2018. aug. 17.

Sík Sándor, A titok III.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

III. Akikről azt hiszik, hogy én vagyok


Sokszor van úgy, hogy mindent értek.
Ilyenkor a szemébe bámulok
Annak, aki csak árnyék és kísértet,
Aki az én helyemen áll.
Akiről azt hiszik, hogy én vagyok,
És aki idegen, mint a halál.

Ó áldott, áldott ködsüveg!
Mosolygó maszkom, víg búvóhelyem.
Milyen halott vagy, milyen jéghideg!
Szúró szemedből olyan fény rezeg,
Mint egy csikorgó téli éjjelen
Felhők mögött halódó holdsugáron.

De én szeretlek, én mégis szeretlek,
Szegény bolondos árnyék, néma párom,
Bús álcám. Hisz csak te vagy az enyém.
Enyém az arcod és enyém a lelked,
Álomkóros, fehérlő, furcsa lelked,
És nekik mégis te vagy én.

Mert sokszor oly jó megbújni mögéd
És érezni, hogy eltakarsz,
És úgy nézni a nagy világba szét,
És mosolyogni nagy-nagy szeretettel,
Megbékélt, boldog remeteszemekkel
Mindent, ami zsivajgás és mindent, ami harc.

Lásd, én álarcom, én azért szeretlek.
És néha, álmok árnyas estelén:
Úgy tűnik idegen arcod elém,
Mint azok elé, akik rádnevetnek,
S az én nevemet nevezik nevednek,
És azt hiszik, hogy te vagy én.

2018. aug. 15.

Sík Sándor, A titok II.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

II. A másikomról


Tudom már, hogy láthatatlan vagyok,
Hogy láthatatlannak születtem.
Azért van, hogy az emberek
Úgy elnéznek mindig fölöttem.

És nem kapott hangot az ajkam,
Kiáltanom is hasztalan.
Egyedül járom a világot,
Látatlanul és hangtalan.

Valaki áll a helyemen.
Egy másik. Azt mindenki látja,
És mindenki ahhoz beszél,
És az mindenkinek barátja.

És az beszél az emberekhez
És a szemükbe mosolyog.
(Egy idegen, egy nagyon-másik!)
S mind azt hiszik, hogy én vagyok.

2018. aug. 13.

Sík Sándor, A titok I.

Nincsenek megjegyzések:
Sík Sándor
A titok

I. Az idegenségről


Most így vagyok. Most egyedül vagyok.
Csupa idegen arcok körülöttem.
Most nem tudom, hogy mit keresek itt,
És úgy érzem, nagyon messziről jöttem.
Semmit sem értek. Minden idegen.
Oly messziről néz rám az életem,
És én úgy nézem és úgy bámulom,
Mint egy bánatos beteg arcot
Egy jégvirágos távol ablakon.
Oly idegenül integet felém,
És a szemében annyi titok fázik,
És annyi könny és annyi félelem.
Oly nagyon én, és olyan nagyon másik!
Valamit mond is, zengő susogással,
S az olyan, mint egy bús gyerekszobás dal:
Rég elfeledtük gügyögő szavát,
Csak egy-egy dalos foszlány téved olykor
Valami nagy-nagy messzeségen át.
És ez az arc ilyenkor mindenem.
Mert nem igaz, hogy még mások is vannak:
Az egész élet ez a kis szoba,
Ezek a régi halkszavú hatalmak,
És ez a fázó, hangos hallgatás,
És ez az arc. És semmi, semmi más.
Egy könnycsepp, és egy tágra nyílt tekintet:
Ez az egész. És abba belenézzük
Az életünket.

2018. aug. 10.

A külső dolgok jönnek-mennek...

Nincsenek megjegyzések:
„Ha ezt az életet hordom magamban, mit számít az esetleges fájdalom és gyönyör, remény és félelem, öröm és bánat? Nem ezek töltik ki az életem, nem is igen van közük hozzá. Miért félnék bármitől, ami nem rabolhatja el tőlem Istent, és miért vágyódnék bármire, ami nem adhatja meg nekem Őt? A külső dolgok jönnek-mennek, de mit érint ez engem? Miért izgatna az öröm vagy aggasztana a bánat, miért tetszenék a gyönyör vagy zavarna meg a fájdalom, miért vonzana az élet vagy riasztana a halál, ha egyedül abban az életben élek, amelyet Isten ajándékozott nekem!”

- Thomas Merton

2018. aug. 8.

Elválás az emberektől

Nincsenek megjegyzések:
„Ha nem tudom megkülönböztetni magam a többi ember tömegétől, akkor sohasem leszek képes úgy szeretni és tisztelni a többi embert, ahogy kellene. Ha nem válok el tőlük elég határozottan ahhoz, hogy tudjam, mi az enyém és mi az övék, akkor sohasem fogom fölfedezni, mit kell adnom nekik, és számukra sem fogom lehetővé tenni, hogy azt adják nekem, amit kellene.”

- Thomas Merton

2018. aug. 4.

A bizalom alapja Isten

Nincsenek megjegyzések:
"Ha bízom Isten kegyelmében, bíznom kell tőle kapott természetes erőimben is, nem azért, mert az enyém, hanem, mert Tőle kaptam."

- Thomas Merton

2018. jún. 15.

Szent Pio - Szeretet

Nincsenek megjegyzések:
" A szeretet minden erénynek a királynője 

Amint a nyakláncon egyetlen szál tart össze minden gyöngyszemet, éppígy a lelki életben valamennyi erényt a szeretet egyesít.

HA a szál elszakad, a gyöngyszemek szét szóródnak, így ott is, ahol nincs szeretet, az erények elforgácsolódnak és összesorvadnak."

2018. jún. 3.

Mai idézet

Nincsenek megjegyzések:

"S most mégis kimondom, azoknak is, akik nem hisznek, ahogy én sem hittem egykor: egyedül ez a szentség -- a köztünk élő, általunk, értünk és velünk feláldozott Krisztus tiszta és örök áldozata -- tartja össze a világot, és tartja vissza attól, hogy belezuhanjon az örök pusztulás mélységébe. Állítom, hogy erő árad ebből a szentségből, a világosság és igazság ereje, azoknak a szívébe is, akik sohasem hallottak róla, s képtelenségnek tartják a hitet."

Thomas Merton