2016. aug. 25.

Temetésen voltam…

Nincsenek megjegyzések:
Pável Márta
2016.08.12.
Forrás: http://www.sasmarta.eoldal.hu

A megközelítőleg 30 éves elmélkedési tapasztalataim birtokában hallgattam végig a temetést végző „szakember” takarékos énekkel kísért szertartását és szövegét, miközben magamban csak kiabáltam.

Tudvalévő – tudom, sokan nem tudják, és ezek szerint az sem, aki temetett, de ez nem egyedi, hanem általános tudatlanság, nagyon kevés kivétellel ‒, a halott az halott, de a lélek él! Aki hall, kommunikál, már értem ezalatt azt, hogy azzal, aki hallja. Az eltávozott lelke a temetésig, de minimum addig, nagyon zavart, van, aki sokkal tovább is az, mert holta után sem lesz senki sem okosabb, sem összeszedettebb. No most, azt prédikálni, hogy a halott imádkozzon értünk, egy nagy szakmai baklövés. Örül szegény lélek, ha megbirkózik azzal, hogy nézheti a testét a koporsóban. A tudata kb. 45 éves korára visszaugrik, ez az önképe marad meg róla, és először is elképed azon, milyen roncsból szállt ki. Sokan örömmel mennének tovább, de ha fiatalabb a teste, vagy nagyon élvezte az ittlétet, nagyon nem tetszik neki, hogy különvált.

Egyszóval: a legkisebb gondja is sokkal nagyobb annál, hogy értünk imádkozzon. Sőt, ő szorul a legtöbb imádságra! Az eltávozottak a testből való kilépés után jó pár napig zavarodottak, „emésztik” a történteket, majd lelki tisztaságuk fényében mennek tovább, ha mennek.

Az mondja a temetést végző „szakember”, hogy a feltámadáskor majd találkozik a szeretteivel. Nos, ez több okból is bajos, végül is igaz, mert egyik sem így lesz. Konkretizálni kellene, mi is a feltámadás és hogyan zajlik le. Ezt most talán nem írnám le…

De a lélek útja folyamatos, sehol sem parkol csak azért, hogy valakit bevárjon vagy találkozzon vele. Ez iszonyúsan földies gondolkodás.

Másik baklövése a „szakembernek” (direkt nem írom, milyen vallású volt, mert szinte mindegy…): egy 87 éves néninek azt prédikálja: élhettél volna még, hirtelen távoztál. Ja, ha ezt egy kb. 40 évesnek mondja, rendben, meg ha olyannak, aki tegnap virult, ma halott, akkor elmegy ez a neki már standard szöveg, de ez a néni több éve súlyos beteg volt és nagyon lassan halt meg. Ez így nekem egy temetési tragikomédia volt.

Ezennel megtiltom mindenkinek, hogy azokon kívül, akiket meghagytam, valaki más temessen, ha arra kerül a sor. Bocsánat, de ilyet nem szeretnék hallani, mérgemben kiugranék a testemből vagy hamvaimból és dübörögve balhéznék, tudom, lenne rá erőm.

Egy temetésnek a hit megerősítésének, vigasznak és a hit ébresztésének kellene lennie, de ez, amit ma láttam, nekem szörnyű, nem veszik észre, hogy az emberek hamis illúziókkal át vannak vágva, ez mindennek az elkenése, semmi több…

2016. aug. 24.

Aranyszínű, három méter magas kereszt állítása a templomunk mellé

Nincsenek megjegyzések:

2016. augusztus 20-án 12 órakor került sor annak a 3 méter magas, aranyszínű vasbeton keresztnek az avatására, melyet Tószegen az Avilai Szent Teréz nevére keresztelt magánkápolna elé emelt az AQUILA közössége. A közösség havi magazinjában megismerhetjük a kereszt történetét, melyet a tagok maguk építettek egy speciális zsaluzási módszerrel: „Miért építettünk keresztet? AQUILA csoportunk elmélkedő imát folytat és Avilában, A.Sz.Teréz születésének 500. évfordulóján kaptuk elmélkedésben ezt a parancsot, hogy szinte az ország közepére tegyük Isten dicsőségére ezt a Krisztus által mutatott formájú keresztet. Mi ennek engedelmeskedve elkészítettük.”

Miért is egyedi ez a kereszt? A kereszt vízszintes szárairól mintha egy vékony lepel hullana alá, sejtetve a távozó Krisztus köztünk maradását. A magas és szilárd, mégis könnyedséget sugárzó aranyszínben ragyogó kereszt azt sugallja, hogy egyszer mi is így távozunk, az anyagi világ lehullik rólunk, de azt is érezzük, hogy addig is a keresztre feszített Úr itt van velünk, jelenléte elkísér. A kör alakú, szintén különleges kis templomba lépve hasonló aranyszínű oszlopot látunk: ez a templom közepén 9 méter magasra nyúló oszlop, mely az átlátszó tetőn az égre vezeti a tekintetet, ahol kitárt karú Krisztus áll.

A kereszt ünnepélyes átadása színvonalas műsorral várta a megjelenteket: Dr. Csák József az Operaház énekese adott elő az alkalomhoz illő darabokat Hegedüs Valér zongoraművész kíséretével. A közösséghez tartozó tizenéves gyermekek szívhez szólóan szavalták el Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét. A mai korra jellemző kivándorlással szemben harsogva hangzott el a fiataloktól a vers visszatérő sora:”itthon maradok”. Varga Péterné Márta, az AQUILA Párt elnöke és a közösség vezetője az ünnepély során így emelte ki a keresztállítás jelentőségét: „Nézzünk a most Istennek adott keresztre, milyen gyönyörű, milyen mély értelmet hordoz. MÁS országokban ledózerolják a templomokat, mi pedig építünk. Jézus szobra is Benelux ország egyikéből való, ahol lebontották fölüle a templomot, most itt van, ebben a mi büszkeségünkben, a legnagyobb szeretetben és megbecsülésben.” A közösség az ünnepségen megjelent helybeliek megbecsülését is tapasztalhatta, akiket nagy örömmel látott vendégül és vár továbbra is nagy szeretettel.

A kereszt bármikor, a kis templom a megragadó tekintetű Jézus szoborral pedig egyeztetéssel (az info@aqp.hu e-mail címen) megtekinthető. Aki Isten közelségére vágyik, annak számára igazi lelki elmélyülés helye ez, az Alföld gyöngyszeme.

2016. aug. 12.

Edith Stein: A Kereszt felmagasztalása

Nincsenek megjegyzések:
(Edit Stein e gyönyörű írását mintegy a miheztartás végett közöljük magunk és minden más, az egyháznak ilyen vagy olyan fogadalommal rendelkező tagja számára, most, amikor a "világ lángokban áll" ismét.)



            Ave Crux, Spes unica! Üdvözlégy szent Kereszt, egyetlen reményünk!, így mondatja velünk az Anyaszentegyház a Passió idején, amely Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnk keserű szenvedéseinek szemlélésére szentelt idő. Húsvétkor az Alleluja ujjongása csendbe fordul, a kereszt súlyos éneke hangzik, de ez az ének, amellyel üdvösségünk jelét köszöntjük, visszatér a húsvéti idő alatt, májusban, mikor megemlékezünk a Kereszt megtalálásáról[1], és végül a Szent Szív főünnepén. Most, hogy a liturgikus év a végéhez ér, felmagasztaltatik előttünk a Kereszt, s folyamatosan magához vonja tekintetünk, míg végül is az új Húsvéti Alleluja meghív minket arra, hogy elfelejtsük egy kis időre azt, ami földi, és örüljünk a Bárány menyegzőjének.
            A mi Szent Rendünk Regulája meghív minket, hogy az előírt böjtöt a Kereszt Felmagasztalásának napján kezdjük. Ugyanezen a napon vezetnek oda bennünket a Kereszthez, hogy megújítsuk szent fogadalmainkat. A Megfeszített ránk szegezi pillantását és megkérdez bennünket, hogy határozottak vagyunk-e még annak hűséges megtartásában amit ígértünk neki, a kegyelemnek egy órájában. S nem motívum nélkül kérdez minket. Ma, jobban mint valaha, a Kereszt az ellentmondás jelévé vált. Az antikrisztus követői súlyosabban támadják, mint amennyire tették azt a perzsák, amikor elrabolták. Meggyalázva a Megfeszítettet, elkövetnek mindent, hogy kitépjék a keresztet a keresztények szívéből és túl gyakran sikerül szándékuk velünk szemben is, akik egy nap fogadalmat tettünk, hogy Krisztust követjük, elfogadva az ő Keresztjét. Ezért az Úr kutatja tekintetével mindegyikünket és faggat minket: meg akarod tartani hitedet a Megfeszítettben? Gondolkozz el rajta! Lángokban áll a világ: Krisztus és az antikrisztus közötti harca nyíltan kirobbant, ezért, ha te Krisztus mellett döntesz, elkérhetik az életed feláldozását is. Gondold meg jól, amit ma megígérsz. Fogadalmat tenni és megújítani azokat rettentően komoly dolog. Az ég és föld Urának teszel fogadalmat. Ha nem kötelezed el magad egész akaratoddal, hogy megtartsd ígéreted, az élő Isten kezébe esel. Szemléld az Urat, aki ott függ előtted a fán, mert engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Ő nem azért jött a világba, hogy a saját akaratát tegye, hanem hogy az Atyáét. Ha akarsz a Megfeszített jegyese lenni tökéletesen le kell mondanod akaratodról s ne legyen más törekvésed, mint hogy az Isten akaratát teljesítsd. Ő beszél neked Rendünk Regulája és Konstitúciói által, beszél neked szíved bensejében a Szentlélek gyöngéd fuvallata által. Ha hűséges akarsz maradni az engedelmesség fogadalmához, ezt a hangot kell hallgatnod éjjel és nappal és követni sugallatait. Ez azt jelenti, keresztre feszíteni az akaratot és az önszeretetet minden nap és minden órában.
            Veled szemben ott függ a Keresztről Megváltod ruháitól fosztottan, meztelenül, mert a szegénységet választotta. Aki követni akarja le kell mondjon minden földi birtoklásról. Nem elég, hogy te egyszer elhagytál mindent és beléptél a kolostorba, most is el kell kötelezned magad, komolyan: hálásan elfogadni mindazt, amit az isteni Gondviselés küld neked; hiányt szenvedni valamiben, ha valamiről való lemondásra kérnek; nem gondolni sem a testedre, kis szükségleteidre és előnyeidre, hanem totálisan ráhagyatkozni annak gondoskodására, akinek az a feladata, hogy foglalkozzon veled, odafigyeljen rád, anélkül, hogy a holnapért aggódnál.
            Ott vagy az Úr előtt, aki megnyitott szívvel függ a Keresztről, ő kiontotta szívének vérét, hogy megnyerje a tiédet. Hogy követhesd őt szent tisztaságban, szívednek szabadnak kell lennie, minden földi vágyakozástól; a keresztre feszített Jézus kell, hogy tárgya legyen minden epedésednek, minden óhajodnak, minden gondolatodnak.
            Most megijedsz a követelményektől, amelyeket a szent fogadalmak kérnek tőled? Természetesen a fogadalmak amelyekkel te elkötelezted magad, felülmúlják a te gyenge emberi erődet, de nem múlják felül a Mindenható erejét; és a tieddé válik, ha egészen bízol benne amikor ő megkapja a te hűségesküdet, azt az esküt, amelyet elfogadott szent fogadalomtételed napján, s amelyet ma újra elfogad. Megváltód szerető Szíve az, amely meghív téged követésére és kéri engedelmességedet. Az emberi akarat gyenge és vak s csak akkor válik képessé arra, hogy az igaz utat magáévá tegye, ha teljesen az isteni akaratra hagyatkozik. A Megfeszített szegénységet kér tőled, mert kezednek a föld minden javától üresnek kell lennie, hogy elfogadhasd az égi javakat. Kéri tőled a tisztaságot, mert csak minden földi érzéstől való elszakadáson keresztül, válik szíved szabaddá Isten szeretetére. Karjai ki vannak tárva, hogy Szívére szorítson téged. Ő kéri a te életedet, hogy neked adhassa az övét.
            A világ lángokban áll: a tűzvész felgyújthatná a mi házunkat is, de minden láng fölött felemelkedik a Kereszt, amelyet nem lehet elégetni. A Kereszt az út, amely a földről az Égbe vezet. Aki ezt átöleli hittel, reménnyel és szeretettel, a magasba ragadtatik, egészen a Szentháromság keblére.
            A világ lángokban áll: szeretnéd eloltani? Szemléld a Keresztet: a nyitott Szívből kiomlik a Megváltó vére, vér amely képes a pokol lángjait is eloltani. Fogadalmaid hűséges megélése által szabaddá és nyitottá teszed a szíved; akkor kiáradhatnak abban az isteni szeretet hullámai, túlárad, kicsordul, s termékennyé teszi egészen a föld végső határáig.
            Hallod az északi és keleti harctér (frontok, csataterek) sebeinek nyöszörgését? Nem vagy orvos vagy ápolónő, nem tudod bekötözni sebeiket, be vagy zárva a szobádba, s nem tudsz eljutni hozzájuk.[2] Hallod a haldoklók aggodalommal teli kiáltását? Szeretnél pap lenni, hogy lehess mellettük és ellásd őket. Megindít az árvák és özvegyek könnye? Vágysz arra, hogy vigasztaló angyal legyél, s segíts nekik. Szemléld a Megfeszítettet: te az ő jegyese vagy. Szorítsd őt magadhoz a szent fogadalmak megtartásával, s az ő drága vére a tieddé válik, vele egyesülve te is, mint ő, mindenütt jelenvalóvá leszel. Nem leszel korlátozva, hogy itt vagy ott segíts, mint orvos, ápolónő, pap, hanem a Kereszt hatalmán keresztül, minden fronton jelen tudsz lenni, a szenvedés minden helyén, bárhová elvisz együttérző szereteted. Az a szeretet, amely az isteni Szívből merít, s amely képessé tesz téged arra, hogy mindenhová odahintsd az ő drága Vérét, hogy enyhíts, megments, gyógyíts, megválts.
            A Megfeszített szemei rajtad függenek faggatva téged, kérdezve téged. Akarod újra, teljes komolysággal, szorosra fűzni Vele a szövetséget? Mi lesz a válaszod? “Uram, hová mennénk? Az örök élet igéi egyedül nálad vannak.” Ave Crux, Spes unica!
 1939.09.14



[1]Ez az ünnep, a II. Vatikáni Zsinat  liturgikus megújulásával megszűnt.
[2]Edith Stein az első világháborúban mint ápolónő szolgált!

2016. aug. 11.

Pio atya imája szentáldozás után

Nincsenek megjegyzések:
Maradj velem, Uram, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.
Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van erődre, hogy annyiszor el ne essek.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem: nélküled lankad buzgóságom.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom - nélküled sötétségben járok.
Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem akaratodat.
Maradj velem, Uram, hogy halljam hangodat és kövesselek.
Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled akarok lenni.
Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.
Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is lelkem, azt kívánom számodra a vigasz helye és a szeretet fészke legyen.
Maradj velem, Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban: múlik az élet, közeledik a halál és szükséges megkettőzni az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon.
Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések: mennyire szükségem van Rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján.
Maradj velem, Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Add, hogy úgy felismerjelek, mint a tanítványok a kenyértöréskor: az eucharisztikus egyesülés legyen világosság, mely megtart engem; legyen egyetlen boldogsága szívemnek.
Maradj velem, Uram, mert amikor jön a halál, akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.
Maradj velem Jézus, nem kérem isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.
Maradj velem, Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szereteted, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Téged és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeresselek Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szerethesselek az örökkévalóságban. Ámen.

2016. aug. 9.

Jaj annak, aki egyedül van

Nincsenek megjegyzések:
Ha az ember választhat, hogy mi viszi közelebb Istenhez, akkor válassza mindig azt, ami nagyobb szeretettel jár, és minden erejéből forduljon befelé. Szolgálja Istent kívül és belül egyaránt minden dologban az Ő akaratának megfelelően, nem pedig saját feje szerint. Mehet az ember ahová csak akar, tehet bármit, ha nincs benne Isten, járása bizonytalan lesz, mint ahogy az Írás is mondja: »Jaj annak, aki egyedül van. Ha elesik, nincs ki felsegítse« (Préd 4,10). Mert hiszen valóban egyedül van az az ember, aki Istent nem hordozza mindig önmagában, bármerre is menjen, bármit is tegyen. Ám hogyha az ember előre gondoskodott arról, hogy várkastélyának ura a helyén legyen, akkor lelkét nem tudja bevenni az ellenség. 
 
Johannes Tauler: 27. szentbeszéd (részlet)