Szent Ágoston könyörgése - "a halál meg ne lepjen..."

"Ki adja nekem, hogy megnyugodjam benned? Ki segít nekem, hogy szívembe jöjj, és megrészegítsd szívemet, és el­feledjem sötét óráimat? Ki támogat, hogy egyetlen javamat, téged átöleljelek? Mi vagy te nekem? Könyörülj rajtam, hogy szóra nyíljék ajkam. Mi vagyok én magam is neked, hogy pa­rancsba adod: szeresselek téged, s ha ezt meg nem cselek­szem, neheztelsz reám és roppant nyomorúsággal fenyegetsz? Vajon kicsiny a nyomorúságom, ha nem szeretlek téged? Ó jaj nekem. Könyörülő irgalmadban tárd föl nekem, hogy mi vagy te Uram Istenem. Szólj lelkemnek: “Én vagyok a te se­gítséged.” Úgy szólj, hogy meghallgassam igédet. Íme, feléd tárul hallgatózó szívem, én Uram, nyisd meg és szólítsd lel­kemet: Én vagyok a te segítséged. Szaladok majd a szavaid nyomán és megragadlak téged. Ne rejtsd el Uram orcádat előlem: Hadd haljak meg, hogy a halál meg ne lepjen s majd orcádba tekintsek."

Vallomások, Első könyv, V. fejezet