"Vigyázzatok és imádkozzatok.
<< Mondá Péternek: Így nem virraszthattatok-e velem egy óráig? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. >> (Mt 26, 39. 40. 41.)
Az ember meg nem állja a helyét, hacsak az Isten meleg lehellete nem éleszti. Kísértéseitek és nehézségeitek közt tehát nagy szellemi munkát kell kifejtenetek, hogy a mulandóságból, s a romlandóságból kiemelkedjetek. Azt a szerencsés fölpillantást, melyben a lélek öntudatára jut erkölcsi nagyságának a világ töprengésével szemben, - azt a fáradalmat mellyel az Isten hegyeire emelkedik s az Isten kegyelmét úgy tanulja megbecsülni, hogy nem adná oda semmiért; azt a meleg lehelletet, melytől hideg világban is megolvadnak a szívek s azt az érzületet, mely a láthatatlan jót szereti s e szeretettől bűnt utál s rossz hajlamokat fékez: imádságnak hívjuk. Ó fölséges, áldásos hatalmas munka, mely világokat emel, örvényeket áthidal, föld göröngyéhez láncolt embert hőssé avat, te légy sorsom, napszámom! Míg érzéketlenül s passzíve viselkedem, nem győzők; de lelkem dolgozni, feszülni, emelkedni akar, a sár legyőzéséig, az állat leküzdéséig, az ember színeváltozásáig. Úgy kell imádkoznom, hogy imám erkölcsi erőfeszítés legyen, - hogy komolyan, s elszántan akarjak elérni szebb, tisztább, erősebb lelkületet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése