Iránban, ha
valaki valamilyen individualitás ellen bűnt
követett
el, vezeklésül kígyókat kellett megölnie. Ha valaki a kollektivitás ellen
vétkezett, hangyabolyokat kellett elpusztítania. Ez volt a penitencia. A rítust
összefüggésbe hozták azzal, hogy a kígyó valamikor ember volt. de autokrata,
önhitt és önző, kevély, hiú, befolyásolhatatlan és
részvétlen, kőszívű, kegyetlen, zárkózott, egocentrikus ember. Egész rassz volt
ilyen. Az én-ről a régiek éppen úgy tudták, ahogy
ma tudjuk, hogy tulajdonképpen a mathematikai pont, fikció, üresség, a semmi.
Az én felület, látszat, ruha, fátyol, maszk.
Aki tartósan az én világában él, az ilyen felületté válik. Ezért az egoista
hiú, és a hiúság a merő külsőség. A többitől elszakad, érzéketlenné válik, ezért
dölyfös és konok. Belső világa lassan kiürül és csak az marad meg belőle, ami látszat. Mindössze a
fátyol. Egyetlen vonal. A kígyó, Aki középpontjába
énjét helyezi, annak
középpontja üres. Maszk és egyetlen vonal. A kígyó, ha szembenézik, pont, profilból
vonal. Ez a pont és ez a vonal az én valódi képe.
Hamvas Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése