"Akárhová kívánkozik az emberi lélek, mindenhol fájdalom szegezi, hacsak benned nem marad; a világ szép dolgait is hiába keresi, ha rajtad kívül keresi, hisz nem is volnának, ha tőled nem eredhetnének.
Keletkeznek és elmúlnak. Keletkezésükkel kezdődik szépségük; növekednek, szépségük fejlődik; de alig érték el ennek teljességét, máris hervadnak s elpusztulnak. Nem valamennyi éri meg a hervadást, de valamennyi elpusztul. Mikor tehát napvilágra jönnek s kifejlődni igyekeznek, minél nagyobb bennük az igyekezet, hogy legyenek, annál inkább siettetik végzetüket, hogy ne legyenek. Ez az ő sorsuk. Ezt mérted ki nekik, mikor beillesztetted őket a világ rendjébe, amely alkotó részei soha egyszerre nincsenek együtt, hanem egymás nyomában tűnve, születve alkotják a nagy egészet temérdek sokadmagukkal."
Szent Ágoston
Keletkeznek és elmúlnak. Keletkezésükkel kezdődik szépségük; növekednek, szépségük fejlődik; de alig érték el ennek teljességét, máris hervadnak s elpusztulnak. Nem valamennyi éri meg a hervadást, de valamennyi elpusztul. Mikor tehát napvilágra jönnek s kifejlődni igyekeznek, minél nagyobb bennük az igyekezet, hogy legyenek, annál inkább siettetik végzetüket, hogy ne legyenek. Ez az ő sorsuk. Ezt mérted ki nekik, mikor beillesztetted őket a világ rendjébe, amely alkotó részei soha egyszerre nincsenek együtt, hanem egymás nyomában tűnve, születve alkotják a nagy egészet temérdek sokadmagukkal."
Szent Ágoston
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése