2026. ápr. 2.

Nagycsütörtök

Nincsenek megjegyzések:


Minden egyes alkotásunk többé-kevésbé távolról vagy közvetlenül visszahat a lelki Világra, s ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy beteljesítse Krisztust az Ő misztikus egészében. Íme, ez a lehető legteljesebb válasz arra a kérdésünkre, hogy Szent Pál felhívását követve miként láthatjuk Istent életünk egész aktív részében. – Valóban: a Megtestesülés szüntelenül folyó működése által az Isteni oly erősen áthatja teremtett energiáinkat, hogy éppen tevékenységünket találhatjuk legmegfelelőbb miliőnek, ahol találkozhatunk vele és átölelhetjük. 

Először is: a cselekvéskor hozzátapadok Isten teremtő hatalmához. Egybeesem ezzel az erővel. Nemcsak eszközévé válok, hanem élő meghosszabbítójává. S mivel a létezőben semmi sem oly bensőséges, mint akarata, – szívem által valamiképp magával az Isten szívével fonódom össze. Ez a kapcsolat örök, mert folyton cselekszem. S mivel közben hűségem tökéletességének nem szabhatok határt, sem pedig szándékom lendületének, – ez a kapcsolat egyszersmind lehetővé teszi számomra, hogy egyre szorosabban hasonuljak Istenhez, határtalanul. 

Ebben az egyesülésben a lélek nem áll meg élvezni, nem is veszti szeme elől cselekvése anyagi célját. Teremtő törekvéssel egyesülve munkálkodik. A sikerre törő akarás, a megszületendő mű valamely fokú szenvedélyes szeretete: szorosan hozzátartozik teremtményi hűségünkhöz. S ezzel már őszinteségünk is, amellyel kívánjuk és visszük is előre a sikert Isten számára, új tényezőnek mutatkozik, – s ez is határt nem ismerő tényezője lesz annak a tökéletesebb kapcsolatunknak, amely minket a lelkesítő Mindenhatóhoz fűz. Ha kezdetben csak akaratunk összeegyeztetése révén társultunk Istennel, most már az elérendőcél közös szeretete által egyesülünk Vele. S a csodák csodája az, hogy az eredményt kezünkben tartva – elámuló örömünkre – Istent még mindig ott találjuk.

Teilhard de Chardin

2026. ápr. 1.

Isten a rosszból is jót hoz ki

Nincsenek megjegyzések:


Néha megrendít a gondolat, milyen mérhetetlen az emberi nyomorúság jelenleg az egész világon: milliók elszakítva egymástól, tépelődve, haszontalan napokban sorvadozva, nem is beszélve a kínzásról, fájdalomról, halálról, gyászról, igazságtalanságról. Ha a gyötrelem látható lenne, szinte az egész szerencsétlen bolygó sűrű, sötét párába burkolózna, elrejtve a mennyek döbbent tekintete elől! És történelmi távlatból nézve mindennek a terméke főként a gonoszság lesz. A történelmi nézópont azonban természetesen nem az egyetlen. Minden dolognak és tettnek önmagában is megvan az értéke, függetlenül az "okaitól" és a "köetkezményeitól". Amit tudunk - és ezt nagy részben közvetlen tapasztalat támasztja alá -, az az, hogy a gonosz hatalmas erőkel és szüntelen sikerrel munkálkodik. Hiába: inden csak azt a talajt készíti elő, amelyből a váratlan jó kisarjad. Így van ez általában, és így van a saját életünkben is.

J. R. R. Tolkien 

2026. márc. 29.

Heti ige

Nincsenek megjegyzések:


Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. 

Mt 16,25

2026. márc. 27.

Az imádság mibenléte

Nincsenek megjegyzések:


Az imádság nem más, mint egy baráti kapcsolat, gyakori megosztás és együttlét kettesben azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket. 

Avilai Szent Teréz

2026. márc. 22.

Heti ige

Nincsenek megjegyzések:


Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. 

Mt 16,24

2026. márc. 20.

2026. márc. 18.

Ha az Isten megérintett...

Nincsenek megjegyzések:


Akinek már volt ilyen látomása, sosem felejtheti. De legyen bár tudós, filozófus, egyszerű munkás vagy bárki más: ha egyszer megérintette ez a fénysugár, olyan lesz, mint a tengerész, ha megsuhintotta a déli tengerek részeg kék ege: szívét örökre feszíti nosztalgiája: vágy a nagyobb után, az erősebb felé, a maradandóbbért, az Abszolútra, amelynek jelenlétét és hatását egy pillanatra megérezte maga körül. Az a villámfény, amely tágra nyitotta szemét, szilárd fényként örökre ott marad szíve mélyén. S mindig megremeg, ha érzi az egyetemes kapcsolatokat. Az emberek talán nevethetnek rajta, felesleges aggodalmain. Mosolyogni fognak, hogy milyen furán viselkedik, amikor az emberi öntudatot a hétköznapi élet megszokott határain túlra akarja tágítani. A látnok mégis nyugodtan folytatja útját, mert tudja, hogy majd sokan megértik szavát, s reá várnak, – szomorúan és csonkán, hiszen titkos vágyak kiáltanak bennük, de nem képesek megfogalmazni sem. A szabadító szó pedig így hangzik: nem elég, hogy az ember elhagyja önzését és közösségben éljen. Arra is szüksége van, hogy egész szívvel, az egész Világgal egyesülve éljen, amely kozmikus távlatok felé viszi, – kozmikusan kell élnie. Van a dolgoknak éltető nedve vagy lelke, van valami abszolút, vonz minket és rejtőzik is előlünk. A létezőknek ez a lelke mélyebbre van, mint az egyedi lelkek; óriásibb, mint az emberek tömege. S hogy meglássuk arcát, felelhessünk hívó szavára, meg is értsük, hogy mit beszél, s hogy megtanuljunk teljesebben élni, a dolgok hatalmas folyamába kell merülnünk és meg kell látnunk merre visz az árja.

Teilhard de Chardin