Hát nem lángolt a szívünk...?
Lk 24,32
Egy elesett orosz katona imája a II. világháborúból
Hallasz engem, Istenem?
Életemben még nem beszéltem így veled…
Még ma, ma meg akarom ezt neked köszönni.
Tudod, gyermekkoromtól kezdve azt mondták: nem létezel.
És én elhittem. Bolond voltam.
Teremtésed szépsége így sohasem tárult föl előttem.
Ma éjjel is igazat adok Neked a bennem felszakadt kráter mélyéből, amely fölött ott ragyog a csillagos ég.
Ámulva értem meg üzenetedet…
Nem tudom, Uram, vajon kinyújtod-e értem a kezed, mégis azt akarom mondani Neked, s Te bizonyára megérted:
Egy csoda az, hogy a látható pokol közepette a szívem könnyűnek tűnik és felismerlek Téged.
Mit is mondhatok? Csak azt, hogy boldog voltam, amikor felismertelek.
Nagyon jó Nálad lenni…
Forrás: Kagylókürt
Az emberek szinte vakok – a fizikai univerzum kevesebb mint 5%-át érzékelik.
A fizikai valóság nagy része szó szerint láthatatlan számunkra. Igen,
A valóságérzékelésünk egy keskeny ablak. Míg a világban látás és hang segítségével navigálunk, biológiai hardverünk csak egy apró töredékét rögzíti annak, ami valójában létezik. Az emberi szem egy vékony fénysávot érzékel 380 és 770 nanométer között, míg a fülünk süket mindenre, ami kívül esik a 20 Hz és 20 kHz közötti szűk tartományon. Ezáltal az ultraibolya fény, a rádióhullámok és az ultrahangos frekvenciák hatalmas spektruma teljesen észrevétlen marad körülöttünk. Még akkor is, ha a modern technológia, mint például az infravörös érzékelők, feltárják ezeket a rejtett rétegeket, nagyrészt tudatlanok maradunk a láthatatlan erők – például a testünkön másodpercenként áthaladó szellemszerű neutrínók milliárdjai – iránt, amelyek meghatározzák fizikai létezésünket.
Érzékelési korlátaink valódi mértéke még mélyebbé válik, ha a csillagok felé nézünk. Tudományos becslések szerint a kozmosz elképesztő 95 százaléka sötét anyagból és sötét energiából áll, olyan anyagokból, amelyek teljes mértékben meghaladják a jelenlegi közvetlen érzékelési vagy detektálási képességünket. Bár kifinomult eszközöket fejlesztettünk ki e szakadékok áthidalására, még mindig csak a felszínét kapargatjuk egy túlnyomórészt láthatatlan valóságnak. Ez a rejtett architektúra azt sugallja, hogy amit "valóságnak" nevezünk, az csupán a létezés apró szelete, amelynek érzékelésére evolúció útján jutottunk, így a fizikai világ túlnyomó része egy megfejtésre váró rejtély marad.
csermák János (fb)
Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
Jn 20, 30-31
Ó ifjak, lányok, gyermekek,
Oszlik az éj, már keljetek!
Jezus sírjához jöjjetek!
Alleluja!
Tűzlangban ég a hajnalpír,
Friss szélnek szárnyán száll a hír,
Nem rejti Jézust már a sír,
Alleluja!
Nem sírnak már bús Máriák,
Az Isten feltámadt Fiát
Várja húsvéti pálmaág.
Alleluja!
Ismétlem:
szálljunk önmagunk mélyére! Elképedve fogjuk tapasztalni, hogy a
felszínes viszonyok és a felületes gondolkodás embere alatt valami
ismeretlen lakozik, még alig bukkant elő az öntudatlanból, félig szunyókál,
mert nem serkenti megfelelő ösztöke; s vonásai a félhomályban összefolyni
látszanak a Világ alakjával.
Nem, nincs
olyan durva ütés, nem létezik olyan simogató kéz, amelyet összehasonlíthatnánk
azzal a hevességgel és anyásan ölelő karral, amit egyéni kapcsolatunk jelent a
Világmindenséggel, amikor…
… hirtelen
meglep a szent borzalom: legközvetlenebb
tapasztalataink banális burka alatt a nagy Kozmosz virágzik ki bennünk.
Teilhard de Chardin