2018. dec. 9.

Márai Sándor: A szívről

Nincsenek megjegyzések:
De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted: elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.

2018. okt. 17.

Szufi gondolatok II.

Nincsenek megjegyzések:

A test egy bolt, amit bérbe kaptál. Te benne ülsz és kereskedsz. E boltban ott a kincsek kincse. Addig találd meg, amíg a bolt a te kezedben van, mert eljön az idő, amikor menned kell. A kincsek kincsét meglelik, s te csak nézhetsz utána.

Tested birodalma egy kis időre neked adatott, hogy miként Bölcs Salamon, lelkedet a démonoktól megtisztítsad, szabaddá tegyed. Ha azonban démon-kézre adod a lelked, akkor istenhívő helyett démon-hívő leszel. És ha egy nő valakinek a jegyese, másnak már nem adhat jegygyűrűt. Azaz ha a szív a világgal törődik, akkor Istennek már nincsen benne hely. Ám ha a szívet Isten foglalja el, akkor ott az önzésnek nincs helye. Következésképp az istenkereső addig nem ér célba, amíg önzését el nem hagyja. Hozzád beszélek, testvér!

2018. okt. 14.

Szúfi gondolatok

Nincsenek megjegyzések:

A vágyakozókat vezessük a helyes útra. Minden percben az élet vizét igyuk. A türelmesek, tiszták, hűségesek és szavukat tartók mellé szegődjünk útitársul. Mi legyünk, aki beszél, s aki hallgat!

Tudd meg, minden tanításnak egy a lényege: Ismerd meg önmagad! Vizsgáld meg, hogy ki vagy te: forma vagy lényeg? Szolga vagy szultán? Miért nem ismered magadat? Ha herceg vagy, miért élnél úgy, mint egy nincstelen koldus? Ha rózsáskertben élhetsz, miért elégszel meg a szemétdombbal? Kár volna szolgának lenned, ha szultán vagy. Kár volna testnek len­ned, ha lélek vagy. Ha szultán vagy, legyél szabad! Ha lélek vagy, legyél tiszta! Keresd meg a gyökereidet! Ha most test vagy, akkor a föld pora voltál. Talán egyszer még lélek leszel. S ha most szolga vagy is, talán újra szultán leszel!

2018. szept. 23.

Sziénai Szent Katalin imája

Nincsenek megjegyzések:

Miasszonyunk, Istennek Szent Anyja, minden asszonyok között első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek Téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól az a kegyelemet, hogy mai naptól kezdve legyen lelkem jegyese

Megígérem Neked és Neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig

2018. aug. 17.

Sík Sándor, A titok III.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

III. Akikről azt hiszik, hogy én vagyok


Sokszor van úgy, hogy mindent értek.
Ilyenkor a szemébe bámulok
Annak, aki csak árnyék és kísértet,
Aki az én helyemen áll.
Akiről azt hiszik, hogy én vagyok,
És aki idegen, mint a halál.

Ó áldott, áldott ködsüveg!
Mosolygó maszkom, víg búvóhelyem.
Milyen halott vagy, milyen jéghideg!
Szúró szemedből olyan fény rezeg,
Mint egy csikorgó téli éjjelen
Felhők mögött halódó holdsugáron.

De én szeretlek, én mégis szeretlek,
Szegény bolondos árnyék, néma párom,
Bús álcám. Hisz csak te vagy az enyém.
Enyém az arcod és enyém a lelked,
Álomkóros, fehérlő, furcsa lelked,
És nekik mégis te vagy én.

Mert sokszor oly jó megbújni mögéd
És érezni, hogy eltakarsz,
És úgy nézni a nagy világba szét,
És mosolyogni nagy-nagy szeretettel,
Megbékélt, boldog remeteszemekkel
Mindent, ami zsivajgás és mindent, ami harc.

Lásd, én álarcom, én azért szeretlek.
És néha, álmok árnyas estelén:
Úgy tűnik idegen arcod elém,
Mint azok elé, akik rádnevetnek,
S az én nevemet nevezik nevednek,
És azt hiszik, hogy te vagy én.

2018. aug. 15.

Sík Sándor, A titok II.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

II. A másikomról


Tudom már, hogy láthatatlan vagyok,
Hogy láthatatlannak születtem.
Azért van, hogy az emberek
Úgy elnéznek mindig fölöttem.

És nem kapott hangot az ajkam,
Kiáltanom is hasztalan.
Egyedül járom a világot,
Látatlanul és hangtalan.

Valaki áll a helyemen.
Egy másik. Azt mindenki látja,
És mindenki ahhoz beszél,
És az mindenkinek barátja.

És az beszél az emberekhez
És a szemükbe mosolyog.
(Egy idegen, egy nagyon-másik!)
S mind azt hiszik, hogy én vagyok.

2018. aug. 13.

Sík Sándor, A titok I.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

I. Az idegenségről


Most így vagyok. Most egyedül vagyok.
Csupa idegen arcok körülöttem.
Most nem tudom, hogy mit keresek itt,
És úgy érzem, nagyon messziről jöttem.
Semmit sem értek. Minden idegen.
Oly messziről néz rám az életem,
És én úgy nézem és úgy bámulom,
Mint egy bánatos beteg arcot
Egy jégvirágos távol ablakon.
Oly idegenül integet felém,
És a szemében annyi titok fázik,
És annyi könny és annyi félelem.
Oly nagyon én, és olyan nagyon másik!
Valamit mond is, zengő susogással,
S az olyan, mint egy bús gyerekszobás dal:
Rég elfeledtük gügyögő szavát,
Csak egy-egy dalos foszlány téved olykor
Valami nagy-nagy messzeségen át.
És ez az arc ilyenkor mindenem.
Mert nem igaz, hogy még mások is vannak:
Az egész élet ez a kis szoba,
Ezek a régi halkszavú hatalmak,
És ez a fázó, hangos hallgatás,
És ez az arc. És semmi, semmi más.
Egy könnycsepp, és egy tágra nyílt tekintet:
Ez az egész. És abba belenézzük
Az életünket.

2018. aug. 10.

A külső dolgok jönnek-mennek...

Nincsenek megjegyzések:
„Ha ezt az életet hordom magamban, mit számít az esetleges fájdalom és gyönyör, remény és félelem, öröm és bánat? Nem ezek töltik ki az életem, nem is igen van közük hozzá. Miért félnék bármitől, ami nem rabolhatja el tőlem Istent, és miért vágyódnék bármire, ami nem adhatja meg nekem Őt? A külső dolgok jönnek-mennek, de mit érint ez engem? Miért izgatna az öröm vagy aggasztana a bánat, miért tetszenék a gyönyör vagy zavarna meg a fájdalom, miért vonzana az élet vagy riasztana a halál, ha egyedül abban az életben élek, amelyet Isten ajándékozott nekem!”

- Thomas Merton