Jól türte tehát Marcellus a számkivetést s lelkében semmi változást nem okozott a hely megváltoztatása, habár szegénység követte is azt, de a melyben tudta, hogy semmi rossz nincsen, hacsak valakit a mindent felforgató fösvénység és pazarlás őrülete meg nem száll. Mert hát mennyi az, a mi az ember fentartására szükséges? … A test kivánatai csekélyek: kerülni akarja a hideget, tápszerekkel oltani az éhet és szomjat; amit azon kivül kiván, vétekre, nem használatra való.
Kérdezni kivánom: miért bocsátotok hajókat a tengerre? miért fegyverzitek magatokat mind a vadak, mind az emberek ellen? miért lóttok-futtok oly nyugtalansággal? miért halmoztok kincseket kincsekre? nem gondoljátok-e meg, mily kicsiny a testetek? nem bolondság és a legnagyobb tévedés-e: sokat kivánni, midőn oly keveset fogadhatsz be? Szaporítsátok bár a jövedelmeket, terjeszszétek a határokat; mindazáltal testeiteket soha meg nem bővíthetitek. Bármily jól sikerült az üzérkedés és sok hasznot hajtott a katonai szolgálat, bár a mindenfelől felkutatott élelmiszerek egybegyűjtvék; nem lesz hová elhelyezzétek ama készleteiteket. Miért szereztek össze ily sokat? Hát őseink, kiknek erénye tartja fen most is a mi bűneinket, boldogtalanok voltak-e azért, mert ételöket saját kezökkel készítették, mert nyughelyök a föld vala, mert hajlékaik nem csillogtak aranytól; mert templomaik drágakövektől még nem tündöklöttek?
A száműzött szegénysége tehát semmi nehézséggel nem jár, mert nincs oly nyomorú száműzetés, mely az ember táplálására nem eléggé termékeny. Vajon ruházatot, vajon hajlékot kiván-e a száműzött? Ha ezt csupán használatra kivánja, sem hajléka, sem ruházatja nem fog hiányozni. Mert a test szintoly kevéssel fedezhető, mint táplálható. A természet semmit sem tett az embernek fáradságossá, a mit szükségessé tett: de ha aranynyal áttört, különböző, mesterkélt színű bíborköntösre vágyakozik: nem a sors, hanem saját hibája miatt szegény.
És ez nem csak a pénzzel, vagy tápszerrel történik: egyforma természete van minden vágyakozásnak, mely nem szükségből, hanem romlottságból ered. Bármit halmozz nekie össze, a kivánságnak az nem határa, hanem fokozása lesz. Ennélfogva a ki természetes korlátok közt marad, nem fog szegénységet érzeni; a ki a természetes korláton túl lép, azt a legdúsabb gazdagságban is szegénység követi. Szükséges dolgokra nézve a száműzetés is kielégítő, fölöslegesekre országok sem.
