2019. márc. 3.

Három emeletes a lélek...

Nincsenek megjegyzések:
Valahogy igaz, három emeletes a lélek: lent a sárban az alap, följebb az érzelme otthona, meleg napsugaras szobája s fönt a szellemi régió. De ez a harmadik, úgy húzódik, úgy nyomul föl föl oszlopokon, íveken, tornyosuló magaslatokon a messziségbe, hogy elvész... A létünk ki van nyújtva, ki van húzva s úgy érezzük, hogy természetes, ami fönn van, az szép s kell fönt lakunk s kinéznünk s bár szeretjük az egész házat, de e ház világgá és végtelenné tágul. Mindenkinek csak talpalatnyi a földje, de fölfelé mint végtelenbe táguló s a mindenséget is fölszívó tölcsér s ha ellentétbe jön elszalad a talpától, de azért a nagy, szellemi, több valóságért megteszi; vért ad eszmékért, port napsugárért, talpalatnyi földet mindenségért.

(Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek)

2019. febr. 24.

Szólás és vélemény kinyilvánítási retorzió, elhallgattatási diktatúra?

Nincsenek megjegyzések:
Átestünk a ló túlsó oldalára, és abba kéne ezt hagyni! Mostanában olyan érzésem van, mintha újra diktatúrába kerültünk volna a szólásokkal, véleményeink elmondásával kapcsolatban.

Miért van az, hogy már divatba került, hogy mindent félremagyaráznak, kiforgatnak. Szinte mindre áll az, hogy mindenkinek minden mondatát – most függetlenül párttól és nemzetiségtől... – elferdítik, semmit sem lehet kimondani, csak a liberálisok és egyéb istentelen népség agyrémeinek kell bólogatni, mert különben fennhangon sikítoznak. Én ebbe nem megyek bele! Engem nem lehet zsarolni, így most elmondom! Bűnnek veszem, így: utálom a bűnös életet, és megvetem a köpönyegforgató, jellemtelen, erkölcstelen, hazug, egoista embereket!

Ma már ott tartunk – és ez ellen ezennel tiltakozom! –, hogy amit igaznak vélünk vagy a mi véleményünk vagy a mi gondolatunk vagy a nemtetszésünk egy-egy társadalmi jelenséggel szemben, azt nem mondhatjuk ki, mert üldöznek érte! Hova jutottunk? Ennek nagyon rossz vége lesz, ami le van fojtva, az robban, ez fizika, de az élet is ilyen!!

Elfogadom és rendben van, hogy egy nemzetet, sem cigányt, sem zsidót, sem senki mást nemzetisége miatt nem bánthatnak, oda született, ez van, ahogyan velünk is, akik magyarok vagyunk származásilag. Csupán ezért nem lehet senkit sem üldözni, kizárni sem stb. De, ha elmondja valaki bárkiről is (s nem lehetnek sérthetetlen személyek!) jogos és igaz véleményét, azt kötelező meghallgatni, megszívlelni, mert attól jobbá lesznek, ha szembesülnek a nem korrekt tetteikkel, csakis így lehet emberi tömegnek harmonikusan együtt élni! Azt ne érje gyalázkodás, aki rá mer mutatni arra, hogy erkölcsösen kell élni, csak tanulva lehet érvényesülni, és meg kell fognia KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek a munka végét is stb.

Nagyon fontos figyelmeztetésem, akik mindent kiforgatnak, sem szabadna azt tenni, hogy már a legkisebb mondatra is ugranak, lesik, hol sértődhetnek meg, hol lehet cirkuszt kreálni!! Így állandóan ragozzák, elferdítik a dolgokat, és az egész világot bevisítják, hogy már ebben a szólásellenes diktatúrában alig van olyan, aki az ellenkező véleményét közölni meri. Lassan oda jutunk, hogy mindenki hallgasson, bújjon a szőnyeg alá, és nagyon vigyázzon, hogy melyik mondatát mikor forgatják ki, vagy esetleg bujtatott lehallgatók nyomán, mikor játsszák vissza. Már lassan ott tartunk, hogy csak szabadtéren merjük elmondani azt, amit valóban gondolunk. Ez tarthatatlan! A legrosszabb rendőrállam ilyen lehet, de itthon NE, ne legyünk ilyenek!

Ismét leírom és vallom, ebből robbanás lesz, ezt nem szabad megtenni.

Ilyen másik téma a homoszexualitás is. Ha valakinek az a véleménye, hogy ez nem Istentől való dolog, mert ha hívő, akkor hadd legyen ez a véleménye, még a papoktól is függetlenül! Ezt is tartsák tiszteletben, és ne akarják magukat ránk erőltetni! Ha valaki fóbiás a pókra, magasságra, cipzárra, az ok, de ha a testüket árulókra, vagy a homoszexualitásra fóbiás, azt üldözni kell? Ez a másik oldal szabadsága, nem? Ha valakinek az a véleménye, hogy számára elfogadhatatlan, mert ez neki parázna, a hitelvei szerint bűnös, és nem szeretné, ha kötelező lenne a homoszexualitás, de mégis vágjon jó pofát, és tapsoljon hozzá akkor is, ha nem érti és óckodik az egésztől?

Nem lehet, mert úgy gondoljuk, hogy szabad államban élünk, miért ne lehetne továbbra is az a véleményünk, hogy mi még mindig heterók vagyunk! Ezzel együtt békén kell hagyni őket, nem beszélhetik rá a hagyományos érintkezésre.

Javaslom, hagyjuk egymást békén, senkinek nincs köze ahhoz, ki, mit tesz a hálószobában, és ne akarjon ezzel (ez abszolút nem olyan dolog) sem kitűnni, sem dicsekedni, sem más előnyöket kovácsolni. Ha valaki ezt teszi, azt gondolom, az LEGYEN a magánügye! Ne akarjon már ebből lassan közmegegyezés lenni, s ne tartsunk ott, mint a franciák, hogy már nem lehet anya meg apa; hova jutottunk?

Szerintem sok téren is nagyon rossz felé tart a társadalom, és nem szabadna sem politikai, sem választási, sem semmiféle okból retorzió alá vonni, ha valaki őszinte, nem bujtogat, de elmondja a véleményét, a meggyőződését.

Végül is hol van az megírva, hogy csak téveszmék hangozhatnak el? Például: nem akarom a Jobbikot védeni, messze nem! De ha egy miskolci polgármester vagy politikus, aki ott él köztük, elmondja, mi alakult ki benne, azt meg kellene hallgatni. Persze nem általánosíthatna, csak konkrét esetre szorítkozhatna! Egy demokratikus, nem diktatórikus államnak úgy kellene működnie, hogy mindenki kibírja az igazságot. Ismétlem, nem általánosítva, de az igazsággal szembesíteni kell az állampolgárokat, bárki is teszi azt, ami nem jó! Ha úgy mondja el, hogy némely cigány, vagy dologtalan magyar családnál mi van, hogy élnek, az nem bűntény, az nem üldözendő! Ha a hibák feltárásra kerülnek, azt nem üldözni kéne, hanem elgondolkozni, a társadalom vezető rétegének szabályokkal, konstruktívan reagálni kellene, hogy jobban menjek a dolgok. Módszereket kellene kidolgozni, hogyan lehet egységes működésre bírni az ország minden jelenlegi, s jövőbeli lakóját is!

Mindenkivel meg kéne tanítania a siker útját, a velünk együtt élőket kulturáltan viselkedni, tanulni akarni, szorgalmasan dolgozni, a gyerekeiket ékszerdobozként, emberi személyként kezelni!

Egyszerűen úgy kellene lenni, hogy ki merjük mondani az igazat.

Mondok egy példát – aminek ma az ellenkezője történik… –; ha félelemben tartanak minket, nem merjük kimondani azt sem, hogy 20 ember között egynek büdös a szája/nem mos fogat, és 19 munkatársa szenved tőle, egy egész irodai szoba! Senki nem meri megmondani neki – itt sorolhatnám az okokat is… –, akkor szerintem a szoba összes dolgozója hibás. Ha valaki ápolatlan, büdös, azt is meg kell mondani. Ha már az élet minden területén kussban vagyunk tartva, az a szólás, a szabad véleménynyilvánítás felé egy diktatúra, akkor nem fog változni semmi, csak sokkal rosszabb lesz.

Nem feszegetem tovább a húrt, pedig sok mondandóm lenne, hogy miért nem tudtunk soha a hazánkban egyes rétegeket felhozni, aminek az oka a fenti viselkedés, ami véleményem szerint helytelen.

Végezetül, ha valakik állandóan visítoznak, földhöz verik magukat, korláton csúszkálnak, vagy megsértődnek, külföldhöz futkosnak, vagy struccpolitikát folytatnak, nem akarnak tanulni, a munka könnyebb végét akarják megfogni, vagy csak elvárásaik vannak, de ugyanannyit nem tesznek bele a közös kalapba, pl. adózás teljesítése, akkor sehova sem fogunk eljutni, csak minden rosszabb lesz. Kivétel nélkül, MINDENKITŐL MEG KELL KÖVETELNI a társadalmi szabályok BETARTÁSÁT, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉST ANÉLKÜL, HOGY EGYIK RÉTEG CUKKOLNÁ, 'POLGÁRPUKKASZTANÁ' A MÁSIKAT. Igaz, ennek betartásához egy bizonyos lelki intelligencia is kellene, de az kissé odébb van…! Hazánkban, egy társadalomban senkinek, bárhonnan is származik, nem lehet nagyobb privilégiuma, de kisebb sem, mint az összes többinek.


Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd
Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és szigorú hangon így szólt hozzá: „Milyen őrület ösztönöz arra, hogy kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem okoztam soha fájdalmat.”
Így felelt erre a tűzsugár: „Légy türelemmel, s akkor meglátod, milyen csodálatos dolog támad majd belőled.”
Ezekre a szavakra megnyugodott a kő, türelmesen tűrte a csapásokat, és meglátta, hogyan pattant ki belőle a csodálatos tűz.
Isten is így pattantja ki belőlünk sokszor, a sors csapásai által a Szeretet Lángot!



PÁVEL MÁRTA
2019.02.23.

2019. febr. 6.

Murakami Haruki

Nincsenek megjegyzések:
Mindennek, amiről azt hisszük, már tökéletesen föltérképeztük, a fonákján ugyanolyan mennyiségű ismeretlen lappang.

2019. jan. 30.

Lao-ce: Tao-tö-king /részlet/

Nincsenek megjegyzések:

Nem kell, hogy a küszöböt átlépjed s a világot mégis megismerheted. Nem kell, hogy az ablakon kinézz s az ég értelmét megértheted. Minél távolabbra indulsz, annál kevesebbet fogsz megismerni. A bölcs: Nem indul sehová, s mégis a célhoz érkezik. Nem tekintget maga köré, mégis minden dolgot a nevén nevez. Nem tevékeny, és mégis eléri a tökéletességet.

2019. jan. 4.

Vágy - ficam

Nincsenek megjegyzések:
Thomas Merton
A ZEN ÉS A FALÁNK MADARAK (2. rész)

Nirvána


...

Mivel azonban a dolgok nem engedelmeskednek önkényes indítékainknak, és mivel a világ akaratunk dacára nem hajlandó sem arra, hogy megfeleljen igényeink és illúzióink diktálta képünknek, sem arra, hogy megerősítse azt, szándékunk elválaszthatatlanul a tévedéssel és a szenvedéssel forr össze. Ennek folytán, mondja a buddhizmus, maga a rászedett élet van a dukkha állapotában, és minden vágy diktálta mozdulat afelé tart, hogy végső gyümölcse inkább a kín, mintsem a tartós öröm, a gyűlölet, nem pedig a szeretet, a rombolás, nem pedig az alkotás legyen.

...


Mindaddig, amíg a létezésnek ez a kibicsaklottsága folytatódik, nincs kivezető út azokból a belső ellentmondásokból, amelyekbe általa belekeveredünk. Ha ez embernek kibicsaklott a lába, és megpróbál továbbra is járni rajta, óhatatlanul szenvedni fog. Ha a vágy maga is egyfajta ficam, minden vágyból fakadó mozdulat elkerülhetetlenül kínnal fog végződni. Ám még az a vágy is, hogy legyen vége a vágyból fakadó kínnak, még az is mozdulat, és ezért kínt okoz. Mozdulat az a vágy is, hogy mozdulatlanok maradjunk. A menekülés vágya is mozdulat.

...


Forrás: terebess.hu

2018. dec. 30.

Uram, úgy legyen…

Nincsenek megjegyzések:
Uram, úgy legyen, ahogyan te akarod;
úgy akarok járni, ahogyan te akarod,
de segíts megértenem akaratodat!

Uram, akkor van itt az ideje, amikor te akarod,
és én készen vagyok, amikor te akarod,
ma és mindörökké!

Uram, elfogadom, amit te kívánsz,
és az a nyereség nekem, amit te kívánsz,
elég annyi, hogy én a tied vagyok!

Uram, azért jó így, mert te akarod,
s azért nem félek, mert te akarod!
Szívem a te kezedben nyugszik. Ámen.

(Boldog Rupert Mayer jezsuita vértanú)

2018. dec. 26.

Prohászka - Magasságok felé, harmónia

Nincsenek megjegyzések:
«Homo melancholicus»

(1911)

...
Ezek az értékek a célok, a föladatok, a kötelességek, a jóságok ; belőlem, lelkem feneketlenségéből, Istenből fakadnak ; mint új világ, mint a szellem világa, mint az én világom állnak elém s töltenek ki engem.
...
Mi nem vagyunk készen, mi folyton leszünk ; úton vagyunk, levőfélben vagyunk, s azért folyton akarunk. Akarjuk a létet, a több létet, a nemesebb, értékesebb létet, s azt akarnunk, azért küzdenünk kell. ... Aki a világhoz köti magát s állástól és sikertől teszi függővé boldogulását, az tönkreteszi kedélyét s jellemét ; azt, ha fénynek indult is, elnyeli a sötétség... Húzzuk hát ki magunkat, engedjük szóhoz ... az isteni szépség mértékeinek titkát.

Minden bensőséges ember a «neki való mérték» után vágyik, melyben magát világfölényesen kialakíthatja s egyéniségét a békesség s a szabadság magaslatára emelheti. Ez a magaslat nem ismer diszharmóniát, sem kedvetlenséget ; ezen a magaslaton nem kételkednek, hanem élnek, mert nagy célokat látnak s e célok vonzóerejétől erősen tesznek.

Ezen a magaslaton mindig világosság van. Ha nem is süt a nap, ha nem is világít a hold, ha nem is ragyognak a csillagok, akkor is világosság van ott.

Ez a mérték a szívből való, őszinte jóakarat, mely nem nézi, hogy nagy-e, hogy hatalmas-e, hanem csak azt, hogy szép-e, hogy meleg-e? ... Aki átéli, az mindent megtett; aki nem éli, az semmit sem végzett. S ebből a mértékből nem szabad engednünk.

... tagadhatatlan, hogy az, aki az «ő mértékében» alakította ki lelkét, az ha szerény is, akár az erdőszéli kankalin, de bizonyára szebb, mint a titáni harcban letört égboltnak romjai.

Ez az én hitem, azért vagyok látó ; ez az én harmóniám, ezért vagyok az élet énekese ! S lehet-e igaza annak, ki nem lát, azaz hogy csak sötétséget lát? S lehet-e igaza annak, aki nem tud mondani semmit, ami szép, ami erős, szóval, ami van?

2018. dec. 20.

Szűz Mária - a Nap fényének átengedése...

Nincsenek megjegyzések:




"A katolikusok Mária-tiszteletének valódi jelentőségét a megtestesülés fényében látjuk. Az egyház hite szerint, aki a legközelebb állt Jézushoz ebben a misztériumban, az részesedik benne a legjobban.

Szűz Mária ment volt minden önzéstől és bűntől, olyan tiszta volt, mint az ablaküveg, melynek egyetlen feladata a Nap fényének átengedése. Ha örömmel tölt el a fény, közvetve a tiszta ablakot dicsérjük. Természetesen azt is mondhatnánk, hogy az ablak nem is szükséges. Ez igaz. Mégis, amikor az Isten Fia feladja fenséges hatalmát, gyermekké lesz, és egy emberi anya szerető gondoskodására bízza magát, bizonyos értelemben újra Máriára irányítja figyelmünket.

A Fény az ablakra akar emlékeztetni minket, mert hálás a Szűzanyának, és mert végtelenül gyengéd szeretetet érez iránta. Óriási kegyelem és kiváltság számunkra, ha megkér, hogy osztozzunk ebben a szeretetben. Ennek a kiváltságnak az egyik legfontosabb vetülete, hogy megérezteti velünk Isten szeretetének és teremtményei iránti tiszteletének misztériumát."

(Thomas Merton)