Recenzió - Pável Márta: „Akinek füle van a hallásra, az hallja meg!”

A keresztény misztika új csillaga?

     Merész és újszerű könyv Pável Márta műve. Felszakítja a keresztény teológiai közhelyeket, áttöri a gyakran félelemtől átjárt teológia gondolkodást, meglepő és vonzó nyitottságról tesz tanúságot, illetve egy olyan életútba, egy általa vezetet közösség életébe enged betekintést, akik valójában nemcsak beszélnek a misztikáról, az Istennel való „unió mistyca”-ról , hanem – a könyv olvasás során – érezhetően élik is azt. Az olvasó úgy érzi, hogy egyszerre van jelen az apostolok és egyházatyák kora (Talán régen ugyanígy lehetett?), ugyanakkor azt is érzi, hogy az írónő egy köztünk élő ember, kortársunk. Közvetít a két világ között, de nem úgy, hogy visszatekint, hanem úgy, hogy olyan mélyre fúr, hogy eléri azt a hitbeli mélységet, ahol hajdan az apostolok, egyházatyák álltak. Első olvasásra meglepő, hogy milyen nyílt, közvetlen a kapcsolata Istennel (elszoktunk ettől), talán még kételkedünk is, de a könyv következetes racionalitása, az írónő gyakori öniróniája, illetve érzelmi mélysége és a könyv valós szépsége (emelkedettsége) felülírják ezt. Kétségtelen, hogy bárhol üsse fel az olvasó, vonzó a könyv, illetve ha végigolvassa, valóban az érezhető, hogy jó értelemben véve „átgyúr”, úgy áll fel az ember, mint pl. Eckhart mester beszédeinek olvasása után.
     Pável Márta úgy jellemzi az előszóban a könyvet, hogy „tankönyv jellegű” írás. Igen, talán a legpontosabb besorolása a misztikus tankönyv. Ha egy nagyobb hagyományfolyamba próbáljuk meg elhelyezni, akkor elsősorban (a könyv ezt egy külön fejezetben tárgyalja is) Priscillianushoz, Platónhoz, Eckhart mesterhez, Nicolaus Cusanushoz, Órigenészhez, Prohászka Ottokárhoz, Plótinoszhoz, illetve – és elsősorban – Avilai Szent Terézhez köthető. A könyv olyan tabunak számító témákat vett fel újra, mint például a dogmák felülvizsgálatának a kérdése vagy a preegzisztencia, ami miatt – közismerten – nem egy misztikus vagy platonista irányultságú egyháztudós ütötte vagy üthette volna meg a „bokáját”. Utóbbi problémáról az „Istentől való eljövetelünk mikéntjéről, okairól…” című fejezetben olvashatunk egy olyan logikusan levezetett, kiérlelt és átgondoltnak ható gondolatmenetet, amely képes feloldani és megoldani ezt a problémát, átvágni a vallások átjárhatósága közötti gátakat (félelmeket), és amelynek fényében a Pantokrátor Jézus megváltó tette még árnyaltabban és fényesebben áll egy hívő olvasó előtt. De ugyanilyen izgalmas pl. az a fejezet is, amelyben a misztikus papságról ír.
     A kérdés felmerülhet az olvasóban, hogy honnan tudja ezeket a könyv írója? Honnan származik a tudása? Mi a forrása? A könyv természetesen erre is kitér. A tudás forrását és a könyv gerincét az „elmélkedések” adják. A könyv tanúsága szerint ezek olyan beszélgetések Istennel, amely során Isten megmutat, közöl valamit. Ez az „imamódszer” azonos Avilai Szent Teréz elmélkedésével (Ez utóbbi „rokonságra” többször kitér a könyv, a szerzőnő Nagy Szent Terézt több helyen „lelki anyjának” nevezi). Sok ilyen isteni közlés olvasható a könyvben, és stílusukat tekintve valóban nagyon emelkedettek és (nem tudok rá jobb szót találni) szépek.
      Úgy tűnik számomra, hogy ez a könyv unicum a magyar könyvpiacon, de talán a világ könyvpiacán is annak számít. Bátor és merész könyv, amely új horizontot nyit a kereszténységben, pontosabban képes a régi (elveszett) keresztény misztikát élővé tenni saját korunkban. Ezért adtam e rövid írásnak „A keresztény misztika új csillaga?” alcímet. A könyv meglepően új és mégis nagyon is hasonló a korábbi keresztény misztikus írásaihoz.
     Érdemes lenne erről a könyvről beszélni, átgondolni minden tekintetben. És hogy álljon itt végszó, mindenképpen érdemes az alapos elolvasásra.

Márkus Péter

Műsorajánló

Civil Rádió - Hétpecsét  2011.04.23. 14:00

Április 23.-án, szombaton 14 órakor a Hétpecsét-ben Pável Márta hittanárral, az Aquila Egyesület elnökével, az „Akinek füle van a hallásra, az hallja meg!” című könyv szerzőjével beszélget a szerkesztő, Szabados György

A Civil Rádióban elhangzott interjú meghallgatható a rádió archívumában.

Miért különleges, aki mélyen hisz?

Miért különleges, aki mélyen hisz?

 - részlet a most készülő Hazafelé című könyvemből -

Két rádiós és két előkészített másik riport kapcsán öntött el a szégyen és a fájdalom; az már az emberi társadalomra nézve baj, hogy valaki attól lesz „ismertebb", hogy Istent hiszi és vallja, holott ennek alapállapotnak kellene lennie. 

A tegnapi, a Katolikus Rádióban elhangzott riportban nem tudtam szó szerint idézni, most – alább – pótlom azt, amiről beszéltem. Tamás evangélium:

28 Jézus mondta: A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot tartani.

            Iszonyúan fájdalmas beszéd ez, ami újra és újra megrázza a lelkemet, tagadhatatlanul felismerve, hogy én is ennek az emberi közösségnek a tagja vagyok. De ha már kijózanodtam, talán a süketségem sem akkora; így mint jó nővér legalább megpróbálom felrázogatnia a többi – nem teljesen süket – embert is.

Tudom, talán soha nem mondhatta el az emberiség, hogy alapállapota volt az istenhit. Azt, hogy melyik időben mennyire mondhatta el, arról sincsenek autentikus adataink, csak vélekedéseink.  Hogy ez így van, az az első könyvemben leírtakat csak erősíti.

            Mindig azon fő a fejem, hogyan lehetne egyre több embert kiszedni abból a posványból, süketségből, amit már természetesnek vesz, (azt hiszi, így jó…) és ezért többnyire jól is érzi magát benne.

Ugyanakkor mennek – állítólag a közvélemény igényére – ezek a számomra botrányosan a nihilt, sőt a negatív oldalt maximálisan erősítő valóságshow-k – amikről számtalan újság beszámol, mintha hír lenne –, amik miatt nekem az emberiség nevében pirul az arcom. Ilyenkor kérdezem: - Uram, hova is kerültem? Mit tudok én – a szegény nő – itt tenni?

           

            Megfigyeltem azt is, hogy sokszor láthatólag ok nélkül is felhívnak emberek, tudom, ez egyfajta segítségkérés is lehet. Pár napja, az egyik rádiós riport után felhívott egy idősebb hölgy azzal, hogy ő zsidó származású és ateista. Magamban széttártam a karomat, és arra gondoltam: eddig rendben, ilyen is van, ez a saját dolgod, de most drágám én mit tegyek veled, én, aki meg a hívő katolikus vagyok? Csak hallgattam, miket mond – kissé felsőbbséges kioktatással – és én, a katolikus teológián tanult ember végre megtudhattam tőle, hogy „Jézus Krisztus, akiben maga annyira hisz, nem egyéb, mint egy zsidó rabbi, aki a zsidó vallásból alapított egy másikat„.

           Erre már nem bírtam tovább hallgatni, megkérdeztem:

Milyen vallásról beszél, ha Ön ateista? A zsidó vallásnak éppen az a szépsége, egyedisége, hogy mélyen elkötelezett volt Isten felé, de ha ez nincs, akkor éppen a lényege nincs meg. Ekkor csak egy népről beszélünk – amiből több száz van –, nem?

A másik: Jézus Krisztus Isten egyszülött, értünk emberré lett Fia volt, aki Isten, és mai napig is az!

            De ezek után mélyen elgondolkoztam: mit akarhatott a hölgy tőlem? Nem hiszem, hogy bántani akart volna; inkább furán kivitelezett keresés volt ez?! Lehet, hogy sokan vannak így ezzel, és mi nem csak Isten felé, de egymás felé is süketet és vakot alakítunk, mégpedig eléggé meggyőzően.

            Ismét a Tamás evangéliumból:

 33 Jézus mondta: Amit hallani fogsz füleddel, {a másik füllel} hirdesd azt tetőitekről! Hisz senki sem gyújt lámpást, s teszi azt véka alá, sem nem teszi azt rejtett helyre, hanem gyertyatartóba teszi azt, hogy mindenki, aki bemegy és kijön, lássa annak a fényét. (Mt 10,27; 5,15; Lk 11,33)

Magam is eszerint cselekszem, és köszönöm a Társaimnak, a média intelligensebb,  jó szándékú részének: az MR1 Kossuth Rádiónak, a Magyar Katolikus Rádiónak, a Duna TV-nek és különböző lapoknak,  hogy ebben az emberiséget felrázó, javító, erkölcsileg felemelő misszióban társaimmá, segítőimmé szegődtek. Ebből is látható, a média nem csak szidható, hanem nagyon megértő, hasznos is tud lenni. Köszönöm.

Pável Márta

Könyvajánló Pável Márta könyveihez: "Akinek füle van a hallásra, az hallja meg!", "A misztikus teológia alapjai"

Pável Márta, a könyvek írója több mint 25 év misztikus élményeit, lelki vezetői tapasztalatát összegezte ezekben az írásokban. A könyvek egészen új misztikus - teológiai szemléletben és egyedi filozófiai megközelítésben, ugyanakkor olvasmányosan, helyenként enyhe humorral avatják be az olvasót a mélyebb életcél, a végső egzisztencia megélésébe. Mélyen filozofikus részek (pl. a Logoszról, Az ember sorsa halála után) váltakoznak benne olyan témákkal, amelyek a mindennapi élet feszítő gyakorlati kérdéseire adnak alternatívákat (pl. szexualitás, szerelem, házasság és Isten világa). Gerincüket azok az elmélkedések, misztikus tapasztalatok, Istennel történt legbenső beszélgetések alkotják, amelyeken keresztül egy egészen új és sajátságos lelki út vésődött ki. Gondolkodásában, filozófiájában nagyon is erősen kötődik többek között Platón, Plótinosz, Órigenész gondolatvilágához és talán legerősebben Avilai Szent Teréz misztikájához. A könyvek leginkább a kereszténységhez kapcsolható, annak is talán a legarchaikusabb rétegeihez. De mégis, a misztikán keresztül, órási mozgásteret ad a különböző világvallások értékei között is. Tudomásunk szerint senki sem merte így, ennyire merészen összehozni az Istenről és életünk céljáról való tudást, mint ezek a művek. Az írásokra jellemző a kemény őszinteség, a meg nem alkuvás, maximális jóra való törekvés, és a szerzőnek az a szándéka, hogy az olvasók is hasonló szellemi és leli színvonalon élő emberek lehessenek (hosszabb gyakorlás után), mint azok a tanítványok, akik több mint 25 éve szabad elhatározásukból ebben a szellemben élnek.

Rizmayer Péter

Nap mottója

"Érdemes nyitottan és szeretettel járkálni a világban, szinte minden megszólal, és minden segíti Isten dicsőségét észrevenni."

(Akinek füle van a hallásra, az hallja meg)

Könyvajánló

Nap mottója

"Merev dogmákkal, kiközösítési retorziókkal megakadályozni az isteni közlés terjesztését, ismertetését szerintem nagyon nagy bűn, és súlyos következmények nélkül nem is lehet megtenni."

(Akinek füle van...)

Napi idézet

"A világ nem hely, hanem állapotok sorozata. És ez az állapot a tudat varázslata, illúzió. Az emberek azért észlelik egymást, azért van szék és asztal (és így tovább), mert a lények pontosan ugyanolyan szintű tudati-alvó állapotban vannak, ahol közös az illúziójuk, és ezt egymással is láttathatják. Sőt erre iskolát is alapítanak a gyerekeinknek. Az illúziót úgy verjük beléjük, mint ha az lenne a valóság."

(Pável Márta: Akinek füle van a hallásra, az hallja meg!)