„A fizikai agyunk és a testünk nem hoz létre semmit: csupán egy szűrő, amely lefordítja a holografikus univerzum frekvenciáit a mi mindennapi 'szilárd' tapasztalatunkra. A világ nem tárgyakból áll, hanem beágyazott hullámmintázatokból.”
„Ha a valóság holografikus, akkor a térbeli elkülönülés csupán illúzió. Az univerzum legkisebb darabkája is magában hordozza az egész kozmosz teljes információját, ahogyan egy hologram minden egyes apró szilánkja tartalmazza a teljes képet.”
„Nem a térben mozgunk: a tér és az anyag mozog rajtunk keresztül. A testünk nem egy szilárd objektum, hanem egy állandóan áramló, holografikus mintázat a végtelen frekvenciák óceánjában.”
„A tapasztalt valóságunk valójában egy frekvencia-tartomány, egy matematikai dimenzió, amelyet az elme értelmez szilárd térként és időként. Amit mi 'anyagi tárgyaknak' nevezünk, azok csupán interferenciák a kozmikus fény- és információmezőben. Ha megváltoztatod a frekvenciát, a látható tárgyak egyszerűen elpárolognak.”
„A tér-idő szövete nem a végső valóság, hanem csupán a holografikus kivetítő vászna. A vászon mögötti, dimenzió nélküli birodalomban a múlt, a jelen és a jövő egyszerre van jelen egyetlen, időtlen információs mátrixban. Ott nincs 'itt' és nincs 'ott' – minden pont abszolút átfedésben van minden más ponttal.”
„Az, amit mi egyéni elmének nevezünk, valójában egy lézernyalábhoz hasonlít, amely megvilágítja a kozmikus hologram egy bizonyos szeletét. Ha a figyelem fókusza kitágul, az egyéni tudat azonnal képes hozzáférni a teljes univerzum tárolt emlékeihez és összes információjához, mert a rész nem független az egésztől – a rész maga az egész.”
„A fizikai test nem a tudat lakhelye, hanem annak legalacsonyabb frekvenciájú, legsűrűbb kivetülése. A betegség, a gyógyulás vagy a fizikai átalakulás nem biokémiai folyamat, hanem a holografikus alapminta megváltozása a mélyebb, nem-fizikai frekvencia-tartományban.”
„A valóság nem egy külső, tőlünk függetlenül létező építmény, hanem egy 'interaktív, plasztikus álom', amelyet a kollektív tudat rezonanciája tart egyben. Amikor azt hiszed, hogy rálépsz egy szilárd talajra, valójában a saját elmédben kódolt információs mintázat rezonál a kozmikus mező interferenciájával.”
„A végső konklúzió az, hogy semmi sem különálló. Nem létezik külön 'megfigyelő' és 'megfigyelt tárgy'. Egyetlen végtelen, önmagát interferenciák formájában tapasztaló tudati óceán létezik, ahol minden egyes pillanat a teljes mindenség újjászületése.”
Michael Talbot: Holografikus univerzum
