Valós és ál-/farizeusi keresztény működés

Pável Márta
2013. június 6.

Most már könnyű dolgom van, mert Ferenc pápa is hasonlóakat vall, mint mi, így mondhatom, hogy az AQUILA a legnagyobb egyházfő elveit vallotta eddig is. Mivel Ő is spirituális gondolkodású, nem meglepő, hogy a forrás ugyanaz, és ha nem tévedtünk el, nem mondhatunk mi sem mást.

Az AQUILA Pártot létrehozva rá kell jönnünk a legdurvább ellenségek - nem tévedtem, nem ellenfelek, az jobb lenne és kulturáltabb is, mint - az ájtatos, félrehajtott fejű, farizeusi keresztények, akikből gyűlölködő, szeretetet nem ismerő, kegyetlen lelkületű emberek kerülnek elő. Ők addig „keresztények”, míg megéri nekik, majd utána másik oldalon lesznek, mondhatom ezt, mert eddig is így tették. Szeretetlen, áskálódó, sértegető hozzáállásuk már most megmutatja, mennyi bennük az igaz krisztusi viselkedés. Ma egy keresztény szimbólumokkal hadonászó, keresztény jelleget valló párt minket „mókásnak” tart, gondolom hitünk és istenre hivatkozásunk miatt. Nos, ezzel magukról állítanak ki bizonyítványt. Azt, hogy ki „mókás”, majd eldönti az Isten, a földön meg a választópolgár. Most ebből a „damaszkuszizásból” ezek az érdek-keresztények jól élnek. De mit szól erre Jézus Krisztus? (Az persze nem érdekli őket, igazán nem is hihetnek Benne.) Talán azt, amit Ferenc pápa is mond, alább többet is idézek tőle. Pont ilyen kereszténységet meglovagoló emberek ellen beszél a pápa, de úgy látom, ennek a mélyebb megértése lelki sekélyességük miatt úgy sem fog megtörténni a részükről.

Magyar Kurír
Ferenc pápa: … egyházi karrierizmus kérdését boncolgatta és szembe állította azt az áldozatvállalás értékével. Jézus nyomába szegődni azt jelenti, hogy vállaljuk a keresztutat, nem pedig azt, hogy építjük karrierünket – figyelmeztetett.

Ez egyenes válasz arra, amit a fentiekben írtam.

Uo.: Vannak olyanok – mondta a pápa – akik számára Jézus követése egyszerűen egy kulturális javaslat választása, magasabb pozíció, nagyobb hatalom keresése. Az Egyház történelme tele van ezzel a jelenséggel, kezdve a császárok, számtalan uralkodó és annyi más személy példájával. Vannak ilyen papok és püspökök is. Én nem mondom, hogy sokan, ám vannak akik azt állítják, hogy igenis bőven vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy Jézus követése karriert jelent – mutatott rá a Szentatya.

A mi létünk ezért jogos, mert mi csakis Isten szolgái vagyunk, eddig is azok voltunk, maradunk is minden megalkuvás nélkül. A hamiskodó álkeresztények annyira tudják magukat tálalni, fényezni, hogy aki valóban Istennek szentelt életet él, az messze a háttérben marad, mert nekik viszont nem cél az önfényezés, teszi ezt majd az Úr velük a túlvilágon. Viszont a tömeg azt hiszi, ilyen álságos, kirakat a kereszténység, és ez taszító a számukra. A lelkileg kiüresített emberek - divatmániás, plázás, diszkós stb. stílusban élők - nem látják az igazi értéket, és a komoly hitvallásokat megmosolyogják, mert sajnos erre lettek szocializálva.

Uo.: Ferenc pápa: A hívő ember szeretetből követi Jézust, de az irigykedés és az ördög mindig közbelép. A mai világ szelleme nem tolerálja a tanúbizonyságot.

Az AQUILA Párt tagjai tanúságtevők, ami másoknak „mókás” (legyen az..., mindenki a maga fejére gyűjti a bajt), mi akkor is kitartunk Isten mellett, meg is valljuk(!) Őt, akinek az akaratából jöttünk létre, még ha ez a világnak nevetséges is, vagy leírnak vele minket.

Uo.: Ferenc pápa: Mai világunk a szociális tevékenységre fokozza le a keresztény szeretetszolgálatot. Mintha a keresztény élet csak külső máz lenne.

Az AQP nem kellemes máz, hanem egy világító, igazságra mutató ujj! A hibákat és megoldásokat mutatja (lásd. az AQP programját) mellyel ez az ország Embereknek adna valódi hazát, és nem éhező, munkanélküli nyomorgóknak, akik közül sokakról nem is mondható, hogy emberi módón élnek.

Uo.: Ferenc pápa: Jézus hirdetése nem áll meg a felületnél, hanem egészen a csontig, a szívig hatol, és belülről alakít át. Mivel ezt nem szereti, nem tűri a világias szellem, megkezdődnek az üldözések.

Tapasztalatból tudom a „csontig hatoló” igehirdetés veszteségekkel jár, mert sok ember visszahőköl: „jaj, én nem akarok szent lenni” stb. Mi tudjuk, ezt kívánja az Úr az AQUILA Párttól is, és mi meg is tesszük. Nem félünk, mert minden elmúlik, minden halandó, csak Isten világa nem.

Magyar Kurír Ferenc pápa: Egy másik kísértés is létezik: a kereszttel, de Jézus nélkül való kereszténység, amelyről egy másik alkalommal beszél majd. A kereszt nélküli kereszténység kísértése az, hogy csak félutat járó keresztények és egyház vagyunk, amely nem akar eljutni oda, ahova az Atya akarja. Ez a triumfalizmus kísértése. Győzni akarunk most, anélkül, hogy a keresztet vállalnánk.

Ismétlem: katolikus hittanárként látom, addig lelkesek az emberek, ameddig nem fáj a hitük mélysége. Mitől fáj? A világról, az egóról, a hiúságról, bűneikről, a rangról, a szex-éhségről, a pénzről való lemondás miatt. Ekkor sokan hátrálni kezdenek. Márpedig sem Egyház, sem egy hittanár nem mondhatna mást, mint ami Krisztus kívánsága: kövess engem, hagyj el mindent! Ezt hangoztatja Ferenc pápa is, hála az Istennek! Megjegyezném: a politikai, farizeusi álkeresztényeknek nem fáj semmi, sőt jól keresnek ezzel a vallási hovatartozással. Elmondhatjuk: zászlók, és egyéb feltűnő eszközökkel hivalkodnak, uralkodnak, önelégültek, és aki valóban Isten szándéka szerint cselekszik, azt üldözik is. (Ebben mostanában volt részünk.) Nos, Isten nem ezt akarja. Ha annyira keresztények, nem kell rám hallgatni, de legalább Ferenc pápa szavain gondolkozzanak el, és fogadják meg, akkor velünk sem lesznek konfliktusaik.

Az AQUILA Párt most megtartott lakossági fórumán az emberek azért aggódtak, mi lesz a párttal pénz nélkül, külső, hónunk alá nyúló, mecénások nélkül. Nem értik - teljesen jó szándékkal - nem értik meg, ha nincsenek meg a megszokott földi feltételek, hogyan juttathatjuk sikerre azt, amit szeretnénk. Mi tudjuk, ha Isten akarta, segíteni is fogja, a maga módján, mi nem dirigálhatunk neki, ehhez kevesek vagyunk. Lehet ez az isteni segítség, jó emberek küldése, vagy eddig teljesen ismeretlen megoldás. Nekünk ez olyan, mint a zsidóknak a manna effektus a pusztába, mindig csak az aznapi van meg. Mi mindent megteszünk, amit bírunk - sok jó embert várnánk tagnak is -, lelkiismeretünk tiszta.

A következő idézetben Ferenc pápa szintén hasonlóról ír.

Magyar Kurír Ferenc pápa: Az öt kenyér láttán Jézus arra gondol: Íme, a Gondviselés! Ebből a kevésből Isten mindenki számára szükségeset tud teremteni. Teljesen az Atyára bízza magát...

Nos, összegzésként: az ál-, farizeusi kereszténység nagyon ártalmas, sokkal gyűlölködőbbek, mint egy hitetlen ember. Sok a kiábrándult ember, és ez nem csak a politikára vonatkozik, hanem a vallásosságra is, így ezt a kiábrándítást nem szabadna fokozni. Pedig tapasztalható, hogy ha Istenről megfelelően, hittel, szeretettel beszélünk, akkor az kell az embereknek, és a szemükben örömmel néznek vissza, amiben csodálkozás is vegyül, majd megnyílnak. Az életünkkel, a viselkedéssel kell megnyerni az embereket annak az útnak, célnak, amiért ide, a földre születtek. S mi, az AQP tagjai ezt is felvállaltuk!

A Lényeg

Szeibert Márton

A Bibliában, az Ószövetségben vannak próféták, akiknek a szavára egy teljes város megtér, és vannak olyan próféták is, akiknek a szavára az emberek inkább csak még gonoszabbak lesznek, és megölik a prófétákat. Ma, a XXI. század elején vajon mit tennénk a prófétákkal? Az biztos, hogy nem lenne könnyű dolga, valószínűleg nem lenne képes arra, hogy az üzenetének a Lényegét továbbadja, mert ha az igazat mondja, hogy Isten akaratából beszél, akkor szektásnak és elmebajosnak fogják hinni, ráadásul, ha ezt nem személyesen mondja el valakinek, hanem az MTI tudósításában teszi közzé, akkor megnyerheti a „legmókásabb sajtóközlemény” gúnydíjat is. Nem vádolok emiatt senkit, egyértelmű, a mai korszellem már Isten létét sem fogadja el, főleg azt nem, hogy vele beszélni is lehet. Ha pedig az Istennel való beszélgetés eredménye prófétálás lesz, akkor azon a katolikusok is megbotránkoznak. Mi hát a megoldás? A mellébeszélés? Próbálja meg finoman közölni az igazságot? Próbálja meg a mondandóját emberi ész érvekre építeni mindaddig, amíg sarokba nem szorítják, és csak ezután álljon elő a tényleges igazsággal? Mit tegyen? Amíg a Lényeget nem mondja ki, addig nincs semmi olyan okfejtése, ami teljes és elfogadható magyarázatot ad a szavainak, ha viszont kimondja a Lényeget, akkor elveszíti a hallgatóságot, mert manapság senki sem hiszi el az „ilyesmit”. Nincs jó megoldás…

Az AQUILA Párt igyekszik az őszinteségben megmaradni, így vállalja a kinevetést és a gúnyt. Vállal mindent annak érdekében, hogy pár nyitott szívű emberhez eljusson az „Üzenet”.

Sík Sándor: Az acélember (részlet)

"…
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek
De rajtunk megy át az Üzenet.

Az ismeretlen Igét hordja vállunk,
Bennünket ide állítottak. Állunk."

AQUILA Magazin

Minden Olvasónk szíves figyelmébe ajánljuk karácsonyra az AQP Magazinját. Jó olvasást és áldott karácsonyt!
Klikk ide!

1956. október 23-ai ünnepség 2012-ben - Cikkajánló

http://aquilapart.blogspot.hu/2012/10/a-2012-evi-56-os-esemenyek-unneplesekor.html

Pártok feledékenysége - cikkajánló

Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi linken megnyitható cikket.

http://aquilapart.blogspot.com/2012/04/partok-feledekenysege.html

Prohászka Ottokár szavai, húsvéti üzenetünk

Mi, az AQUILA Párt tagjai, Prohászka Ottokár szellemében is élünk. A tőle származó sorok segítik az olvasót, hogy megértse, miért, milyen céllal jött létre a – jelenleg bejegyzés alatt álló – AQUILA Párt. (Az idézett szövegben található kiemelések tőlünk származnak)

Iránytű
Keresztény nemzeti feltámadás. (1920)

Krisztus halálát nem rothadás és bomlás okozta, hanem az erőszak vágott rajta oly gyilkos sebeket, melyeken vére elfolyt s élete elfogyott ; de épen azért sebei is tiszták s nem genyesek, sőt az egyház imája szerint jácinszínűek voltak, oly halvány lilásak, mint az őszi kikerics. Ez a keresztre feszített tisztaság s ez a jácintos sebekkel tetézett test azután feltámadt. Feltámadt, ami sohasem volt rothadt.

Ebben is mélységes szimbolizmust látok. Az támad fel, ami nem rothadt, aminek porcikája sem korrupt, aminek sebei is virágosak.

S így gondolom el magamnak a magyar feltámadást is. Mi hiszünk a keresztény nemzeti feltámadásban, mi hirdetjük a keresztény kurzust, fennen magasztaljuk az erkölcsi ébredést, a társadalom szanálását, az életenergiák feltámadását ; de mikor ezt tesszük, szemeink előtt lebeg a nagy szimbolikus igazság is, hogy annak, ami rothadt, ami korrupt, ami csak színre keresztény, de tényleg pogány és alávaló, annak a magyar feltámadásban része nem lehet ; s ha e folyamatban, amit keresztény kurzusnak hívunk, ezidőszerint még sok mindenféle szenny és piszok kavarog, hát annak mind az áramban le kell csapódnia, mert nekünk halálos ellentétbe kell állnunk mindazzal, s mindazokkal, kik az erkölcsi mételylyel bármiképen is kapcsolatban állnak.

A keresztény kurzus nem lehet szóáradat, mely erkölcsöt s megújhodást s szeretetet hirdet, de azt tényleg sem nem éli, sem nem gyakorolja. A keresztény kurzus nem lehet csak külső szertartásokban való részvétel s a felséges programmnak csak ajkkal való megvallása, hanem annak az egész vonalon a krisztusi törvény uralmának s aszerint való életnek és cselekvésnek kell lennie. Ebből még nincs elég. Ellenben a korrupció, a panamázás, az uzsora, a személyes érdekek hajszolása, a munkanélküli meggazdagodás tébolya, a sápolás, a stréberség még divatban, még, teljes kurzusban van, szemben a tulajdonképeni kurzussal. Úgy látjuk, hogy az egész világ beteg ; betege a materializmusnak s ami azzal jár, a korrupciónak s az élvezetvágynak. A lelkek s a testek paráznasága megmételyezte a közérzést, s nemcsak nálunk, hanem másutt is burjánzik a gaz, s hamu alatt izzik az a tűz, melytől a velők pusztulnak s a csontokból furulyák lesznek.

Ezzel a nagy rothadással szemben indítottuk meg mi a keresztény kurzust, vagyis szembeállítottuk a blazirt, a perverz s a vérbajos élettel a keresztény erkölcsöt, mely az Isten kegyelmétől átjárt akaratok energiáit feszíti neki a romlásnak s mely Krisztus evangéliumával akar formálni nemcsak lelkeket, de intézményeket, akar szervezni munkát s társadalmat is.

Azt mondják erre a kishitű emberek : de megvan-e ez erkölcsi feltámadásra a feltámadni kész társadalom? Merre, hol van az az új nemzedék, mely a társadalom piszkos hullámaiból kikelve, meg nem viselt hittel s le nem perzselt erkölccsel áll bele a feltámasztás munkájába, s tisztaságával s tisztességével legyőzi a mindenütt csúszó-mászó halált? Hol van az a kompakt, egységes nemzeti képviselet, mely egyszersmind képviselete a feddhetlen erkölcsi integritásnak, a mindenről leszámolni képes s leszámolni tudó felelősségnek, a személyes stréberkedéstől való idegenkedésnek, szóval hol vannak s mennyien vannak azok a férfiak, kik a keresztény kurzusban vallják, hogy «mens conscia resti famae mendacia ridet»?

Nem titkoljuk el magunk elől, hogy a rothadás birodalma nagy, s hogy a Grál-lovagok száma nem légió ! Vannak még nagy tömegek, melyek az osztályérdeken kívül mást nem látnak s mást nem szolgálnak, s melyek csakis a kenyérszerzés s a megélhetés ösztöneiből veszik inspirációjukat. Mi közük van ezeknek a keresztény kurzushoz s ahhoz a lelki emelkedettséghez, melyet a keresztény kurzus jelent? Vannak azután nagy tömegek, melyek a hitetlenség blazirtságával nézik a fejleményeket s melyek erkölcsi értékekben sohasem produkáltak semmit, melyek erkölcsi ideálokban nem hisznek s az egész keresztény kurzusban a bukott cégnek csak új név alatt való bejegyzését látják. Mi köze a keresztény kurzushoz annak a világnak, mely gazdagodni akar s milliók s perditák után futkos?!

Eziránt teljesen tisztában vagyunk ; de hisz az ilyenektől nemzeti reneszánsz vagy tisztulás vagy megemberelés soha nem is vár s nem is várhat semmit ; s ha köztünk feltámadásról szó esik, ismétlem, hogy az ami rothadt, az fel nem támad, s ne is várjuk, hogy feltámadjon valamikor. Az rothadjon csak tovább, míg el nem enyészik, ugyanakkor azonban a meg nem fertőzött, bár megalázott s elfojtott élet támadjon fel bátran l

Ilyen meg nem fertőzött, bár elfojtott s létében veszélyeztetett, de még ki nem pusztult életelem van még sok a magyar népben. Ezt a lelket megőrizte Magyarország agrárius jellege ; ezt megóvta a puszta, a tanya, a falu ; ezt ápolta a keresztény család és templom, ez a két szentély, melyet még el nem árasztott a vándor mocsár. A keresztény népben — bár az most önző és láncol — megvan még a hit, mely a lelki halált legyőzi, megvan az az erkölcs, mely isteni benyúlások által lesz erős. A keresztény öntudatnak megvan még az a tüze, mely a néplélekből kiégeti a mételyt, s mely a társadalmi szervezetekből is ki fogja vetni a mérget ; s akkor azok az ajkak, melyek most kékesek s a láztól cserepesek, szintén hirdetik a nagy programmot ; s azok a lelkek, kik most még határozatlanok, a nagy programmhoz majd nagy tetteket is csatolnak.

A spiritus rector e feltámadásában mindenestre kell, hogy oly pártképviselet és pártszervezet legyen — akár egy, akár kettő van belőle — melynek szelleme a hit, az erkölcs, a tisztesség, a tisztaság s a szociális igazság s mely nem tűr meg kebelében senkit, akihez a panamáknak s a korrupciónak még a gyanuja is férkőzhetik. A pártképviseletnek szoros kapcsolatban kell állnia a nagy tömegekkel ; ezeket kell informálnia, irányítania, lélekkel s szellemmel etetnie ; viszont pedig a tömegekből kell merítenie nagy öntudatát, a teendők megérzését s az igények s szükségek élénk tudatát. A pártképviselet árassza ki a tömegekre a lelkesülést, s a tömegek viszont inspirálják akcióra a pártvezetőséget.

Ha a pártok ily antiszeptikus tisztaságban s erkölcsi rothadástól menten állnak bele a nemzeti kurzusba, akkor a közös, nagy akarat s az elszánt, bátor tisztesség, — mely legalább is oly bátor legyen, mint a huncutság, — magával fogja ragadni a tartózkodó elemeket is, s nem keresztény kurzust csinál, — ez a szó is tőzsdei árfolyamra s nem örökérvényű elvek s erők életére emlékeztet, — hanem csinál keresztény uralmat s azt állandósítja s biztosítja is.

Hát legyünk, akik s ahányan vagyunk ; de esküdjünk fel a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozi hűségünkkel s a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel ! Necsak valljuk, hogy az erkölcs létfeltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élniakarás hajthatatlan elszántságával : akkor mi magunk is egy darab feltámadás vagyunk, s nyomunkban éled majd fel a még nem rothadt, csak alélt nemzeti élet.

A túl lehűtött víz néha egy pillanat alatt jéggé fagy — megfordítva, a túl elgyötört életerő s tisztesség egy indításra talpraszökik. E talpraszökés a keresztény nemzeti éledés, mely a rothadással leszámol s az erkölcsi életet diadalmas hatalommá növeli. Alleluja — neki !

A liberalizmus - cikkajánló

Kedves olvasó!

Szeretettel ajánlom figyelmébe a következő linken elérhető cikket:
A liberalizmus és az AQUILA liberalizmusa

Diktatúra - cikkajánló

Ajánlom figyelmükbe a következő cikket: Diktatúra

"Építs bárkát"

Pável Márta

Úristen idejében újra szól: „építs bárkát”….

Senkit sem akarok riogatni, és összeesküvéselméleteket sem gyártani. Kérem, gondolkozzunk együtt racionálisan, és végére megláthatjuk, hogy ebben az isteni ajánlásban nincs semmi irracionális, csak a szeretetteljes óvása, figyelmezetése a föld emberének, amit most átadunk.

Az, hogy valaki szerint nincs is Isten, és velem valami baj van, hát ezek a vélemények kb. 25 éve nem érdekelnek. (Ha érdekeltek volna, nem lenne mára az életem egy csoda.) Nem szeretném javasolni, hogy játszunk olyat, hogy ki nevet a végén, mert ettől jobban szeretem az embereket. Kérem, vegyen erőt magán, olvassa végig, és majd akkor válaszolhat is nekem, elolvasom, ígérem, de csak akkor, ha elolvasta.(E-mailem: martatsas@gmail.com )

Mi is a helyzet?

Semmi jó. A gazdasági válság általánossá kezd válni, a föld népessége növekszik, szegényedik, lázadás, robbanás előtt áll. A kőolaj a vége felé jár, az energiák újszerű használata/kifejlesztése, alkalmazása a lobbi, az érdekek miatt akadályoztatva vannak.

Közben mindig vannak országok, akik bűnbakokat gyártanak, a munkanélküliségüket katonáskodással és fegyverek gyártásával, majd azok felhasználásával oldják meg. Így országokra – okkal (?)– ok nélkül (!) támadnak, majd háború háborút követ mindaddig, míg egyszer csak ki nem nyírják az emberiséget.

Akkor még ott van a felmelegedés: ami igaz, vagy nem igaz, de hogy megbolondult az időjárás, az biztos. Megfigyelhető,hogy az évszakok furán átalakultak.

Országunkban politikailag, a szuverenitást tekintve sem felhőtlenek a dolgok, mert egyre nagyobb a külső behatás és a belső korrupció, az istentelen viselkedés és a gátlástalan habzsolás is. Országunk lakosságának a fele biztosan rosszul, sőt nagyon rosszul él, és jó, ha van mit ennie vagy van mivel fűtenie. Nem is folytatom, mert csak belekeseredik az ember, ha nincs elég hite Istenben.

Az országunknak segítségül, Isten hozatta létre velünk a most bejegyzés alatt álló AQUILA Pártot. Nem leszünk szokványos párt, ilyen még nem volt, amit nekünk tenni kell, az nagyon eltér az eddigi„pártoskodásoktól”. Ez a cikk is a tevékenységünk egy részét mutatja be.

Az AQUILA Párt azt akarja elérni, hogy az ország népe önellátó lehessen, és ezzel túlélje azt, amit nem fognak túlélni, akik nem hallgatnak ránk.

Mi senkinek sem ígérhetünk halat, de előre megtanítjuk halászni az embereket (ugye, már aki akarja), hogy ne kelljen mástól rabolni vagy éhen halni.

Nem akarunk, és nem is foguk a dologtalanok, a naplopók, a folyamatosan csak követelőzők, de építeni, tanulni, eljövendő nehezebb életre felkészülni nem akarók oldalára állni. Mindenki higgye el (jó, ha lesz felkészülni 10-20 év, de tartok tőle, nincs annyi sem…!) olyan idők jönnek, ahol rendkívül erős lesz az a szelekció, ami kiöli a tehetetlen, lusta,semmihez sem értő, naplopó, csak számítógépet nyomogató, elsatnyult embereket.Mi sem ezekért beszélünk, nem is hallgatnak majd ránk, s ha most jót kacagnak, rendben, mi ettől kevesebbek nem leszünk, de ők olyan nyomorúságot és éhhalált élnek majd meg, amit most elképzelni sem tudnak.

Nekünk előre szólni kell, ahogyan Noé is meghallotta Isten szavát, hogy baj lesz, készüljön. (Gondolom, akkor is voltak hitetlenek, „okosok”, akik körülállták és gúnyolták, de meddig…?) Neki bárkát kellett építeni, nekünk kétkezi munkával vissza kell menni kb. 150 évet, hogy önfenntartóak lehessünk, ha minden összedől, legyen víz, mag, termőföld, ételtartalék, állatok. Így sem biztos a megmaradás, de több az esélye. Így is soktényezős a világ, és elsősorban Isten kegyelmére számíthatunk, de ehhez nekünk is aktívan kell tenni annyit, amennyit bírunk. (Hiába áll ki valaki az udvara közepére, és kiabálja egész nap, mennyire szereti az Istent, ha nem megy el dolgozni, éhen fog halni.)

Igen, a mostani felszólításunkkal, valószínűleg nagyon ellenszenvesek leszünk az utcán lődörgőknek, diszkókban rángatózóknak, számítógépet naphosszat nyomkodóknak, az összes lustának. Jó, legyen így, az ő dolguk, az ő szabad-akaratuk. Ha nem akarnak hallgatni arra, amit Isten üzen, ne tegyék – attól semmi nem változik, akkor sem a Nap forgott a Föld körül, mikor azt hitték –, akkor is működni fog a természetes szelekció.

Mire presszionál minket elmélkedésben/meditációkban az Isten?

Röviden tudatja, de én hosszabban írom le, hogy mindenkinek világossá legyen.

Legrövidebben összefoglalva, a legfontosabb AZ ÖNFENNTARTÁSRA VALÓ berendezkedés.

Gondolkozzunk együtt, ha ezt megfogadja, kedves olvasó, mit veszíthet vele? Semmit, maximum jobban érzi magát a bőrében.

Önfenntartás: Ez az, amit az elmúlt évtizedek alatt a minimálisra sikerült lecsökkenteni az emberiségnek. Vannak területek a földön, ahol még elvileg megmaradnának az emberek (legelhanyagoltabb részeken). Még az 50-es években is egy vidéki gazdálkodó ember hónapokig is meg tudott úgy lenni, ha se kenyeret, se húst, se semmit se vittek be a falujába.(Mivel magam akkoriban vidéken éltem, tehát tudom.) Nem lehetett volna kiéheztetni, ha csak nem volt dologtalan. A városi embernek mije van? Hát egy hűtője, egy meleg 1-2 m² kamrája, és ahogyan kikapcsolják a villanyt, semmije se marad. Vidéken akkoriban hiába nem lett volna villany sem, de vize, lesütött húsa, kertben állatai, gyümölcse, zöldsége, lisztje,kukoricája stb. akkor is volt.

Gondolkozzunk! Kedves városiak, meddig húzhatják az életet, ha lekapcsolják a villanyt, mondjuk huzamosan nem lesz áram, és nem folyik a csapból a víz sem. Szerintem egy hét, és finis.

Most szólunk, ezt nem kellene megvárni. Biztosítani kell, hogy ebben az esetben legyen hova elmenekülni, ahol túl lehet ezeket a dolgokat élni, tartalék kell, előre elkészített, megfelelő körülmények kellenek.

Mit kellene tenni?

Egyszerű: kettős életet kell élni.

Nyaralók és drága külföldi utak helyett, most pár évig be kellene ruházni pl. termőföldet venni (rengeteg van parlagon), a külföldinek több esze van /ugyan miért???/, már itt is elvásárolja előlünk, mert ő is tudja, hogy ezt kell tenni. Ébresztő, magyarok, míg késő nem lesz! Olyan földeket kell keresni, ahol kézi hajtányú kutak vannak, vagy víz van a közelben. Elő kellene készíteni a talajt, sznobériás gyepek helyett a földet termővé tenni, és állatok tartására az ólakat létrehozni.

Hallom, most sokan mondják, miből, megélni sem tudok. (Rendben, de éhen halni sikerülni fog, ha nem tesznek semmit sem.) Igen, ez lehet, de akinek van pénze telekre, ahhoz oda lehet csapódni, hogy ha ő nem tud földet művelni, csak megvenni, akkor helyette kapáljon, kertet műveljen, és mivel kell a munkája, kialakulhat egy egészséges szimbiózis, ami később nagyon is hasznos lesz. Sokan lehetnek olyanok, akiknek volna befektetni való pénze, de nincs ereje, mert beteg vagy öreg. Így egy életet megtartató testvéri, baráti szövetség is létrejöhet, amiből mindenki csak profitálhatna. Nem beszélve arról, hogy mi emberek mindig és mindenütt egymásra vagyunk utalva, akár tetszik, akár nem. Egyedül – ha kifogy minden, nem lesz étel, olaj, víz, áram – senki sem fog fennmaradni, csak ha a hordák ellen meg tudja védeni magát, ehhez pedig több embernek kell összefognia. Fontos, hogy előre kialakuljanak szeretetben, egymásban megbízó emberek csoportjai, egy helyen, egy célért.

Készülni kell, kedves honfitársaim. Isten újra sürget, szeretettel sürget. Én megosztottam Önökkel. Ez nem vicc, és nem is ment el a józan eszem. Ha végigolvasta, gondolom, meg is győződött róla. Hallom, egy kérdés maradt fenn, és ha ez nem jön be?

Tegyük fel, ez nem jön be, nem lesz semmi gond, élünk úgy, mint eddig (amit nem hinnék, mert már most gondok vannak, nézzük meg a tojás árakat, a tejet, s miből van a sajt stb). Gondolom nem lenne baj, hogy ha van saját termés, egészségesebb étel, nagyobb önállóság, nem kell megvenni a multik által összeklónoztatott, mindenfélével megkezeltetett, megöntöztetett, egyforma ízű kajákat. Nagyobb lenne az egészséges életlehetősége, kevesebb betegség és minimális gyógyszer kellene. Gondolkozzunk; a magyar földet művelő gazda (ostoba módon) 10 000 Ft-ért kivágta az almafáit, most meg vehetjük 2-300-ért az alma kilóját! De sorolhatnám napestig, mit vétettünk az önállóságunk ellen.

Ezeket az állapotokat az önállóságunk javítása, visszaállítása miatt meg kell szüntetni. Még akkor is meg kellene tenni, amit a fentiekben javasoltam, ha semmi vész sem fenyegetne!

Nem győzőm hangsúlyozni, az önállóságunk alapvető követelmény! Nem függhetünk senkitől, csak a magunk erejétől és Istentől. Isten most sürget! Ha pedig bejön ez az állapot, az életben maradásuknak nagyobb lehetősége lesz, és az már nyereség.

Veszthetünk? Aligha. Ja, hogy többet kell dolgozni, ilyen az élet. Ez a földi élet nem nyaralás.

Demokrácia

Pável Márta
Demokrácia és az AQUILA demokráciáról vallott felfogása

A szükséges mértékig hivatkozom az eredetre, honnan indult a demokratikus eszme, és mivé lett, illetve ebből az AQUILA mennyit tud – Istentől eredően másként – magáénak vallani. Minél messzebb van valami ez eredettől, annál jobban torzul (az „...izmusok” már bizonyos fokban eltér a kiindulási alaptól), mutálódik jó vagy rossz értelemben. Ez történt itt is. Ma, mint egy fegyver pattogtatása hangzik el az uralmon lévők szájából; ez demokratikus, és ez nem az (és akkor mindenki ellenség). Csakhogy ez így túlságosan primitív és leegyszerűsített felfogás.

Ha az alapra, Istennel való életünkre alapozva nézzük, mi a demokrácia; a válasz eléggé egy-szerű és talán sokaknak meglepő. Szóval meg kell tenni, amit Isten akar, ergo betartani a 10 pa-rancsolatot, de legfőképpen a szeretet parancsát, ami Isten és ember felé is irányul. Jézus Krisztus szerint ez elég lenne. Mert itt senki joga sem sérülne, és mindenki úgy viselkedne, hogy mindenkinek elfogadható lenne. Ha jól belegondolunk, ez az egész zseniális, persze hogy az, hiszen isteni megoldás!

De az ember buta és gőgős, ami nyilvánvaló, az nem kell, helyette alkotott egy másikat, egy jóval silá-nyabbat, csak hogy az Ő torz gyereke legyen – legalább is úgy véli – és ez elfogadhatóbb. Ha az isteni megoldástól eltér az emberiség (és eltért), akkor jön a kérdés, mi a maga alkotta megoldás? Erre átvették az athéni variációt, amit mára jól el is ferdítettek, ideologizáltak, és az évszázadok alatt a maguk szája íze szerint átalakítottak.

Nézzük meg jobban, mi is ez a demokrácia, amire hivatkozik az uralkodó réteg, és messze nem úgy viselkednek, ahogyan hirdetik, tehát az emberiség nemcsak Istenhez és törvényeihez, de a maga alkotásához sem hűséges¹. Az is kérdés, hogy mára ez a fogalom olyanná lett-e, hogy egyértelműen így használható lenne, ahogyan vagdalkoznak vele?

Mi nem azt kérdezzük, van-e demokrácia Magyarországon, mert a válasz a kérdezőtől fogva a válaszadóig erősen szubjektív lehet…, attól függ, hogy ki, hol áll.

Az én kérdésem az; van-e egyáltalán olyan, hogy demokrácia?²

Menjünk sorra:

Röviden és egyszerűen; a demokrácia népuralom. Ma inkább megvalósulását népnyomornak hívnám, és a hatalmat megkaparintottak számára pedig kánaáninak. Innentől a minimálbérből élők-nek biztosan nincs népuralom érzete. Inkább azt mondanám – kevés kivétel van –, hogy a megtévesztett, hazugságokkal rávett politikailag és egyébként is iskolázatlan néptömegek meggondolatlanul átruházták az „uralkodást” olyanokra, akik tőlük okosabbak, ravaszabbak, sokszor gátlástalanabbak, de vállalkozóbbak is (hiszem, hogy némelyik még jó szándékkal is kezdi, amíg meg nem törik). Később, mikor már bekerülnek a parlamentbe, többnyire kiderül a valós cél; ami sokszor csak a hataloméhség kiélése, az ego megvalósítása, a pénz megszerzése stb! Innentől – sajnos sokan, de nem mind – messze nem a nép érdekeit veszik figyelembe. Aki a mai magyar törvények szerint bekerült a Parlamentbe – akár tetszik, akár nem – ha mást képviselne is, mint amit ígért, akkor is 4 évig el kell viselniük a választóknak. Akkor is megváltoztathatatlan a helyzet, ha közben kiderül, hogy bonyolult szövevényes, megalkuvásokkal teli érdekek lépnek előtérbe, maximum egy-egy rétegnek kedveznek – időszakosan és érdekből – aszerint, hogy az mennyire lesz ismét szavazatra válthatóvá a következő fordulókban.

₍₁₎ „A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma³. … A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben.” Ez elméletileg most is „működik…”?! Szavazni lehet, de jó-e, hogy nincs semmiféle iskolázottsági megkötés/cenzus? Jó-e, ha olyanok döntenek, akiknek emberi szintjük, helyzetfelmérő képességük átlag alatti? A felelősségteljes döntéshez elengedhetetlenül kell(ene) az erkölcsösség, tisztesség, tudással/szakértelemmel párosulva, józanság, bölcsesség. Jó lenne, ha a megszavazottak között olyan is lenne, akiről elmondható, hogy „szupernormális”, ami talán a zseniség határát súrolja stb. Sajnos jelenleg ilyen nincs (vagy nagyon ritkán akad egy-egy…), mert ezek az emberek nem alacsonyodnak le a politika szintjéig. Sajnos, ez ma sokak szemében egyfajta lealacsonyodást jelent, elmondhatjuk, hogy idáig juttatták a politika „rangját”.

Számunkra teljességgel elfogadhatatlan: a diktatúra (és a diktátor), a protekcionalizmus, a korrupt vezetés, a politikai vonalon futtatott személyekkel feltöltött posztok, melyeket csak nagyfokú szakmai tudással lehetne felelősségteljesen ellátni⁴, hozzáértés pedig alig van stb. A bölcsek, szakmai kiválóságok által kormányzott állam lenne kívánatos.

_uo. „Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia” _{Az előző liberalizmusról írt cikkemben már közöltem a véleményünket.} Ha lehetne, mi megma-radnánk a hagyományos értékrendű, isteni liberalizmussal bíró és az alábbiak szerint (leírt) működ-tetett, igazságos, újfajta demokráciánál. Viszont ennek az alapelvei még nincsenek részletesen lefek-tetve⁵, de magam afelé hajlok, hogy ezt vagy ehhez hasonlót kellene megvalósítani.

Mára a népszavazás – szerintem – egy sötétben való tapogatózás. Ugyanis szinte divattá lett, hogy a szó, az ígéret, a választási program – ha egyáltalán megtisztelték a választót azzal, hogy előre részleteset írtak – be nem tartása mosolyfakasztó tett lett. A napokban beszéltem egy politikussal, aki az ígéretük számonkérésére mosolyogva azt mondta; „ja, ez a politika.” Hát ne ez legyen!

Mi nem ilyet akarunk. Mi ebben az értelemben nem is vagyunk szokásos párt, mert mi kizá-rólag Isten akaratából kívánunk cselekedni, és mi ebben a rendszerben csak Isten hűséges szolgája-ként/gyerekeként vagyunk jelen.

A választási programunk már most – ahogyan bejegyezik az AQUILA Pártot – látható lesz a blogon, és az AQUILA Párt (AQP) honlapján. Ettől alapjaiban nem fogunk eltérni (ez ígéret!), maxi-mum még jobbá, szigorúbbá, részletesebbé, árnyaltabbá tesszük útközben. Nem is térhetünk el, mert ezzel Isten nevének felhasználásával elkövetett gazságokat követnénk el, ez égbekiáltó bűn lenne, és megbocsáthatatlan szégyent hoznánk mindenre, ami eddig szent volt! Fogadalmunk miatt (is) Jézus Krisztus neve minket kötelez, ha már a nevében merünk cselekedni, iszonyú terhet és felelősséget is vállaltunk, ugyanakkor az elkötelezettségünk miatt tudjuk, hogy Isten az AQUILA tagjaival szigorúbb – ugyanakkor kegyelemekben bőkezű –, de semmiben sem szokott felénk elnéző lenni.

A választási programunk lényege mindig ugyanaz marad. Nem lesz semmiféle sumákolás, fél-rebeszélés, sunyi ravaszkodás. Nekünk, az AQUILA-nak megengedhetetlen a hazugság, és akkor máris nem az a szokásos pártoskodás⁶ a miénk, amibe eleve bele sem mentünk volna. Nos, ebből kell kiindulni, korrektség kell maximális szinten, Isten is ezt kívánja tőlünk. Ha ez van, és/vagy hasonló korrektség lenne a mai politikában, akkor lehetne valamiféle demokráciáról beszélni, addig viszont csak megtévesztő szemforgatásról.

Nagyon is igaz az a mondás, hogy a demokráciánál az a veszélyes, hogy mindenkit egyenjo-gúsít, még azt is, akit nem kellene. Ez már a gyakorlatban is látszik, mennyire igaz.

Térjünk vissza a görög példához, idézem:

₍₂₎ „Démosz tagjai: parasztok, nincstelenek, kereskedők, kézművesek. Legfőbb ellenfelei az arisztokraták – harc a politikai hatalomért a démosz és az arisztokraták között.”

Mára, ha csak a parlamentet nézem, a hatalom közelében – 70%-ig – milliomosok, újgazdagok, ügyeskedők vannak. Igazi arisztokratákat nem írok, mert azok talán másutt vannak, vagy kihaltak, vagy nem keverednek ezekkel a mai pártokkal – de nagyon jó lenne, ha látnék párat belőlük is, mert lelki nemességre (már amennyiben azt képviselnék) igen nagy szükség lenne⁷. Akinek pénze van, az még nem biztos, hogy lelkileg is gazdag, nem biztos, hogy felfogja: nem lehet a kizsákmányolást, a szegénységet, a felkapaszkodást a többi embertárs kárára büntetlenül fokozni. Minden felfuvalkodott lufi egyszer csak kirobban, ez a mai gőgős pénz- és bankvilág is ki fog lyukadni. Még akkor is, ha ma a pénzéért olyan retorziókat tud alkalmaztatni a politikai világgal, amely egyáltalán nem igazságos, nem az egyenlő elbírálás elvén alapul, így/és nem is demokratikus, de büntetlenül teszi.

Ma azok vannak uralmon, akik a görögöknél a „demokráciában” az ellenfelek voltak. Jelenleg az igazi arisztokratákat elűzve, helyettük egy álarisztokrácia működik, amely jelentős részében lel-ketlen a szegények és az elesettek irányában, antihumánus, harácsoló, (sokszor) esztelen és ciniku-san egoista. Abban biztos vagyok, hogy a görög állampolgár nem erre vágyott, és nem is erről álmo-dott, amivel ma őket a demokrácia címszó alatt sértegetnénk. Innentől egyenesen nevetséges a de-mokráciával hadakozni, és egyfajta pajzsként maguk előtt tartani.

Ha ez így igaz – és így van –, újból megkérdezem: hol a demokrácia?

Most nézzük csak meg Szólón törvényeit, elképzeléseit, amivel én a régi/és aquilás új demokrata abszolút egyet értek, sokat felhasználhatnánk belőlük. Szóval:₍₂₎ „2. lépés: Szólón törvényei (i.e. 594) „Reformok. … Vagyoni beosztás szerint határozta meg az adózást a tisztségviselést és a katonáskodást. Lehetővé tette mindenki számára a jogorvoslást és a fellebbezési jogot. Szólón mindezzel a démosz uralmának, a demokráciának az alapját vetette meg. Olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, az egyénnek joga és kötelessége, hogy a közösségre hasson, felelős tetteiért, nem vonja ki magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól, ahol tehát az egyén és közösség viszonya kölcsönös. Amennyiben az athéniek passzívak maradtak politikai kérdésekben, polgárjoguk elvesztése fenyegette őket.”_{(a kiemelés tőlem)}

Ma is ez kellene. Ne lehessen demokráciát kiáltva egyes csoportoknak a felelősségét a többi nyakába varrni.⁸ Ne lehessenek „kiváltságos” csoportok, rétegek a többi kárára. Hazánkban és a világon minden emberi lénynek egyforma jogokat kellene adni – ez Isten elvárása is, mert egyik ember sem több, vagy kevesebb a másiktól –; az alól az egyenlőség alól a saját negatív tettei, társadalmi veszélyessége, lustasága, társadalom- illetve emberellenessége zárhatja ki. Feladatok, terhek, felelősség vállalása mindenki joga és KÖTELESSÉGE kell, hogy legyen annak, aki demokráciát akar működtetni. Ha nem így van, akkor kijelenthetjük, hogy ez a mai demokrácia nem életképes!

Igazságos és demokratikus az lenne, hogy aki a kötelességeket nem vállalja, annak ne lehessen szavazati joga. Passzivitás, láthatjuk, a polgárjog elvesztését vonhatta maga után az ókorban. Nálunk – a nagy demokratikus országokban – meg az ellenállás, a munkavégzés kerülése, a tanulni nem akarás, a lustaság, az elégedetlenkedés, a rombolás is jelen van és nem csak a passzivitás, s mégis szavazhatnak azok is, akik semmit sem tesznek a hazáért, tán inkább csak követelőznek.⁹ Miért? Azzal viszont kiegészíteném, hogy az semmit sem ér, ha valaki politikailag harsány, hordozza magát, mint véres kardot, de tettek nem követik beszédét, vagy tettei rombolóak. Ez az, ami megelőzte – egyrészt – a mai állapotokat (is).

Ma nyugodtan elmondhatjuk, mindenki tapasztalhatja, hogy a modern demokrácia többnyire - torzulásokkal, a választási ígéretek valótlanságával, a tömegek megtévesztésével és manipulációjával, - egy gazdasági-társadalmi „elit" által uralt népképviseleti rendszer. Ha bizonyos szinten mindenki tapasztalja, hogy torzult a rendszer, és ez így igaz(!), akkor miért veszik mégis sérthetetlen alapnak? A gazdasági elit időszakosan olyan körülményeket teremthet, amelyek időlegesen „megvigasztalják”, lecsillapítják a választókat (főleg választások előtt)¹⁰.

Ez eddig így volt, de meddig maradhat ez így fenn? Nem lenne jobb mindkét oldalról tisztességesen közelíteni az igazsághoz, a humánus életadás/élhetőség lehetőségéhez, mely az emberi nem, mint jelentős létforma megbecsüléséhez, felemeléséhez vezethetne? Nekem/ az AQUILA tagjainak ez lenne az alapnorma. Igaz, ehhez sokaknak sok minden feleslegesről le kellene mondani¹¹ a mások tisztességes életének megvalósítása érdekében.

_{(3) FRÖHLICH JOHANNA} „A demokrácia értékközösségben élő személyek élettere, akik a közösség mércéi és értékfelfogása szerint gyakorolhatják jogaikat és teljesítik kötelezettségeiket.” Ezzel a megközelítéssel egyet lehet érteni. Igen, egy valós élettér lenne a demokrácia, ahol mindenki értékei-nek és felfogásának megfelelően jól érezhetné magát. (Ehhez persze jóval műveltebb nép, nagyobb /lelki/intelligencia is kellene, hogy megvalósulhasson, éppen ezért ezt hosszú és szisztematikusan előkészített folyamatnak kellene megelőznie!) Megint ott a jog és kötelesség. Legelébb a szeretet pa-rancsának betartása! A mai nevelésben/felfogásban – amely tévesen demokratikusnak vélt – a jog ott van /ebből eredően a követelőzés is/, de a kötelességet még hírből sem ismerik már a felnőttek sem, és így a gyerekek sem. Pedig nem lehet egy olyan társadalomban élni, ahol az egész kollektíva érdekében a jog mellé nem járul a kötelesség tudata is. Az emberiség nem szólótáncos egyének halmaza, hanem egy kollektív, szeretetben való együttműködésre küldött lények földi alakulata, és csakis így lehetséges egészségesen, működőképesen fenntartani a társadalmat.

Milyen az a demokrácia, amit az AQUILA elfogadhatónak és megvalósíthatónak tart?

(A teljesség igénye nélkül pár tétel. Ez még ideológiának hat, de ha módunk lesz rá, szép lassan tökéletesítjük és meg is valósítjuk.)

Lehet – útközben jöttünk rá –, hogy kicsit a ma működő angol Westminster rendszerhez, az angol parlamentáris demokráciához és megoldásaihoz is hasonló¹² az elképzelés, csak másként vannak elnevezve az intézmények; pl. a régi Lordok Háza helyett nálunk Bölcsek tanácsa lenne. Így mielőtt diktatúrát, vagy valami hasonlót olvasnának ránk, át kellene tanulmányozni az évszázadok óta működő angol rendszert is, amit demokratikusnak hívnak.

1. Szavazójoga csak annak legyen, aki elvégezte legalább a 8 általánost. (Ne döntsön a többi sorsa felett az, aki a minimálisat sem tette meg.)
   
2. Senki (aki politikus) nem lehet 2 ciklusnál (2x4) évnél többet a parlamentben, utána tanács-adóként dolgozhatna. Új ember, új erő, más meglátás. Belefáradás ellen és tettrekészség növelése érdekében is szükséges lenne ezt bevezetni.
   
3. Ha valaki bármelyik ciklusban sikertelen, rossz¹³ döntéseket hozó miniszter, államtitkár volt, még egyszer semmiféle (más) miniszternek, felsővezetőnek nem nevezhető ki. (Normális, korrekt, ésszerű, összeszedett, okos, kiváló szakemberekre van szükség az irányításban.)
   
4. Nem hozhat olyan törvényt a parlament, ami később a többiek (az utána következők) jogait behatárolják, kezüket megkötik, pl. kétharmados törvényben rögzítik az adókat stb. Ez nem lehet korrekt, sem demokratikus mód.
   
5. Nem lehet parlamenti többség úgy, hogy a lényeges döntéseket több párti részvétel, valós előkészítés nélkül terjessze be, és véleményüket teljesen mellőzve szavaztassa meg, a többség és az ellenzék csak tehetetlen szavazógép legyen. Ez a többpártiság lefagyasztása, ez az ami – nekem – antidemokratikus, mert, ha valaki ellenzékben is van, az egészséges kontroll (mindenkinek, mindenhol) kell. Az ellenzéknek is lehet, kell is, hogy legyen jó meglátása, amelynek a megfontolása nem mellőzhető. Ha megtörténik, hogy nem veszik figyelembe a (jogos) kritikát, s talán a józanabb meglátást, az már politikai arroganciának is felfogható, és nagy veszélyeket hordoz magában az igazságos társadalmi működtetésben.¹⁴
   
6. Meghatározott arányokat kell a parlamentben megtartani – a pártokat már a jelöléseknél erre kell figyelmeztetni –; szegényebbeknek és módosabbaknak, nőknek és férfiaknak, úgy, ahogyan a lakossági megoszlás van. Arányos képviselet kell, még a szakmáknál is, pl. ne jogász legyen a többség, hanem a felsőfokú szakmák képviselőiből is arányosan képviseljék a lakosságot. (Pl. egészségügyi problémákra, meglátásokra egy jogász érzéketlenebb, mint egy orvos stb.)
   
7. Miniszter ne lehessen olyan, akinek nincs minimum 4 éves főiskolai vagy BA/BSc végzettsé-ge.
   
8. Az állami vezetésben – meglátásaim szerint – két csoportnak/szaktanácsnak kell kollektí-van irányítania, illetve a két tanács döntései a mérvadóak abban, hogy mit terjesztenek a parlamenti szavazásra – tehát többek közt a bizottságok szerepét veszik át, amelyek innentől nem kellenek. Egyik tanácsot sem lehet a nép által szavazni. Miért is kellene ez a kétféle cso-port/tanács? Ha a nép úgy szavaz, hogy csak egy politikust szavaz meg, de autentikusan nem is-meri a megszavazandó állampolgár szakmai, tudásbeli, erkölcsi képességeit/tulajdonságait – amelyeket lehet, ha ismerne, nem is lennének megfelelőek –, akkor kell egy olyan védelem is, ahol a politikusságot a szakmaiság/tudásbéliség kiegészíti.
   
   A két csoport:
   
   
   • Az egyik: az Istenhez maximálisan hű, mély hitű emberek csoportja (kb. 30-40 fő). Az Istenhez való hűsége adja megbízhatóságát, erkölcsi tisztaságát, amit ha megszeg, vagy ténylegesen bármivel megbotránkoztat, azonnal el kell távolítani.
     
   • A másik: kb. 80-100 fő úgymond bölcsek tanácsa, ahol arányosan a szakmai elit legyen jelen minden lényegesebb foglalkozásból. Csak olyan lehessen a bölcsek tanácsában: aki 45 év feletti, aki erkölcsi és politikai múltja szerint fedhetetlen, aki humánus, nem egoista, és a nép érdekeit nézi. Tudása, szakmai tapasztalata átlag feletti legyen, és neutrális legyen a pártoskodásokban. A parlamentben a vitáknál a szószólójuknak és 5 kiválasztott bölcsnek helye van (személyek változnak, attól függ, milyen szakmai téma/indítvány van). Cél, hogy a vitában szavazás előtt az összes képviselőket szakmai alapon meggyőzzék, a parlamenti képviselőknek elmagyarázzák, megérttessék a javaslat mögötti okokat. Ha a javaslataik olyanok, amik a parlamenti állásfoglalással rendszeresen nem találják meg a közös hangot – akkor is természetesen a parlament véleménye a döntő, de – akkor a bölcsek tanácsába – a nem eléggé építő, és innovatív tanácsokra való tekintettel – új bölcseket kell beválasztani. A bölcseket kiválasztja egy szintén előre kiválasztott 2000 fős vegyes szakmai zsűri (maguk közül is kikerülhetnek a bölcsek). A bölcseket sem lehet népszavazással választani, de a hibák esetén kötelező jelleggel eltávolítandóak.
   
   
9. Akit hazugságon, korrupción, megtévesztésen, ország kiárulásán, saját hasznát szolgáló szerződéskötéseken, a nép lenézésén, a hatalom koncentrálásán kapnak, azt azonnal – teljes vagyonelkobzással – el kell távolítani. (Ezt törvényileg előzetesen lehetővé kell tenni.) Ha egy párt csak ilyeneket „termel”, akkor újra kell a párt engedélyét „gondolni” úgy, hogy teljes, mindenre kiterjedő vizsgálatot kell ellenük elrendelni.
   
10. A nyilvánosságot sehonnan sem lehet kizárni, nem lehetnek titkosított szerződések, iratok – legfeljebb külön meghatározott, nagyon indokolt esetben, de ez kb.10%-a lehetne a mainak, pl.: ha külföldi háborús helyzet állna elő.
    
11. Nem lehetne az (átlag) parlamenti képviselők fizetése több, mint a bruttó átlagbér 3-szorosa, (miniszter és miniszterelnök javadalmazása differenciáltan maximum az átlagbér négyszerese lehetne, ez a csúcsdíjazás) de ebben benne lennének a pótlékok is. Ha a politikusok többet akarnak keresni, legyen az országnak is jobb, legyen magasabb az átlagbér. (Cél, hogy ne a pénzért legyenek ott, hanem az elkötelezettségük miatt.)
    
12. A nép tudatának rombolása büntethető legyen. Cél az emberi nem szellemi, lelki, tudati fel-emelése, ezzel jobb, kezelhetőbb, igazságosabb társadalom működtetése. Ilyen elvek alapján ke-vesebb pénzbe kerülne az állam fenntartása, mint a mai, mert nem kellene annyi erőszakszerve-zet a lefojtásokhoz, és egy jobb kedvű, tudatosabb nép, sokkal többre lenne képes.

(1) http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia (2012.02.)
(2) http://demokracia.netlap.net/ (2012.02.)
(3) http://www.jak.ppke.hu/hir/ias/20103sz/03.pdf (2012.02.)

1. Lehet, hogy a hűtlenség a bűnnel kódolva van?
   
2. Természetesen engem is egyfajta bizonyítási akarat mozgat…
   
3. A démosz örökletes törzsi rendszert jelentett, nem összeverődött tömeget.
   
4. Nézzünk meg egy bizonyos párt tagját, aki szinte már minden féle poszton volt…, most mindenhez ért? Áh, nem, csak odatették, az eredménye meg is van. Egész országunkban ez van, szakértelem teljes hiánya, és az országunk Románia mögött van sok tekintetben.
   
5. Pontos kidolgozása még folyamatban van, a cikk végén pár alappontot érinte-nék.
   
6. Már –már negatív, kissé lenézendő, talán megvetendő tartalmat hordozó pártosko-dás…
   
7. Az igazi arisztokraták önzetlenül, érdekek nélkül is tudtak adakozni a jó ügyért, nem úgy, mint a mai újgazdagok, akiktől – tisztelet a ritka kivételnek – alig lehet valamit kipréselni.
   
8. Ezzel tartósan egymásnak feszíteni, megosztani egy országban élőket, ami nekem sátáni tett!
   
9. Sőt azok szavazataira hajtanak a politikai jelöltek legjobban!
   
10. Pl. választások előtt nem hoznak annyi bosszantó, népszerűtlen intézkedést.
    
11. Ilyenek az ego, a hatalomvágy, a „mindenáron csak nekem” habzsolás. El kellene gondolkozni; semmit se lehet odaátra elvinni, csak a jó és rossz cselekedetek eredményét.
    
12. De nem ugyanaz, mivel sok körülmény erősen más.
    
13. Mi volt a rossz, azt a bölcsek tanácsa döntené el.
    
14. Eddig megfigyelhető volt, hogy a pártok egymás ellen ezt cselekedték, csak az vál-tozott, ki volt uralmon, ki volt ellenzékben, lassan 20 éve csak ez megy! Mi ez az éretlen/egoista emberek vívása? Meg kellene állni, és nem egymás ellen harcolva (nem azért vannak ott!) tönkretenni az országot, - ami már-már sikerült! -, hanem kulturáltan, intelligensen, Urambocsá szeretetben meghallgatni egymás véleményét és hazánk érdekében együtt működni!