Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult
a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a
farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak
nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem
teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az
emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit
tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják
imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a
főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az
emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek
szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek,
ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön,
mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz
egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi
szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza,
azt felmagasztalják.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése