Heinrich Federer
Uram, nélküled semmi sem vagyok! Amikor gyengeségemben elbíztam magam -- összeszorítottam az öklömet, és azt mondtam: íme, itt az én erőm; amikor nagyot léptem, és azt mondtam: íme, ez az én léptékem; amikor azokat a gondolatokat, amelyeket Te sugalltál nekem, saját paripáimként lovagoltam meg, és büszkén ugrattam az utcanép közé. Én ostoba, elfelejtettem, hogy mi az árnyék alak nélkül, a fény olaj nélkül, mi vagyok én tenélküled!
Amikor dicsekedtem: ez vagyok én, én magam, én egyedül, akkor a Te kezed egy csapással a semmibe vetett, miként a kőműves elveti a romlott anyagot, s undorral dobja le a földre. Itt fekszem, bálványaim romjai között, magam is rom; s aki erre megy az úton, megborzad Isten ítéletének ez emlékén, figyelmezteti kezénél fogva vezetett kisfiát, és meggyorsítja lépteit.
Én azonban itt fekszem segítség nélkül. Aki egykor csókolt, most utánam köp, akinek kenyeret adtam, most követ dob fejemhez: Senki sem emel föl, ha Te magad nem jössz, sújtó és üdvözítő Isteni Uram, nélküled nem vagyok semmi!
Amikor dicsekedtem: ez vagyok én, én magam, én egyedül, akkor a Te kezed egy csapással a semmibe vetett, miként a kőműves elveti a romlott anyagot, s undorral dobja le a földre. Itt fekszem, bálványaim romjai között, magam is rom; s aki erre megy az úton, megborzad Isten ítéletének ez emlékén, figyelmezteti kezénél fogva vezetett kisfiát, és meggyorsítja lépteit.
Én azonban itt fekszem segítség nélkül. Aki egykor csókolt, most utánam köp, akinek kenyeret adtam, most követ dob fejemhez: Senki sem emel föl, ha Te magad nem jössz, sújtó és üdvözítő Isteni Uram, nélküled nem vagyok semmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése