Nektek ezen a Földön
nagyon fontosak a jelképek. Valójában nem tudjátok, mit jelentenek ezek.
A legtöbben keresztet
viseltek. Fémből, fából, bőrből készítitek és szívetek fölé helyezitek.
Magatok sem tudjátok,
miért teszitek!
Aki nyaka köré fonja
keresztemet, úgy kellene élnie, mint én tettem!
Vállalnia azt a
keresztet, melyet a Jóságos Isten még Földre születése előtt a vállára
helyezett. A kereszt jelenti nektek a sorsot, amit idelenn hordoztok. Egyik
szegénységet, másik betegséget, harmadik békétlen családi környezetet kért
Istentől annak érdekében, hogy a szenvedések által személyiségét kiteljesítse,
és a megoldásban földi énjét megtisztítva térjen vissza a Mennyei Hazába.
2. Jól értettétek: a
kereszteteket ti magatok kértétek! Idefenn nagy értékkel bír a földi élet. Sok
lélek boldog lenne, ha a helyetekben lehetne! Idefenn nem tudnak cselekedni
olyan értelemben, mint ti odalenn. Ha a földi élet megszakad, a lehetőség is
elakad a tevékenységre.
A keresztet idefenn
vállaltátok, de a földi testben ígéreteteket be nem váltottátok. Amit hátrahagytatok,
azt a következő életben vettétek újból fel. Másként nem tehettetek.
A Mennyei Hazában a
megoldatlan helyzetek mázsás teherként nehezednek a könnyű lélekre. Mint bőrön
a kelés, úgy feszít titeket az el nem végzett feladat terhe. Nyugodni itt az
nem képes, aki magáról a bűnt le nem fejtette. Valamennyi lélek leszületésért
könyörög az Istennek, hogy engedje megtisztulni végre. Isten látja a lelkeket.
Ismer benneteket, mindegyiktek neve az Atya hatalmas szívében van felírva.
Látja erőtöket, már előre tudja, földi életeteket miként teljesítitek. Ismeri
hibáitokat, melyek a földi létben hegyként tornyosulnak céljaitok elébe. Mégis
elenged titeket, mert bízik ígéretetekben.
3. Ti mit adtok e
jóságért cserébe? A Földre érkezve elfelejtitek a fogadalmat, mit Istennek
tettetek. A keresztet vállatokról ledobjátok, és a szenvedést, ami emiatt vár
rátok, az Atyára kiáltjátok. Szemeiteket az Ég felé fordítjátok és Istent
átkozzátok a kínokért, amiket úgy hiszitek, Ő hozott rátok. A szenvedést ti
magatok okoztátok, mert a keresztet a sárba tiportátok. Hasonlatosak vagytok a
bénához, aki mankóját maga dobta el, s a porban csúszva követelte az éptől a
segítséget.
4. A ti mankótok a
kereszt. Súlynak érzitek, pedig segítségül kaptátok tőlem. Én boldogan
viseltem. Sosem éreztem tehernek. Elmondom, mi volt az én keresztem. Elmondom a
valót, nem azt, amit ti filmekben, regényekben rólam megjelenítettetek.
5. Isten tanítani
küldött erre a Földre. Három és fél éven át tettem. Mielőtt elkezdtem, addigi
életemet letettem. Imádtam Anyámat, Józsefet, testvéreimet. A családomtól mégis
elbúcsúztam, mert megértettem, hogy többekért küldött engem az Atya. Idegenek
kezébe helyezett. Tanítványokat gyűjtöttem, de nem a saját kedvem szerint
választottam ki őket. Nem azt tekintettem, hogy aki előttem áll, nekem
megfelel-e a természete. Azt kerestem, őbenne mit lát az Atya, amiért mellém
adta. Tudtam, hogy akiket Isten gyűjt körém, alkalmasak a feladatra. Mind
beteljesítik, amiért érkeztek. Magam mellé szólítottam őket. Örömmel fogadtam
mindegyiküket. Amikor éppen nem vettek körül bennünket emberek, akkor sem
húzódtam tőlük el. Éppen csak imádkozni vonultam messzebb. Velük töltöttem
mindennapjaimat és az emberekkel, akiket tanítani jöttem.
6. Gondolkodj ezen a
helyzeten el! Ti miként tesztek, ha egy-egy barátotok keserű szívét öletekbe
önti? Talán meghallgatjátok, lehet, hogy szánjátok, ám ha újra kezdi, már
unjátok. Mások terhét viselni csak kevesen tudjátok. Én ezrek terhét viseltem,
és a nap végén sem tettem le. Hallgattam a szenvedőt türelmesen, bár tudtam,
hogy bajának maga az oka. Beszéltem a megoldásról, és nem szomorított el, hogy
hiába teszem. Én láttam, kiben találnak meghallgatásra szavaim. Tudtam, hogy az
előttem álló miként fog élni a tőlem kapott kegyelemmel.
7. Egy alkalommal tíz
leprást tisztítottam meg, de csak egy tért vissza hálát adni nekem. Már társait
gyógyítva láttam, hogy őértük hiába cselekszem, mégis megtettem. Azzal a
bizalommal éltem, amivel az Atya, és ugyanazt a fájdalmat éreztem, amit Neki
okoztak. Őérettük fájt a lelkem. Nem magamnak vártam cl a hálát. Azt a boldog
örömet akartam megmutatni, amit hitük adott volna nekik, ha élnek a
kegyelemmel. Láttam, hogy tisztulásuk csak átmeneti lesz. A testet én
meggyógyítottam, a lélekre hatottam, de a nagyobb munka reájuk várt volna.
Tisztán tartani a megszabadított lelket, ezt már helyettük nem végezhettem el.
Tíz közül csak egy vállalta a munkát magán. A többi elfogadta tőlem a
kegyelmet, majd elfelejtette. Ti is ezt teszitek.
8. Nagy kegyelem, hogy
e Földön most testben élhettek.
A kegyelem nektek a
kereszt. Boruljatok térdre és úgy köszönjétek meg, ha még viselitek! Lehetsz
boldog a kereszteddel.
9. Mondd ki most a
nevét ennek. Mondd ki Nekem, mi a Te kereszted neve. Mondd ki, mi bántja
legjobban lelkedet. Írd le a szót, melynek jelentése hordozza fájdalmadat. Meg
fogsz könnyebbülni Te. Aranyból készült keresztet Magatokon díszként viselitek,
de a valódit, mellyel érkeztetek, sokan elrejtitek. Azt takarjátok el, amire a
legbüszkébbnek kellene lennetek. Azt a kegyelmet, amellyel végre a Földre
születhettetek. Azt a feladatot akarjátok eldobni, ami végre felemelhetne a
Föld porából Titeket.
10. Nem csak magatok
elől rejtitek el a keresztet. Mások elől is eltakarnátok ezt! A Földön
szégyenné vált a kereszt. Isten Fiának jele csupán divat lett, valódi értelmét
számotokra elveszítette. Ma dicsőség, ha valakinek nincs keresztje. Nem
látjátok, mert nem akarjátok, hogy ott van valamennyitek mellett. Akinek nem
látható, az viseli a nagyobb terhet, még ha maga sem tudja ezt. Ha látsz az
utcán egy béna gyermeket, azt mondod magadban, hogy nagy keresztet visel.
Meglehet, hogy kisebbet, mint aki mellette szaladva halad el. A gyermek a
láthatót hordozva kénytelen élni a sorsot, melyet magára vett. Aki titkolja, és
nem akarja felismerni, már elvetette a kegyelmet. Lehetséges ezen a Földön
boldogan viselni a keresztet! Ha kimondtad a magadénak a nevét, gondolkozz
felőle el! Másképp legyen, mint eddig tetted! Ne engedd, hogy panasz borítsa el
lelkedet! Keserű szavak helyett most mást keress!
Hívd segítségül
nevemet, és kérj engem, hogy segítsek gondolkodni neked: Immánuel, légy velem
keresztemben!
Ennyi elég, és én
segítek, hogy azt is meglásd, amit én akarok mutatni neked. Gondold végig, hogy
kereszted által mily sok tapasztalatot gyűjtöttél össze! Örülj ennek a
felismerésnek, hiszen már nem éltél hiába! Azért jöttél e Földre, hogy tanulj,
s ha keresztedet viselted, ezt már teljesítetted. Minél gyakrabban viselted
válladon, annál előbbre jutottál az út végéhez.
Keress Magadban
helyzeteket, amikor bátran hordoztad sorsodat. Emlékezz vissza, akkor mi
történt veled? Talán véget ért életed? Talán megköveztek? Szenvedtél, ez igaz,
de éget-e még mais fájdalmad? Aligha. Begyógyította már azt az Atya.
Ha mégis úgy érzed, a
régmúlt helyzet mais kísért téged, vizsgáld meg lelkedet! Nem önsajnálatból
dédelgeted-e Magadban a fájdalmat, hogy mások is szánjanak? Vajon együtt
érezhet-e veled úgy ember, mint Atyád, Aki mindenkinél jobban szeret téged?
Emberek sajnálatából mit nyertél? Talán enyhítették kínjaid? Arra csak Magad
vagy képes! Amit elrontottál, senki nem javíthatja ki helyetted. Csak te tudod,
mi a nyitja tévedésednek!
11. Sokszor jártál már
úgy, hogy otthonodhoz érve kulcsodat kerested. Zsebeidet kiforgattad, táskád
mélyét megnézted, mégsem lelted. Az ajtó előtt mind hidegebb lett, vacogva,
egyre kétségbeesettebben kutattad. Már lemondtál róla, amikor izzadt tenyered
végre ráakadt. Magadnál hordtad egész idő alatt. Így van ez gondjaitokkal is.
12. Kereszteteket,
mint a fenyőfát díszekkel, úgy aggatjátok gondjaitokkal tele. Ezek súlya
nyomaszt benneteket. A keresztet Isten könnyűnek teremtette. Hasonló az a
tollpihéhez. Csendesen nyugszik a lelken, és mint nyoszolyóleány, várja az
esküvő időpontját. Ha a frigyet kiteljesítenétek, boldogok lennétek. Ti mást
akartok, mint az Atya. Azt a szenvedést, amit odafenn magatokért vállaltatok,
idelenn már elutasítjátok. Helyette magatoknak másikat találtok. A gondokat,
mint leány a gyöngyöket, egymás mellé fűzitek és nyakatok köré tekeritek.
Egymás felé ezt mutatjátok, akinél nagyobbak a szemek, az még büszke is erre. A
bajokról beszéltek, ez tölti ki életeteket. Nem veszitek észre, mi vészt hoztok
ezzel fejetekre!
13. Ami egész nap a
fejedben jár, ami elborítja tudatodat, az te magad vagy. Ha hiszed, hogy csak
akkor gondolkodsz, amikor valamin töröd a fejed, nagyot tévedsz! Akkor
gondolkodsz többet, amikor azt észre sem veszed. Utcán, ha mész, vagy
íróasztalod mellett gépelsz, netán fát gyalulsz, gondolataid nem hagynak el.
Tégy egy próbát: hagyd abba hirtelen tevékenységedet! Mondd ki hangosan azt,
ami a fejedben járt éppen! Írd le egy papírra, és vizsgáld meg! Ha biztató és
kellemes, tégy elé egy pluszjelet!
Ha nyomasztó, mínuszt
írjál melléje! Gyűjts a jelekből egy csokorra valót, és megtudod ki vagy! Ha
sok a vízszintes, szükséged van a segítségemre.
14. Nagyon kellenek a
Földnek a bizakodó, hittel teljes gondolatok. Erre van most szüksége minden
létezőnek. Látom, a Földön miként éltek. Virágaitokat tápszerekkel öntözitek,
hogy mind erősebb, mutatósabb leveleket neveljenek. Kutyát, macskát tartotok,
ezeket rendszeresen orvoshoz hordjátok. Ebből divatot csináltatok, egymás felé
ezeket mutatjátok, de magatokat nem gondozzátok. Testeteket csinosítjátok, lelketeket
rongyokban hagyjátok.
15. Idefenn a lelkek
anyagburkot nem viselnek. Mint a csiga, mely házát vesztette, úgy léteznek. A
gondolatok itt láthatóak. A gondolat minőségének megfelelően látszik a lélek
rútnak vagy szépnek. Tekints szét a világban idefentről velem! Benézünk egy
kávéházba, ahol két barátnő ül egymással szemben. Egyikük fénylő fekete haja,
magas homloka, íves, büszke szemöldöke, bársonyos tekintete magához vonzza a
férfiszemeket. A másik keskeny szájára, halvány orcájára oda se figyelnek. A mutatós
asszony fondorlatos szívével sok embert megkeserített, míg a vele szemben ülő
életében sok jót tett. Idefentről így egészen másképp láthatod őket. Az elsőnek
a lelke fekete, nyirkos ködként gomolyog, míg a másiké rózsaszínbe hajló fehér,
melyet virágillat kísér. Szomorú a látvány, mert Isten éppen azért adta elsőnek
a szép testet, hogy annak segítségével győzze le énje szürke foltjait.
Ti itt a Földön
könnyebben elfogadjátok a szépet, mint a jelentéktelent. Innen láthatod, hogy
Isten hiába adta meg a rút léleknek a javulási lehetőséget, az nem élt vele,
pedig ígérte. Így hálálta meg a segítséget.
16. Ne legyetek
hálátlanok! Mindaz, aki az élet kegyelmét visszautasítja, ezt az utolsó
lehetőséget most elmulasztja. Fogadjátok el úgy az életet, ahogyan az Atya
nyújtja felétek! Higgyétek, hogy az a legjobb tinektek!
17. Valamennyien egy
folyamat végéhez értetek. Testet ölteni, a Földre jönni nektek sokáig nem lesz
lehetőségetek.
A Föld beteljesítette
sorsát, amit vállalt, elvégezte. A Föld él. Élőlény csakúgy, mint ti. Azt
ígérte Istennek, hogy méhébe fogad benneteket. Elhordta a leszülető testeket,
akik egyre nagyobb súllyal terhelték meg. A teher Földanyának már
elviselhetetlen. Vegyszerek felmarták a testét, radioaktív hulladékok
pusztítják légkörét. Ami nem kell, amire azt mondjátok, hogy már felesleges,
azt a földre öntitek. Nem gondolkoztok felőle, hogy azzal ott mi lesz. Halott
anya adhat-e életet ficánkoló csecsemőnek? Ha a Föld nem élne, miként kelne
életre az elvetett mag benne? Az élőre öntitek a halott anyagot, a rengeteg
mérget, amely lassan kiöli a Földből a lelket. De ne higgyétek, hogy ezt
büntetlenül tehetitek! Földanya rázkódik, a folyók medrei öklendeznek és
hatalmas árvizek keletkeznek. Ez az alázatos lélek, aki titeket befogadott,
segítségért kiáltott. Isten meghallgatta és engedélyt adott neki a pihenésre.
Földanya küldetését befejezte, így nektek is mennetek kell.
18. Keserves idők
jönnek. A Föld félelmetessé lesz. Most fogjátok megtapasztalni eddigi
anyaságát, mit, míg jól ment sorotok, észre sem vettetek. A nyárban tél lesz. A
szél ereje másként mutatkozik meg, mint eddigiekben. Sehová sem tudtok elbújni
előle. Az épületek védelmet többé nem adhatnak nektek. Az áldott Nap titeket
nem vigasztal. Gépek, eszközök nem segíthetnek. Minden, amiben bíztatok,
cserben hagy benneteket. Csak Istentől kérhettek menedéket. Rajtatok egyedül Ő
segíthet. Higgyétek, hogy hatalmas jósága nem hagy el Titeket!
19. Tanuljatok meg
imádkozni. Bibliai időkben. Én megtanítottalak titeket erre. A Mi Atyánk-imában
benne nyugszik a megoldás minden földi bajra. Ha ezt mondod, meg fogsz
nyugodni! Hited függvényében kapsz segítséget. Nem lehetséges, nem fordulhat
elő semmilyen körülményben, hogy Isten magadra hagyjon téged. El ne feledd,
hogy neved Isten hatalmas lelkében nyugszik. Ő nem bosszúálló Isten. Ő féltőn
szereti és könyörületes. Aki utolsó földi percében segítségül hívja,
megmenekülhet.
20. Az utolsó időkben
sokan fogják mondani nektek, hogy elkéstetek. Bűneiteket fejetekre olvassák, és
megpróbálják elhitetni veletek, hogy az igazak közé ti már nem léphettek.
Emberek mondják meg, hogy mi Isten ítélete. Ne higgy annak, aki a reményt
akarja elvenni tőled! Lelkedet kívánja az elvinni. Míg remélsz, míg Istenről
nem mondtál le, addig megtart téged. Atyám a kezedet sosem engedi el. Őt csak
te hagyhatod el, Isten téged sosem! El ne feledd szavaimat! Ember ember felett
nem ítélkezhet. Az ítéletet az én kezembe adta az Atya. Mind hamis, aki engem
utánoz ebben. Az csak a másom. Aki megtartani jöttelek Titeket, elítélhetem-e a
küzdőket? Csak aki már feladta, annak lelkéhez nem fér hozzá az Atya. Aki
Istentől elfordul ezekben az időkben, saját maga felett mondott ítéletet. Légy
szigorú önmagadhoz, de lelkedről ne mondj le! Bűnöd égesse szívedet, és ha a
bánat sóját kiizzadtad, töröld testedről le! Hívj segítségül engem, hogy
tisztítsalak meg! Istentől kaptam engedélyt erre, hogy aki engem kér, egy se
vesszen el.
21. Mindennapjaidat
míg éled e Földön, add gondolataidat nekem! Reggel, amikor felébredsz, adj
hálát, hogy élhetsz! Adj hálát a levegőért, a Napért és esőért! Köszönd meg,
hogy tető van fejed felett, hogy az ágyból felkelve van mibe öltöznöd! Ha így
teszel, megtanulod észrevenni a kegyelmet, mely körbeveszi életedet. A hála még
több jóra nyitja fel szemedet. A hála örömmel és békével tölti el életedet, és
ezekben az időkben erre van a legnagyobb szükséged. A hálás, örömmel telt
szívbe nem tudja befészkelni magát a félelem. A béke nem ad helyet a pusztító
rettegésnek.
Ha hálát érzel, lelked
nem ismeri fel a félelmet. Érzékelni fogod, hogy a körülötted lévők rettegnek,
de a pánik, amit keltenek, hozzád nem érhet el. Nem fogod érteni, mitől félnek.
22. Fontosak a
reggelek. Légy résen, mikor kinyitod a szemed! Fejedben örömteli, hálás
gondolatok legyenek! Küldd ezeket Isten felé, Ki elfogadja tőled, és
megjutalmazza életedet! Mindent, ami ennek nem felel meg, küldd el!
23. Ne aggass gondokat
a keresztedre! Vedd a válladra, és magasra tartva viseld! Láss magad előtt
engem, és tudd, hogy megsegítelek minden körülményben!
Amen.
Végső idők tanítása
Forrás: fb
