Az igazi szeretetben az ember Istent egyedül önmagáért szereti, minden teremtett lénynél jobban, embertársait pedig Isten törvénye szerint. A szemlélődésben Istent valóban tisztán és egyszerűen önmagáért szeretjük, minden földi teremtményétől függetlenül. Ez a gyakorlat leglényege: mezítelen vágyódás, lelkünk egyszerű és tiszta ráirányulása magára Istenre.
Azért nevezem tisztának és mezítelennek, mivel egészen érdek nélküli. Az ember nem személyes hasznát vagy a szenvedéstől való megkönnyebbülést keresi benne. Csak Istenre vágyik, egyedül őreá. Annyira lenyűgözi Isten, akit szeret, s annyira csak azzal törődik, hogy az ő akarata teljesüljön a földön, hogy nem is törődik saját hasznával vagy szorongásaival.
Azért nevezem tisztának és mezítelennek, mivel egészen érdek nélküli. Az ember nem személyes hasznát vagy a szenvedéstől való megkönnyebbülést keresi benne. Csak Istenre vágyik, egyedül őreá. Annyira lenyűgözi Isten, akit szeret, s annyira csak azzal törődik, hogy az ő akarata teljesüljön a földön, hogy nem is törődik saját hasznával vagy szorongásaival.
Forrás: A Megnemismert felhője,
24. fej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése