2016. szept. 28.

A teremtés benned és te a teremtésben

Nincsenek megjegyzések:
A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.

2016. szept. 27.

Leválás a világról

Nincsenek megjegyzések:
Ha mármost azt kérdezed: milyen is voltaképp ez a leválás a világról, hogyha már önmagában véve is ilyen nemes?
Úgy hát tudd meg: Az igazi leválás a világról nem jelent egyebet; mint hogy a szellem olyan mozdulatlan marad minden szeretet és szenvedés; dicsőség, szégyen és megvetés közepette, mint egy ólomból való hegy a gyenge szélfúvásban. Ez a rezdületlen leválás teszi leghasonlatosabbá az embert Istenhez.



Mert éppen ez a mozdulatlan elkülönültsége a világtál teszi az Istent Istenné, és ebből az elkülönülésből származik az ő tisztasága és egyszerűsége és változtathatatlansága. És ezért azt, hogy az ember hasonlatossá váljék Istenhez, olyannyira, amennyire egy teremtmény Istenhez egyáltalában hasonlatos lehet; ezt csakis a világtól való leválás útján érheti el. Ez azután az embert tisztává, tisztasága egyszerűbbé, egyszerűsége pedig változathatatlanná teszi, s mindezek révén az ember hasonlóvá válhat Istenhez; ennek a hasonlóságnak azonban kegyelemből kell létrejönnie, mert a kegyelem elvonja az idő minden dolgától és megtisztítja miden mulandó dologtól. Tudd meg hát: Aki megüresíti magát, kirekesztvén magából a teremtett világot, az megtelik Istennel, és aki megtelik a teremtett világgal, az kirekeszti magából Istent.

Eckhart Mester

2016. szept. 26.

Csak egy mondat mára

Nincsenek megjegyzések:
„Isten csak azokat dédelgeti, akik nem szabnak határt az Ő mindenhatóságának.”





2016. szept. 25.

Eckhart a belső emberről

Nincsenek megjegyzések:
Tudnod kell, hogy a mesterek szerint mindegyik emberben kétféle ember lakozik: az egyik a külső ember, ez az érzékiség: ezt az embert öt érzéke szolgálja, mindamellett a külső ember cselekedeteit a lélek irányítja. A másik a belső ember, vagyis az ember belső énje. Tudd meg tehát, hogy a szellemi ember, aki Istent szereti, a lélek erőit a külső emberben már csupán annyira veszi igénybe; amennyire azok az öt érzék szempontjából nélkülözhetetlenek; s a belső ember csak oly mértékben fordul az öt érzék felé, hogy ezeknek vezetője és irányítója lehessen és megóvja őket attól, hogy akárcsak az állatok, teljesen átadják magukat érzéki életük tárgyának, amiképpen azt az olyan emberek teszik, akik egész életüket a testi élvezetnek rendelik alá, mint az esztelen állatok; s az ilyeneket inkább lehet állatoknak, semmint embereknek nevezni! És mindazokat az erőket, amelyekkel a lélek az öt érzékre fordított erőin túl rendelkezik, átengedi a belső embernek.



És ha ez az ember valami magasrendű és nemes dolog felé fordul, akkor a lélek visszavonja mindazokat az erőket is, amelyeket az öt érzéknek kölcsönözött, s az ilyen embert azután eszeveszettnek és révetegnek tartják; mert egész lényét valami szellemi megismerést szolgáló képre irányítja, vagy valami kép nélkül való szellemi megismerésre: Ám tudnod kell, hogy Isten valamennyi szellemi embertől azt várja, hogy lelke minden erejével szeresse őt. Ezért mondotta: ,,Szeresd a te Istenedet teljes szívedből!'' (Mk 12,30; Lk 10,27). Némelyek azonban lelkük minden erejét a külsőemberre pazarolják. Ezek azok az emberek, akik minden érzékükkel és egész értelmükkel múlandó javak felé fordulnak; ezek mit sem tudnak a belső emberről. Tudd meg mármost: Megeshet, hogy miközben a külső ember tevékenykedik, a belső ember mindettől független és rezdületlen marad.

Eckhart Mester

2016. szept. 18.

Abu Hariri kérő imádsága

Nincsenek megjegyzések:

Istentől kérem minden bűnöm bocsánatát, amit valaha is elkövettem. Ó, a tévedések mily tengerét hajóztam végig, amikor elbódított a hatalom! Milyen vakon engedelmeskedtem vágyaimnak nappal és éjszaka. Dacoltam a tilalom zablájával és kantárszárával, nevettem a parancson, megmásztam minden bűn csúcsát, átkutattam minden rossz mélységét!
Ó, bár ne születtem volna, s ne gondolna rám senki! Mert a bűnösnek jobb volna a halál, mintsem tudatosan megbántani Istent.

Ó Istenem! Bocsáss meg, hiszen Te meg tudsz bocsátani annak is, aki gonoszat cselekszik!