Fotograph taked from the book "Historia de la Literatura Argentina Vol I, II y III" edited by Centro Editor de América Latina. Published on November 1968 Buenos Aires, Argentina)
Teilhard de Chardin: Isteni miliőből
Látszólagos leveretésünk - és annak átalakítása
"Ha Isten a szövetségesünk, akkor biztosak lehetünk, hogy mindig megmentjük lelkünket. De - ezt is jól tudjuk, semmi sem biztosít minket, hogy mindig elkerüljük a fájdalmat, vagy bizonyos belső bukásokat, amelyek miatt elhibázottnak képzeljük életünket. Mindenesetre: mindnyájan öregszünk és meg fogunk halni. Ez anniyt jelent, hogy előbb vagy utóbb, akármilyen erős is az ellenálásunk, érezni fogjuk, hogy erőink folyamatos lazulása, amely ellen küzdünk, lassan-lassan megtöri életünket, s fizikailag legyőzve földre bukunk. - Ha Isten velünk együtt küzd, hát akkor hogyan lehetünk leveretve? Vagy mit jelent ez a földre bukás? ...
Először is tehát nem Isten győzetik le a mi bukásunkban, mert bár egyénileg földre hullni látszunk, az a Világ, amelyben majd újra élünk, győzedelmeskedik a mi halálunkon át.
Az isteni győzelem ilyen első ténye máris elég volna ahhoz, hogy karja mindenhatóságát biztosítsa. De ezt kiegészíti az Ő egyetemes uralmának egy másik, talán közvetlenebb és mindenesetre bármelyikünk által szinte azonnal észlelhető megnyilatkozása: Isten - éppen a tökéletessége következtében - nem engedheti meg azt, hogy a növekedésben lévő, vagy legalábbis a bukásból feltápászkodó világ elemei elkerüljék a súrlódásokat, vagy akárcsak erkölcsi kisebbedése is: "Necesse est enim ut veniant scandala": mert szükséges, hogy jöjjenek botrányok. Nos, Isten "kárpótolja magát", azt is mondhatnánk: bosszút áll azáltal, hogy hívei felsőbbrendű javára fordítja azt a rosszat is, amelynek közvetlen megszüntetését nem engedi meg neki a Teremtés jelenlegi állapota. Olyan Ő, mint a művész, aki arra tudja felhasználni a vésője alatt fekvő kőnek, vagy öntödéje bronzának hibáját, vagy foltját, hogy finomabb vonásokat, vagy még szebb hangot alakítson ki belőle, - feltéve, hogy nagy szeretettel Istenre bízzuk magunkat. Nem szünteti meg a részlet-halálokat, sem a végső halált, hiszen ezek lényeges részét alkotják életünknek; viszont átalakítja, mert jobb tervbe szövi őket. Ennek az átformálásnak nem csak a mi elkerülhetetlen bajaink vannak alávetve, de legszándékosabb hibáink is, ha megsiratjuk őket. Az Istent keresők számára nem minden közvetlenül jó, de jóvá lehet: "Omnia convertuntur in bonum."
Először is tehát nem Isten győzetik le a mi bukásunkban, mert bár egyénileg földre hullni látszunk, az a Világ, amelyben majd újra élünk, győzedelmeskedik a mi halálunkon át.
Az isteni győzelem ilyen első ténye máris elég volna ahhoz, hogy karja mindenhatóságát biztosítsa. De ezt kiegészíti az Ő egyetemes uralmának egy másik, talán közvetlenebb és mindenesetre bármelyikünk által szinte azonnal észlelhető megnyilatkozása: Isten - éppen a tökéletessége következtében - nem engedheti meg azt, hogy a növekedésben lévő, vagy legalábbis a bukásból feltápászkodó világ elemei elkerüljék a súrlódásokat, vagy akárcsak erkölcsi kisebbedése is: "Necesse est enim ut veniant scandala": mert szükséges, hogy jöjjenek botrányok. Nos, Isten "kárpótolja magát", azt is mondhatnánk: bosszút áll azáltal, hogy hívei felsőbbrendű javára fordítja azt a rosszat is, amelynek közvetlen megszüntetését nem engedi meg neki a Teremtés jelenlegi állapota. Olyan Ő, mint a művész, aki arra tudja felhasználni a vésője alatt fekvő kőnek, vagy öntödéje bronzának hibáját, vagy foltját, hogy finomabb vonásokat, vagy még szebb hangot alakítson ki belőle, - feltéve, hogy nagy szeretettel Istenre bízzuk magunkat. Nem szünteti meg a részlet-halálokat, sem a végső halált, hiszen ezek lényeges részét alkotják életünknek; viszont átalakítja, mert jobb tervbe szövi őket. Ennek az átformálásnak nem csak a mi elkerülhetetlen bajaink vannak alávetve, de legszándékosabb hibáink is, ha megsiratjuk őket. Az Istent keresők számára nem minden közvetlenül jó, de jóvá lehet: "Omnia convertuntur in bonum."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése