"Hallottál engem, Pio atya?"
Az alábbiakat Agostino atya San Marco in Lamisból mondta el nekem.
Az 1914-18-as háború után, ahol lelkészi szolgálatot teljesített, leszerelték és a San Marco de Catola-i rendházba küldték.
Tudjuk, hogy az úgynevezett "spanyolnátha" 1918-ban egész Olaszországban elterjedt, és nagy számban követelt áldozatokat.
Agostino atyát, aki sértetlenül tért vissza a háborúból, a rendház nyugalmában támadta meg a betegség. Nagyon heves volt, és az egyik karjának nagy részére kiterjedt. A fájdalmas görcsök erősek és gyakoriak voltak. Olykor úgy tűnt, mintha egy fúró dolgozott volna az izomzatban. Agostino atya fáradt, csüggedt és kimerült volt. Egyik nap a fájdalom nagyon gyötrelmes volt: "És az ördög", mondta, "erősen istenkáromlásra kísértett". A kísértés olyan rossz volt, mint a fájdalom. "Majd" folytatta, "hangosan így kiáltottam: 'Pio atya!', és a fájdalom lelohadt, a kísértés megszűnt." Amint felépült, az első adandó alkalommal megkérdezte Pio atyát: "Pio, téged hívtalak, hallottál engem?" Mire Pio: "Atyám, nem kellett volna olyan hangosan kiabálnod!"
Szent Pio szavai és anekdotái
(Father Constantino Capobianco:
Words and Anecdotes of Saint Pio)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése