2014. ápr. 23.

Kultúrmámor

A világháború előtti kultúrmámorban az emberek már szinte elveszítették a talajt lábaik alól...
Az önhitt kultúra hiábavalónak tartotta Istent és a vallást; az „erkölcsöt” elválasztotta a vallástól; Isten nem volt többé sem az erkölcs alapja, sem az élet ura és csillaga, s így aztán azt hitték, hogy sikerül majd nekik különb erkölcsöt, nemesebb érzést s jobb világot teremteniök. … S mialatt így gondolkoztunk s a problémán sokat vitatkoztunk, azalatt kiütött a világháború, ránkszakadt rettenetes katasztrófája, még pedig nemcsak politikai és gazdasági, hanem erkölcsi katasztrófája, melyben az emberiségnek kultúrmámorából, önistenítéséből s pogány kevélységéből ki kellett józanodnia. Kegyetlen ébredés volt ez!
(Prohászka Ottokár, Kereszténység sajátos kultúrhivatása)

Szerk.: 87 évvel Prohászka halála után felteszem a kérdést: Ez a "kegyetlen ébredés" valóban felébresztette az emberiséget?

Nincsenek megjegyzések: