Thomas Merton: Senki sem sziget, 4. fejezet: A tiszta szándék
...
A tökéletességről alkotott elképzelésünket nem alacsonyíthatjuk le addig az önző engedelmességig, amely csupán a maga hasznára teszi meg Isten akaratát. Egyetlen jutalom ad igazi boldogságot: egyesülés Istennel. Ha bármi más jutalmat várok, mint magát Istent, akkor talán megkapom a várt jutalmat, de nem leszek boldog.
...
A tisztátalan szándék meghátrál ugyan Isten akarata előtt, mégis ragaszkodik a sajátjához. Elválasztja a maga akaratát Istenétől. Két előny közt kínál választást: követni Isten akaratát, vagy a sajátomat.
...
A tiszta szándék meglátja azt, hogy Isten akarata mindig jó. A tisztátalan szándék elvben nem vonja kétségbe, hogy Isten az egyetemes jót akarja, a gyakorlatban mégis kételkedik benne, hogy képes-e mindig a legjobbat akarni nekem is a mindenkire kiterjedő jó közepette. A nem tiszta szándékú ember így kénytelen a saját gyöngeségében és oktalanságában mérlegre tenni Isten akaratát, mielőtt engedelmeskednék neki. Nem elég szabad ahhoz, hogy egészen nagylelkűen tegye Isten akaratát.
...
A tisztátalan szándékok embere talán nem is fogja föl, hogy becsapja önmagát. Saját önzésétől elvakítva épp azt nem látja, hogy vak. ...vakon követi a saját önző elképzeléseit, olyan címeken, amelyeket nem vizsgált fölül alaposan. De nem is akarja igazán megvizsgálni őket, mert akkor kiderült, hogy a saját akarata homlokegyenest ellenkezik Istenével. Fölfedezhetné, hogy nincs más választása, csak az, hogy megtegye Isten akaratát, ezt pedig nem akarja teljesíteni. A szentség nemcsak azt kívánja, hogy tegyük meg Isten akaratát. Azt is kívánja, hogy akarjuk Isten akaratát. Hiszen a szentség egység Istennel, s nem egyesültek vele, akik csak végrehajtják az Ő akaratát.
...a szemlélődés nem puszta keresés vagy nézelődés: cselekvésnek és beteljesítésnek is kell lennie. Isten átalakító szavaira éhezünk..., melyek egész sorsunkat magukban foglalják. E szava által születünk életre. ... A gondviselés nem lehet többé elvont filozófia a számunkra.
...
A tevékenység és szemlélődés ettől kezdve együtt növekednek szoros egységben. Ugyanannak a dolognak kétféle megnyilvánulásává lesznek. ... A cselekvés a folyam, a szemlélődés a forrás. A forrás mindig fontosabb, mint a folyam, hiszen a szeretet számára egyetlen dolog számít igazán: hogy Krisztus és Isten végtelen mélységéből elapadhatatlan árként törjön föl.
Nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy ezek az élő vizek folytonosan felfakadjanak a szívünkben. Istennek gondja lesz arra, hogy irányítsa tetteinket, ha benne élünk, és folyónkat olyan mederbe vezesse be, amilyenbe akarja.
...
A tökéletességről alkotott elképzelésünket nem alacsonyíthatjuk le addig az önző engedelmességig, amely csupán a maga hasznára teszi meg Isten akaratát. Egyetlen jutalom ad igazi boldogságot: egyesülés Istennel. Ha bármi más jutalmat várok, mint magát Istent, akkor talán megkapom a várt jutalmat, de nem leszek boldog.
...
A tisztátalan szándék meghátrál ugyan Isten akarata előtt, mégis ragaszkodik a sajátjához. Elválasztja a maga akaratát Istenétől. Két előny közt kínál választást: követni Isten akaratát, vagy a sajátomat.
...
A tiszta szándék meglátja azt, hogy Isten akarata mindig jó. A tisztátalan szándék elvben nem vonja kétségbe, hogy Isten az egyetemes jót akarja, a gyakorlatban mégis kételkedik benne, hogy képes-e mindig a legjobbat akarni nekem is a mindenkire kiterjedő jó közepette. A nem tiszta szándékú ember így kénytelen a saját gyöngeségében és oktalanságában mérlegre tenni Isten akaratát, mielőtt engedelmeskednék neki. Nem elég szabad ahhoz, hogy egészen nagylelkűen tegye Isten akaratát.
...
A tisztátalan szándékok embere talán nem is fogja föl, hogy becsapja önmagát. Saját önzésétől elvakítva épp azt nem látja, hogy vak. ...vakon követi a saját önző elképzeléseit, olyan címeken, amelyeket nem vizsgált fölül alaposan. De nem is akarja igazán megvizsgálni őket, mert akkor kiderült, hogy a saját akarata homlokegyenest ellenkezik Istenével. Fölfedezhetné, hogy nincs más választása, csak az, hogy megtegye Isten akaratát, ezt pedig nem akarja teljesíteni. A szentség nemcsak azt kívánja, hogy tegyük meg Isten akaratát. Azt is kívánja, hogy akarjuk Isten akaratát. Hiszen a szentség egység Istennel, s nem egyesültek vele, akik csak végrehajtják az Ő akaratát.
...a szemlélődés nem puszta keresés vagy nézelődés: cselekvésnek és beteljesítésnek is kell lennie. Isten átalakító szavaira éhezünk..., melyek egész sorsunkat magukban foglalják. E szava által születünk életre. ... A gondviselés nem lehet többé elvont filozófia a számunkra.
...
A tevékenység és szemlélődés ettől kezdve együtt növekednek szoros egységben. Ugyanannak a dolognak kétféle megnyilvánulásává lesznek. ... A cselekvés a folyam, a szemlélődés a forrás. A forrás mindig fontosabb, mint a folyam, hiszen a szeretet számára egyetlen dolog számít igazán: hogy Krisztus és Isten végtelen mélységéből elapadhatatlan árként törjön föl.
Nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy ezek az élő vizek folytonosan felfakadjanak a szívünkben. Istennek gondja lesz arra, hogy irányítsa tetteinket, ha benne élünk, és folyónkat olyan mederbe vezesse be, amilyenbe akarja.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése