"Egy magasrangú főpapnak" írt leveléből
"Jaj, jaj az én szerencsétlen lelkemnek! Nyisd fel szemedet, és lásd meg a gonosz halált, ami a világba és különösen a szent Egyház testébe jött! Jaj, hasadjon meg a szíved és érzületed Isten ekkora megbántását látva! Lásd meg, atyám, hogy a pokolbéli farkas elviszi a teremtményt, a báránykákat, akik a szent Egyház kertjében legelnek; és nincs, aki kivegye őket a szájából. A pásztorok alszanak az önmaguk iránti szeretetben, a bűnös vágyban és tisztátalanságban; olyanok a gőgtől, mint a részegek, akik alszanak és nem éreznek semmit; látják ugyanis, hogy az ördög, az alvilági farkas elragadja tőlük is, a rájuk bízottaktól is a kegyelem életét, de nem törődnek vele. És mindennek oka az önszeretet gonoszsága.
Jaj, mennyire veszedelmes az önszeretet elöljáróban és alárendeltben egyaránt! Ha az elöljáróban önszeretet van, nem javítja alárendeltjeinek hibáit; mert aki önmagáért szereti magát, az szolgai félelembe esik, és ezért nem dorgál. Ha ugyanis Istenért szeretné önmagát, nem félne szolgai félelemmel, hanem bátran és férfias szívvel dorgálná a hibákat; és nem hallgatna és nem tenne úgy, mint aki semmit sem lát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése