsolja hozzá lelki gondolatait.

Temetésen voltam…

Pável Márta
2016.08.12.
Forrás: http://www.sasmarta.eoldal.hu

A megközelítőleg 30 éves elmélkedési tapasztalataim birtokában hallgattam végig a temetést végző „szakember” takarékos énekkel kísért szertartását és szövegét, miközben magamban csak kiabáltam.

Tudvalévő – tudom, sokan nem tudják, és ezek szerint az sem, aki temetett, de ez nem egyedi, hanem általános tudatlanság, nagyon kevés kivétellel ‒, a halott az halott, de a lélek él! Aki hall, kommunikál, már értem ezalatt azt, hogy azzal, aki hallja. Az eltávozott lelke a temetésig, de minimum addig, nagyon zavart, van, aki sokkal tovább is az, mert holta után sem lesz senki sem okosabb, sem összeszedettebb. No most, azt prédikálni, hogy a halott imádkozzon értünk, egy nagy szakmai baklövés. Örül szegény lélek, ha megbirkózik azzal, hogy nézheti a testét a koporsóban. A tudata kb. 45 éves korára visszaugrik, ez az önképe marad meg róla, és először is elképed azon, milyen roncsból szállt ki. Sokan örömmel mennének tovább, de ha fiatalabb a teste, vagy nagyon élvezte az ittlétet, nagyon nem tetszik neki, hogy különvált.

Egyszóval: a legkisebb gondja is sokkal nagyobb annál, hogy értünk imádkozzon. Sőt, ő szorul a legtöbb imádságra! Az eltávozottak a testből való kilépés után jó pár napig zavarodottak, „emésztik” a történteket, majd lelki tisztaságuk fényében mennek tovább, ha mennek.

Az mondja a temetést végző „szakember”, hogy a feltámadáskor majd találkozik a szeretteivel. Nos, ez több okból is bajos, végül is igaz, mert egyik sem így lesz. Konkretizálni kellene, mi is a feltámadás és hogyan zajlik le. Ezt most talán nem írnám le…

De a lélek útja folyamatos, sehol sem parkol csak azért, hogy valakit bevárjon vagy találkozzon vele. Ez iszonyúsan földies gondolkodás.

Másik baklövése a „szakembernek” (direkt nem írom, milyen vallású volt, mert szinte mindegy…): egy 87 éves néninek azt prédikálja: élhettél volna még, hirtelen távoztál. Ja, ha ezt egy kb. 40 évesnek mondja, rendben, meg ha olyannak, aki tegnap virult, ma halott, akkor elmegy ez a neki már standard szöveg, de ez a néni több éve súlyos beteg volt és nagyon lassan halt meg. Ez így nekem egy temetési tragikomédia volt.

Ezennel megtiltom mindenkinek, hogy azokon kívül, akiket meghagytam, valaki más temessen, ha arra kerül a sor. Bocsánat, de ilyet nem szeretnék hallani, mérgemben kiugranék a testemből vagy hamvaimból és dübörögve balhéznék, tudom, lenne rá erőm.

Egy temetésnek a hit megerősítésének, vigasznak és a hit ébresztésének kellene lennie, de ez, amit ma láttam, nekem szörnyű, nem veszik észre, hogy az emberek hamis illúziókkal át vannak vágva, ez mindennek az elkenése, semmi több…

Nagyböjti gondolatok

Az alábbi két hanganyagban az Aquila egyik lélekemelő nagyböjti előadása hallható. Vargáné Pável Márta katolikus hittanár, az AQP elnöke tartotta az előadást.

Hűségesek és hűtlenek

Pável Márta

Mióta ember létezik és tud magáról, alapérték a hűség kérdése, mert az életünk minden területét behálózza. Az ember egyik legfőbb vágya, hogy ne legyenek hűtlenek hozzá. Érthető ez államra, államfőkre, barátra, családra, férjre, feleségre stb. Miért van ez a tudatunkban vagy a tudatalattinkban? Mikor tapasztaltuk meg, honnan tudjuk, hogy van olyan, hogy létezik hűség, amire vágyunk? Mint hívő csak Istenre tudom ezt visszavezetni, aki abszolút hűség is, és ezt várná el tőlünk is. Ha az irodalmi alkotásokat nézem, ez a gondolat, ez a vágyódás sokszor visszaköszön.

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha egy szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan,
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék

Erről a versről szinte gyermeki jámborsággal üvölt a hűség természete.

Viszont életstílus, egy szerzetesrend is tükrözheti a hűséget, pl. a kutya, a hűséges eb jelző senkinek sem ismeretlen. Innen származik a híres rend tevékenysége is. Domini canes, ’az Úr kutyái’. Mit is jelent ez? Elképzelem magamban az Isten = az Úr kutyáját, mint egy pulit, mit is tesz? Hűséggel néz az Istenre, szót fogad örömmel/lelkesen szolgál, tereli a nyájat, nincs más dolga – nem is akarna mást tenni –, csak az Urának való szolgálat, folyamatosan csahol = prédikál az Isten ügyében, a lemaradókat kicsit megharapja és hangos csaholással téríti vissza a csapatba, majd örömmel jelzi az Urának, „látod, milyen ügyes vagyok, mindent megtettem” és várja a következő parancsot.

http://www.csontkutya.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=99:a-kutya-mint-szimbolum&catid=36:innen-onnan&Itemid=74 Domini canes: „A kereszténységben a sebet nyalogató kutya a prédikátor jelképe, aki nyelvével, a szó erejével tisztítja meg a bűnösök lelkét.”... „Az alapító Szt. Domonkos attribútuma, akinek születési legendája szerint anyjának álmában fáklyás kutya jövendölte meg születendő gyermeke nagyra hivatottságát… (Santa Maria Novella kolostorának spanyol kápolnájában) fekete-fehér foltos kutyák védelmezik a juhokként ábrázolt híveket a farkasoktól. A teológiai erények közül a Hűség (Fides) attribútuma.”

Az emberi kapcsolatokban, vagy akár isteniekben is, a biztonság jele, hogy szövetséget kötünk, ilyen volt Istennek a zsidókkal kötött szövetség, az Ószövetség, mely alapja a hűség volt mindkét oldalról. Isten soha sem hűtlen, ezt csak az ember teszi. Jézus Krisztus szintén szövetséget kötött velünk az Újszövetségben, megint csak felőlünk kérdés a kitartás, a hűség.

SCHÜTZ ANTAL: AZ EUCHARISZTIA ALAPÍTÓ KRISZTUSI TANÚSÁG GYÖKERE ÉS EREJE, http://vigilia.hu/node/Vigilia_1938_12_facsimile.pdf, „Az emberiség szomjazza a körében megjelenő és állandóan jelenlevő Istent; ez a szomjúság olthatatlan, tehát az emberi természetnek velejárója; kielégítése pedig helyes mederbe terelve a bensőséges életnek legjava gyümölcseit termi, hisz már a pogányoknak nemzeti szentélyei is a nemzeti jólétnek, nagy tetteknek és kiváló kultúrmunkának voltak tűzhelyei... Mindenesetre azért is, mert a szövetkezés lelke, a hűség jelenti a halálig való, mindenestül való odaadást és készséget. Vitam et sanguinem, vért és életet! ez minden szövetségi hűségnek jelszava.”

Ugyanígy megtalálható a hűség gondolata az egyik legnagyobb keresztény írónk verseiben is.

Sík Sándor: A hűséges hűtlenségről
A szemem sokszor hűtelen.
sokszor az idegenbe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a Szerelem.
De lásd, Te messze vagy,
akkor is, mikor beszélek veled,
akkor is, mikor megérintelek,
akkor is, mikor a kezem fogod.
És olyan szédítő a forgatag!
És látod, szerteszét körültem
olyan sok égő tűz lobog!
Ó, én erősen tartalak,
de hogyha néha megszédülten
megroskadok és megcsuklik a lábam,
s megperzselem az ujjamat,
nem, nem az ujjamat, a lelkemet,
úgy-e tudod, hogy az nem én vagyok?
Hogy én akkor is, ott, az éjszakában,
amely rámhull és eltemet,
akkor is, mikor elsodornak
és visznek haragos habok,
úgy-e Te tudod, hogy mindez hiában,
hogy én akkor is a tied vagyok?
Mert látod, én nagyon,
nagyon szeretnék,
én fogom a kezed,
de a szemem, a két szemem
még nem egészen a tied,
mert nem egészen enyimek még.
Tudod, ha csak egy szemem lenne!
És másfelé nem nézne sohasem,
csak befelé, befelé mindig!
És mindig a Te arcod égne benne!
De így, látod, százfelől hintik
a sugarat rám emésztő tüzek,
s két szememben, e két gonosz tükörben
száz csillanó csillagra törten
táncolnak és tündöklenek.
És százfelé húznak, cibálnak
sodró szelei a világnak,
és én százfelé szakadok,
de az nem én vagyok.
És tudom: én vagyok a vétkes,
az én hívságos két szemem.
Lásd, épp ez az, ami a lelkemen
ilyenkor marcangolva tépdes.
Betegje, rabja én e rossz szemeknek,
tudom, hogy csak téged szeretlek,
s tudom, hogy bántalak.
Lásd, ez nagyon kegyetlen gondolat.
És rám talál a tüzeken keresztül
és kemény karmait lelkembe ássa.
És nem tudok gondolni másra:
ilyenkor szüntelen rád gondolok.
Akkor vagyok a tied mindenestül,
amikor hűtelen vagyok.

Megható, nagyon szép, amikor a hitetlenségünket magyarázza, szinte maga elé tartja a rossz természetünket, a vágyainkat, mint egy pajzsot védekezésül felemelve mondja az Istennek: „úgy-e tudod, hogy az nem én vagyok?” és biztosítja az Urat, bármi is történik, reméli, hogy tudja „hogy én akkor is a tied vagyok?” Ez az igazi hűségesnek lenni akarás. „Akkor vagyok a tied mindenestül, amikor hűtelen vagyok.” Ez nagyon megszívlelendő, az állandó kitartani akarás még akkor is, ha testünk „és én százfelé szakadok, de az nem én vagyok”. Bizony ilyen gyenge és nyomorult, szánandó az ember, de Isten így is szeret minket.

Mikor lesz életünk vonzóvá? Ha a hűség (mint isteni tulajdonság) jellemzi, még akkor is, ha ez a XXI. századra devalválódott. Nézzük meg, akik minden törvényt megszegnek, hagyományos értéket eldobnak, nem boldogabbak, csak pótszerekkel tudnak élni. Minket, akik lelkibb, magasabb szellemi szinten álló emberek akarunk lenni és azok is akarunk maradni, nem érdekelhet a liberális, nekem mindent szabad stb. divat, mert a végső értékek Istennél vannak, amik nem divathullámok, hanem örök elvárások.
Maradjunk meg ebben a lelkiségben, és a tükörből egy békés, szelíd, jóságos ember fog visszanézni. Ez az egyik legfőbb, amit saját lelki érdekünkben tehetünk.

Egy példa Jézus születésének okáról

Áldott, békés Karácsonyt kívánunk!

Egy példa Jézus születésének okáról
Gondolkozzunk együtt…

Akinek van gyermeke, az tudja, hogy legszívesebben bura alatt tartaná, mert félti a világtól, attól a sok bajtól, veszedelemtől, ami itt leselkedik rá. Mivel mindenkinek szabad akarata van, a szülő előbb-utóbb bármennyire is fáj neki, elengedi a gyermekét, nem tehet mást. Ugyanakkor állandóan félti, még ha 40 éves is, hogy nem lett-e baja, mi van vele stb. Aki (igazi) szülő, tudja, hogy akár az életét is odaadná, csakhogy a gyermekét megóvja a legrosszabbtól, kimentse minden bajból.

Ha egy ember – aki több szinten sem tökéletes – így viselkedik a gyermekével, akkor Isten, aki a legtökéletesebb szeretettel szeret minket, milliószor is jobban aggódik miattunk.

Mi Tőle vagyunk, az Ő lelkét hordozzuk, és Hozzá kell, hogy visszatérjünk. Mi Isten gyermekei vagyunk, akik földi vándorúton vagyunk, bennünk Isten halhatatlan lelke van. Gondoljunk bele, mennyire félt minket, mennyi gondot okozunk Istennek a földi barangolásunkkal, ha saját maga Jézus Krisztus alakjában értünk leszületik, és megmutatja, én vagyok az ajtó, ahol hazajöhettek. Lehetőséget ad, de nem kényszerít, mert ő a szeretetében is gyengéd, s a szabad akarat Tőle van, mert Ő maga a szabadság!

Kiszolgáltatja magát nekünk, a lelkeit hordozó testeknek/emberi lényeknek, bármit tehetünk Vele, és meg is ölték. Ez ma is így megy, sajnos nem emlegethetjük múlt időben. Az ember az önmagát odaajándékozó isteni szeretetre ököllel válaszol. Leszedik a kereszteket a templomokról, Jézus ünneplése, a jóság, a hazavezető szeretet ünneplése helyet jön a „mikulás”, jön a télapó, meg ki tudja, milyen nyomorúságok. Csupa karácsonyi, piros giccs minden. Csupán a KARÁCSONY lényege, ünneplésének igazi oka veszett el. Istenem, hova jutott az emberiség, van-e még ettől is lentebb?

„Az Úr… Azért szegődött azokhoz, kik megértik az eget, mert nincs mit szeretniök a földön ; azért élt azok közt, kik el nem felejtik az örökkévalót, miután oly kínos nekik az ideig való.
De nemcsak a szenvedés mélységének lakóihoz fordult, hanem a mély fölértés s a mély vágyak gyermekeihez is, kik lelket keresnek, kik a bűnből kivágyódnak, kik szívük békéjét szolgálják s e legmélyebb ösztöneik szolgálatában világosan látják, hogy azt el nem érhetik sem pénzzel, sem hatalommal, sem élvezettel, sem dicsőséggel, hanem ingyen való kegyelemmel, mely leereszkedik az égből s fölemeli a magában erre képtelen s a bűn súlya alatt lihegő s attól meg nem szabadulható embert. … Hitünk boldogító tudatában lejött maga az ég a földre, mikor eljött az, ki a mennyországot nekünk megnyitotta s az Isten neheztelését szeretetre fordította.”
Prohászka O., Karácsony