Adva van két ember: az egyik olyan természetű, hogy semmilyen gyengeség nem támadja meg, vagy csak kevés. A másik természete azonban olyan, hogy kísértések gyötrik. A dolgok külsődleges jelenléte izgatólag hat az ő külső emberére, haragra vagy hiú nagyravágyásra ösztönzi, esetleg érzékiségre, aszerint, hogy mivel találkozik szembe. Ám legmagasabbrendű képességeiben teljesen szilárdan és mozdulatlanul áll, nem hibázik, nem haragszik, és nem követ el semmilyen bűnt, s ily módon keményen szembeszáll a gyengeséggel; mert meglehet, hogy ez a gyengesége a természetéből adódik, ahogyan némely ember eredendően haragos vagy gőgös természetű s ehhez hasonló, de a bűnt mégsem akarja elkövetni.
Az ilyesvalakit több dicséret illeti, és jutalma is sokkal nagyobb, erénye is nemesebb, mint az elsőé, mert az erény tökéletessége csakis küzdelemből ered, mint azt Szent Pál mondotta: "Az erény a gyengeségben teljesedik be", (vő. 2 Kor 12,9).
Az ilyesvalakit több dicséret illeti, és jutalma is sokkal nagyobb, erénye is nemesebb, mint az elsőé, mert az erény tökéletessége csakis küzdelemből ered, mint azt Szent Pál mondotta: "Az erény a gyengeségben teljesedik be", (vő. 2 Kor 12,9).
Eckhart Mester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése