2019. nov. 30.

Egy az Isten, minden fölött

Nincsenek megjegyzések:

Dán 6,12-28
Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre,
amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. Erre elmentek, és kérdést
intéztek a királyhoz a parancs felől: ,,Király! Vajon nem rendelted-e
el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy
emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok
vermébe?’’ Azt felelte nekik a király: ,,Úgy van a dolog, a médek és a
perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.’’ Ekkor ők feleltek, és azt
mondták a királynak: ,,A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik
törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor
elimádkozza a maga imádságát.’’ Mikor a király ezt meghallotta, nagyon
elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen
napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. Ám azok a férfiak
megértették a királyt és azt mondták neki: ,,Tudd meg, király, hogy a
médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a
király kiad, megváltoztatni nem szabad.’’ Erre a király kiadta a
parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt
mondta akkor a király Dánielnek: ,,A te Istened, akit te mindenkor
tisztelsz, szabadítson meg téged!’’ Aztán hoztak egy követ, rátették a
verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek
gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. A király aztán
hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az
étkeket, de még az álom is elkerülte őt. Hajnalhasadtával aztán felkelt
a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. Mikor a verem
közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: ,,Dániel, az
élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz,
meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?’’ Azt felelte erre
Dániel a királynak: ,,Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte
angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem,
mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!’’
Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt
a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem
találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. A király parancsára azonban
elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket
magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és
feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris
megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. Ekkor Dáriusz
király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön
lakik: ,,Békességtek bőségben legyen! Elrendeltem, hogy egész
birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő
az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és
hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat
művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok
verméből.’’

2019. nov. 10.

Szent Ágoston - Istenbe kapcsolódni

Nincsenek megjegyzések:

Mit kell immár tennem, én Istenem, igazi életem?

Túlmegyek ezen az emlékezet nevű erőn is, túlmegyek rajta, és feléd tartok, én édes világosságom. Mit szólsz hozzá, Uram? Lelkem segítségével túlmegyek ezen tehetségemen is. Feléd tartok, ki állandóan fölöttem vagy, mert hozzád akarok férkőzni, és onnan akarok belédkapcsolódni, ahonnan csak lehet.

(Idézet forrása: Vallomások, 10. könyv, XVII. fejezet)

2019. szept. 26.

Forráspont? - humor?

Nincsenek megjegyzések:
Szeibert Márton


A héten volt egy nagy volumenű katolikus ifjúsági rendezvény a BOK Csarnokban, amit az Eucharisztikus Kongresszusra való előkészület jegyében rendezték meg, és amiről egy bő 6 órás felvétel van az interneten. Kicsit belenéztem a videóba, a beszédeket meghallgattam, és volt egy 15 perces rész, ahol egy híres humorista adta elő magát, vagy szebben mondva egyfajta "hitvallást" tett. Nem szeretném és nem is fogom a rendezvényt kielemezni, csupán a humorista által elmondottakkal kapcsolatban szeretném a véleményemet kifejteni, illetve pár szóban összefoglalni, hogy az egész rendezvényről mik az érzéseim.

Kezdem az utóbbival. Összességében azt gondolom, hogy az Egyházban egy nagyon rossz tendencia figyelhető meg. A modern embernek és a fiatalságnak való megfelelni akarás. Például az orgona és a gregorián kiváltása nyálas gitáros énekekre, vagy a liberális mindent megengedő lelkiség, ami komfortos, langyos. Nem vagyok rigorista bigott keresztény, de keresztény vagyok, azaz Krisztus-követő. Ezernyi hibám és bűnöm van, és jobban tudom, hogy mit kéne tennem, mint amennyire valójában teszem. Nem keresem senkiben sem a szálkát, mert látom a saját gerendámat. Tudom, hogy az élet küzdelem, küzdelem önmagammal, és azt is, hogy az élet Krisztussal lesz teljes. Nem a csöpögős, bugyuta énekben és a felemelt kezek lóbálásában, hanem a csöndben. Az orgona vagy jónéhány komolyzene emelheti a lelket, de a manapság népszerű zenék legfeljebb a felszínt kapargatják, és szalmából csinálnak nagy tüzet. Lehet, hogy a többségnek nem vonzó az érces, mély érték, mert nem ismerik fel, de az ember ilyen, tanítani kell, fejleszteni kell, hogy magasabbra jusson és megtanulja szeretni azt, amit korábban képtelen volt. Hogyan várhatnánk el egy írástudatlantól, hogy élvezze az elé helyezett szépirodalmi alkotást? De a megoldás nem az, hogy a Bibliákat lecseréljük képes Bibliákra, hanem az, hogy megtanítjuk olvasni az embereket. Sajnos manapság inkább az értéket csökkentjük le, hogy ne kelljen senkitől sem fejlődést elvárni, hogy könnyebb legyen egy felszínes tömeget összetoborozni. Számomra egy ilyen rendezvény sajnos mindig ezeket az érzéseimet erősítik. Ezen a rendezvényen, a 6 óra alatt egy fél órás előadás Papp Miklós görögkatolikus atyától volt egy olyan lelki érték, ami felszín alá tudott hatolni, és ami felhívta a figyelmet a lényegre, arra, hogy ne csak jól akarjuk érezni megunkat, hanem szentek, próféták, elitek legyünk önátadással, Isten-szerelemmel. Ezt köszönöm!

A humorista előadásával kapcsolatban több észrevételem is van. Összességében az egész a már fent leírt negatív gondolataimat támasztja alá. Előadta, hogy gyerekkorában még volt benne egy feszültség, egy megfelelni akarás, ami azóta megszűnt, és már békében van önmagával, Istent sokadik helyre tette az életében, akit hetente egyszer esetleg felhív majd fut tovább. Az rendben van, hogy ezt megvallja, de e mellett nagyon fájdalmas, hogy az érződött az egészből, hogy ezt így jónak találja, ezen kár rágódni. Tehát egyszerűen az önmagunkkal való küzdelmet kizárta az életéből, azaz tulajdonképpen a fejlődés lehetőségét zárta ki, azaz a jelen emberi életét dobta ki, pazarolta el. Mert Krisztus tanítása alapján mi tékozló fiai vagyunk Istennek, és a valódi boldogság csak úgy érhet el minket, ha önmagunkat átadjuk Istennek, ha minden nap megküzdünk az egónkkal, ha lélekben befogadjuk Jézus fényét, és ezzel a fénnyel éljük az életünket, és ezt szórjuk szeretettel mindenki felé. Ez nem sétagalopp. Ez egyfajta iga, egyfajta teher, ami Jézus szavaival élve édes és könnyű. Édes és könnyű, mert az élet teljességét adó tiszta fény emeli a lelket; közben viszont iga és teher, mert az ember természete rosszra hajló, amivel igenis küzdeni kell, minden nap oda kell adni Istennek. Ha én a gyermekemet látom, hogy rossz irányba megy, hogy sötét bandák közé keveredik, hogy kábszeresekkel barátkozik, akkor igenis indulattal fogom őt inteni, és mindent megteszek azért, hogy elkerülje azt a szenvedést, amit én már látok, de ő még nem. Nem legyintek, hogy "kicsit hosszabb utat választott", hanem próbálom megóvni. Ez az óvás tűnhet a gyerek szemében nyomasztónak, okozhat görcsöt, de ez a gyerek butasága, amibe nem kellene nekünk is beleesnünk. Sajnálom, hogy a szervezők a megfelelési kényszer hatása alatt Isten hű szolgái helyett humoristát hívnak abból a célból, hogy ő tegyen tanúságot, hitvallást, mert az menő. De milyen hitvallás az egy katolikus rendezvényen, ahol antikrisztusi tanokat vallanak? Ahol buzdítanak a lanyhaságra, ahol elfelejtetik Jézus szavait: "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, tagadd meg magad, vedd föl a kereszted, nem békét hoztam hanem tüzet, virrasszatok és imádkozzatok, a lélek az ami éltet, a test nem használ semmit, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!"

Végül, nem tudom, hogy ez a felszínes tömeg eléri-e azt, hogy egy-egy embert elkapjon és mélyebb vizek felé sodorjon. Ha igen, akkor hálás vagyok Isten ezen csodájának, de ha nem, akkor sajnos a félelmem igazolódik: nem jó ez az irány.

2019. szept. 1.

EDITH STEIN IMÁJA

Nincsenek megjegyzések:

Add Uram, hogy vakon
járjak utadon
Mit rendeltél felőlem
Nem kutatom
Hisz Atyám vagy
Aki gyermeked
Sötét éjen át is
Hazavezeted

2019. aug. 4.

Szűzanya nem Földanya

Nincsenek megjegyzések:
Most közeledik AUGUSZTUS 15. SZŰZANYA MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE. Ebből az alkalomból pár gondolatomat közlöm. A Szűzanya tisztelet mostanáig úgy-ahogy megvolt, de pl. a mai /egyházi/ igyekezetek, félek, hogy károsítják az eddig helyesnek látszó irányt. https://www.americamagazine.org/faith/2018/06/08/vatican-releases-preparatory-document-pan-amazonian-synod

Természetesen Isten=Jézus és az összes transzcendens világi lelkek tisztelete többféleképpen lehetséges. Attól függően, hogy kinek milyen mélységben van a hite, hogy földi síkon vagy messzire is gondol, azt részesíti előnyben. Szeretnék egy közepes megközelítést közölni.

Gyerekkoromban Szűzanyához nagyon sokat imádkoztam. Emlékszem, egyszer anyám egy családi veszekedés után elment. Lehettem vagy kilenc éves, amikor azt mondtam a Szűzanyának; elmondom az egész rózsafüzért, csak hozd vissza anyámat. Emlékszem, tiszta szívből üvöltözve, sírva végeztem a rózsafüzérrel, már az utolsó szemeknél tartottam, amikor hallottam anyám cipőjének a kopogását, hogy megjött. Onnantól tudtam, hogy Szűzanyában lehet bízni! A vándorló embernek Ő is segítség, hathatós, és ha őszintén kérik, jelen van, nem hagy magunkra. Egy igazi Anya! Ma sem feledem, csak jobban Krisztushoz vezetett, mint akkoriban megéltem, de ez a cél.

A Bibliából tudjuk, Jézus, az isteni gyermek szülőanyja Mária. Gondoljunk bele, hogy Isten a Földre születik, mert már látja, hogy csak egy megoldás van, hogy minket észhez térítsen, megmentsen. Egyértelmű, Isten nem fog szülőanyjának, magának egy akármilyen testet szerezni, koszos, buta testbe nem megy, mi sem feküdnénk bele. Istennek egy teljesen tiszta lélek kellett, aki ezzel a céllal született. Szűz Mária előtte is, kozmikus méretekben nézve is jelentős lélek volt, akinek univerzális tevékenységi köre van. Ő volt az, aki még „odakint” vállalta – a családjában is rendkívüli dolgok történtek – az isteni gyerek világra hozatalát, felnevelését. Nagy tévedés és az egész meg nem értő lehúzása (talán nem véletlen, azzal a céllal, hogy keresztény hitünk omoljon szét) Szűzanyát földanyának nevezni. Botrány! Őreá, aki milliószor nagyobb ennél, nem tekinthetünk semmiféle politikai érdekből, árulásból alkotott ezoterikus, liberális és Istentől elrugaszkodott tévelméletekkel. Tán föld-anyának a GAIA elméletet mondhatnám, az is elég szép. Szűzanyánk az univerzumnak magas szellemi része, aki mintegy szellem anyaként „működik”. Ő az, aki anyai jósággal kiterjeszti a kezét az Őt kérők felé, de mindenféleképpen az Isten földi megnyilvánulását segítette és ezt folyamatosan teszi is.

Halálát követően, mennybevétele után sem szűnik meg spirituálisan jelen lenni. Nézzük meg azt a rengeteg Mária jelenést, amelyek közül többet is az egyház hivatalosan elismert. Nem téveszméket kellene alkotni, hanem elmélyedni abban, amit Szűz Mária közölni akar a világgal, ez mindenkinek jobb lenne! Szűzanya nem Isten, Ő egy nagyon fejlett, magasan kvalifikált szellemi lény, aki az egyik legnépszerűbb a földi világunkban is. Ami Istennek kellett, azt megtette, de nem nyugszik, ma is szolgál, ma is teszi a dolgát. Jézus Krisztus megváltó dolgában tevékenykedik. Sokan – teológiai tudatlanság miatt – összekeverik és hozzá, mint Istenhez imádkoznak, ez hibás. De aki azon a szinten áll, hogy nem fogja fel az Isten mélységét, még megközelítőleg sem, hanem egy földi, de nagyon emelkedett lénybe kapaszkodik, megértem. Nem tanították meg neki rendesen a hittant! Viszont annál, hogy semmit se tenne az Isten felé nyitott, kereső ember, ez feltétlenül jobb.

Mária mindenféleképpen Istenre mutat, soha nem istenítette magát, nem is fogja. A protestantizmusban Máriának az elvetése, illetve nem eléggé a helyén kezelése talán ilyen félreértéseken alapszik. Én azt gondolom, hogy nem lehet a sarokba dobni egy folyamatosan szeretettel működő istenközeli lényt, aki a Szűz Mária! Ő segíti, fejleszti az Istennel már egyesülni vágyó vagy Isten közelében lévő földi élőlény életét.

Jaj lenne a földnek, ha az ő segítsége elmaradna, ezért mindenki, aki az ősegyház tiszteletében is jelenlevő Szűzanyát, vagy a már Istenhez távozott szenteket le akarja építeni, nihilizmus felé vivő engedményeket tenni, szerintem a legsúlyosabb, Isten elleni bűnt követi el.

Fokozott alázatot, elgondolkodást kérek azoktól, akik nem kizárólag Krisztus és őt segítő szellemi lények felé akarják vinni a kereszténységet. A belső ellenség rosszabb, mint a külső, de felismerhető, s ebben kérjük drága Szűz Anya segítségét, imádkozzon a szétesőben lévő, árulókkal teli egyházért, amit Fia, Krisztus a megmentésünkért, tisztán, csakis őt imádókkal akart! Jézus Krisztus végtelen tettét semmi és senki sem rombolhatja, még a fent hivatkozott dokumentumtervezettel sem. Akkor ez az Egyház nem lesz az, amibe mi belekeresztelkedtünk, amiben két évezrede élünk! Nekünk vissza kell térni az eredeti igazi katolikus hithez, valláshoz, amiben nincsenek alkuk, meghunyászkodások, istentelenségek, az igazi Krisztust /akaratát elfelejtő, félremagyarázó, liberalizmussal bekenő, memória zavaros egyének! Az újkeletű téveszméktől mentesen Istent /Jézust, a mindenség Királyát kristálytisztán kell látnunk. Jézus Krisztus mindenek fölött van, és mindenkinek, az egyháznak is, legfőképpen előtte kéne fejet hajtania, csak az akaratát lesni, elmélkedésekben minden tettüket ellenőrizni. Tán nem jutottunk volna el eddig, hogy egyre kevesebben vagyunk s ölnek minket, és senki sem véd meg a téveszméktől sem…, főleg az nem, akiknek kellene.

Amit Krisztus nekünk adott, az Övé, ezt az egyházat legjobban Szűzanya segíti. Kiabálom, baj van! Kérek Mindenkit, hogy Szűz Anya ünnepén sírva, könyörögve kérje, Szűz Mária segítse vissza Egyházát, Krisztus igazi, önzetlen, politika mentes szolgálatára, arra az útra, amiről fokozatosan letértek. Mennybevitelének napján adjunk neki egy lelkileg alkotott rózsát a szeretünk jeléül.

Pável Márta
2019.08.04.

2019. aug. 3.

Miért fáj a szívem, ha istentelenségeket olvasok

Nincsenek megjegyzések:
A napokban egy ismert pszichiáter könyve került a kezembe, igaz, nem először olvastam, de most értettem meg igazán, hogy az egyik legravaszabb ateista művet lapozom. A nevét direkt nem fogom kiírni, nem akarok neki reklámot csinálni. Viszont megdöbbentő, hogy egy olyan logikus, felfújható háromdimenziós világképet közöl, ami ugyan a három dimenzióban igaz – a többiről tudomása sincs, és képessége sem lehetett, hogy felismerje a transzcendens létet – és pont ez a probléma. Viszont ebben a viszonylatban /ma már halott az illető, és már tudhatja mennyire nem igaz, amivel butította a népet.../, a könyve elején még nem sokat tévedett. Ha tévedne, akkor azt mondhatnám, a többi sem lehet igaz, s ezzel is lehetne érvelni. Elképesztő a szófacsaró ravaszsága (vagy csak egyszerűen itt tartott, írni meg bárki írogathat...), szinte ördögi ez a dolog, mert aki nem mélyen hívő, annak egy ilyen írás haza is vághatja az esteleg bimbózó hitét.

Mai gondolkodásommal, hitemmel, tapasztalatommal olvasva megdöbbentő ez a materialista okoskodó, a transzcendencia felé zárt, szinte bebetonozott agyú ember. Az a baj, hogy olyannyira bezárt az elméje, hogy az már reménytelen. Ugyanakkor elég meggyőző erővel el is hiteti, amit ő gondol, vagy ami a meggyőződése (?...). Úgy véli, mintha ez a három dimenzió lenne minden, s ebben a mindenben él az emberi lény, aki különböző dolgokra jön rá, pl. kiszolgáltatott, s keres bármilyen fogódzkodót magának. Ez az alapelv, de nem csak neki, hanem hasonszőrű más istentelenek pl. pszichiátereknek, filozófusoknak is. A hívő ember az ő törvényük szerint neurotikus, és ezért hívő, mert keres valami fogódzkodót, pl. Istent, anya-, apaképet stb. Ez az a standard szöveg, amit állandóan nyomatnak, egyetemeken is. A baj az, hogy még némi igazság is van ebben, mert ha valakinek nincsen elég mély hite, ilyen megoldásokat is kereshet, egyéb pótszerek mellett, mint pl. pszichológus.

A félig képzett, akár szakmai tömegnek is elég tudományosnak hathat - főleg ebben az elistentelenedett világban...-, mivel megfogalmazása kulturált, s nem lehet azt mondani, hogy Blikk stílusú, és azt sem, hogy nem elég intelligens, csak veszélyesen istentelen. Lényegi kérdésig és megoldásig sem jutnak el...! Ha az ember magára ismer, tőlük nem fog választ kapni arra, ami a létének okát, értelmének a kérdését feszegeti. A három dimenzióba zártan nincs válasz, csak gyógyszer...! Mert ugye nekik az ember egy evolúciós állat, de arra nem térnek ki, hogyan miért ismert magára, hogy tudott az ember ennyire kiválni a többi állat közül.

Habár közli pl. azt a megállapítást, hogy egyedül az ember az, aki unatkozik. Ez persze így nem is igaz, mert pl. a macska szemmel láthatóan tud unatkozni, nem is kicsit, és azért, hogy unalmát elűzze, szórakoztatja magát, pl. akár életveszélyesen kikezd a kutyával is, hogy kergesse, mert valamivel el kell tölteni az idejét. Honnan tudjuk, hogy mi van a macska fejében, vagy bármelyik más állat fejében. Azt is megkérdezném, honnan tudjuk, hogy elég-e az az ember tudatának, hogy a három dimenzióba bezárva kell megélnie a kimondhatatlan lelki feszüléseit.

Szerintem, ha az ember Isten nélkül eszmél rá a kivetettségére, sok-sok mindennel szembeni tehetetlenségére, akkor valóban neurotikus is lehet. Hogyan szálljon szembe, vagy hogyan éljen együtt a betegség-, haláltudattal stb.? Azért fordul Istenhez (s ez katolikus szemmel nem túl nagy dicsőség, mert szeretete miatt kellene), hogy ne legyen neurotikus és nem fordítva, ahogyan az író írja. Az nem igaz, hogy a vallásos ember neurotikus, ez csak akkor lehet, ha vallása formai, elégtelen mélységű, vagy megvezették a lelkivezetők. Igaz Istenhivő lehetetlen, hogy neurotikus legyen, mert egy önmagának ellentmondó dolog lenne. Ugyanis A. Szt. Teréz szavaival élve; „ISTEN EGYEDÜL ELÉG!”- ezért nem lesz valaki neurotikus. Magam néha úgy érzem, mintha a pszichiátria Istennel sok esetben ellenséges lenne. Ugyanis aki mélyen, őszintén hisz Istenben, annak nincs – mint már leírtam – szüksége pszichiáterre.

Felvetette az író a végtelen engedelmesség kérdését is, szinte jelezve, hogy az Isten félelemben tartja, s retorziót is alkalmaz az ember ellen. Mekkora balgaság ez. Ragozza, hogy az Isten – szinte elvéve a szabadságot – gyakorlatilag végtelen engedelmességet követel, kvázi zsarnok, öntelt. A felnőtt személy, ha rájön arra, hogy a végtelen, a mindenség, az öröklét, az Isten kicsoda, és milyen viszonyban van velünk, a lelkünk tőle származik, onnan jött el, akkor nincs más megoldás, mint az önkéntes visszatérés a Végtelen Istenbe. Ha mi kapitulálunk Isten felé, akkor többé nem könyörögni kell a kegyelemért, meg a szeretetért, hanem Istenben mindent megkapunk, mert soha nem ismert mértékben, mindennek a részesei vagyunk. Kiteljesedünk, SZABADDÁ VÁLUNK, önmagunk rabságától is megmenekülünk. Nem értem, mit lehet ezen nem megérteni? Hogy lehet ilyen kifordultan gondolkozni, hogy ennek pont ez ellenkezőjét állítja. Ha kapitulálunk Isten felé, akkor ez a szuper szabadság stb. él automatikusan mindaddig, míg az Istennek hátat nem fordítanak. Ismétlem: Istenben nem rabok, hanem végtelenül szabadok vagyunk, ez a szabadság, úgy látszik, sokaknak nem érthető.

Annyira kicsinyes az emberi gondolkodás - a pszichiáter írónak is -, hogy azt hiszi, az a szabadság, hogyha nem engedelmeskedik a 10 parancsnak stb.. Hát akkor ne engedelmeskedjen a KRESZ-nek sem, menjen át a piroson, és nézze meg, hogyan hal meg. A KRESZ az itteni halál /itt miért nem érzi magát rabnak, meg zsarnokság alatt, érdekes.../, a 10 parancs be nem tartása pedig a túlvilági elesését jelenti. Ha nem engedelmeskedik a tízparancsolatnak, ami isteni, minket óvó parancs, akkor nézze meg, hogy amikor kilép a testéből, hogy fog az irgalmatlan szétoszlás legsötétebb lelki bugyraiba kerülni. Fel kell gőg és mindenfajta okoskodás nélkül ismerni, hogy vannak törvények, amelyek megtartanak. Lehet ennek ellenállni (piroson is át lehet menni...), csak nem érdemes, ezért azt gondolom, hogy aki Isten felé kapitulál, az megmentette az életét, az az örök életbe kapitulált, fokozatosan tisztább, emberibb ember, majd szinte angyali lélekké válik.

Utoljára: egy teológia baklövés: az Istennel való vitatkozásról.

A nevezett egyén ismerte a rabbinikus irodalmat, ismertet egy tanmesét, amiből azt hozza ki, hogy az Istennel való vitában az ember győzött, és még tán le is fenyíti/zsarolja Istent... :(

Ez már sem nem kulturált, sem nem intelligens, hanem szánalmas bizonyítékát adja annak, hogy amit tagad, arról semmit sem tud. Nem érti, nem tud Istenről, hiába ismeri a Tórát, de mint látható az írásából, ez semmit nem jelent.

A Bibliából ismerünk jó pár esetet, mikor az ember megpróbál reklamálni „vitatkozni” Istennel, ószövetségi részben olvasható, ahogyan némelyik próféta tette (pl. Jeremiás), de mindig Istennek volt igaza, mert Isten soha nem téved, és soha nem lehet igaza az embernek. Ez az egész „vita” úgy zajlik le lélektől lélekig, hogy az ember közli búját, panaszát. Pl. Biblia, Jeremiás könyvének 20,7-8: Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem...

Vitához oda-vissza beszéd/gondolkodás, valamiféle közlés kellene, de Isten felől sokszor akár 10 évig sem jön válasz, vagy nem veszi észre az ember, hogy választ kapott. Sokszor nem egyszerűen jön a válasz, hanem tettekben, eseményekben, csodákban, sokszor évek múlva, de nem marad el. Van olyan is, például a Némaság c. filmben, hogy Isten nem válaszol. Csak egy lényeges dologban tévedtek; miért válaszolna, nem Ő küldte őket oda téríteni, ha megkérdezték volna Istent, nemet mondott volna. De a jezsuiták nem kérdezték meg, nem az Ő akarata volt, hanem az emberé, s ekkor a reklamálásuk, hogy miért engedi ezt meg Isten, mikor szabadítja ki őket stb., nem jogos, így mire is kellene, hogy válaszoljon/?/, némaságban maradt. Az Úr csak akkor avatkozik bele a dolgokba, ha szabad akaratból elejétől kezdve szabad utat adunk Neki!

Ha elmélkedésekben kérdezzük, ugyanis vagyunk olyan viszonyban (tudunk úgy csak Rá figyelni, és le tudjuk a világot állítani magunkban, hogy CSAK Rá figyeljünk...), hogy kérdéseket tehessünk fel, előre kérdezhessük; mit tegyünk és hogyan, vagy akár értetlenkedünk, akkor az Úr pedig nagyon szelíden és kedvesen rámutat, hogy mit tévedtünk, mit látunk alantasabban, önzőbben, és nem olyan emelkedettséggel, mint az Isten. Ilyenkor az ember elszégyelli magát, és végtelen hálás lesz Istennek a tanításáért, a helyrerakásért! Istennek van egyfajta világképe, az isteni világkép, ami a testbe burkolózott lelkünknek nem evidens. Ő megmutatja, hogy mi az ő igazsága, vevők vagyunk vagy nem, az nem Isten hibája, hanem mi ezzel behatároljuk a sorsunkat is.

Ez az írás, ami erre a cikkre indított, mindennek ellentmond, nagyon messze jár az írója az igazi megértéstől. A neves pszichiáter nekem szánalmas, rettenetes, és ártó az emberi transzcendentális egzisztenciának. Könyvét olvasva úgy érzem, mert olyan, mintha sárga mézzel körbe vonnának, édesnek tűnik, csak beleragad a szíved, a lelked a koszba, a reménytelenségbe. Felelőtlenségnek tartom, — igaz, háromdimenziós testének „tudattalanul”húzott egy határt, ami ezt az írást motiválta — a többi ember butítását.

Szeretem annyira az emberiséget, hogy azt kívánnám, hogy egyre csak nemesedne, nőne benne a szeretet, lelki intelligencia, és ezzel a földi szenvedése is enyhülne.

Ez a csak 3 dimenzióban íródott könyv félrevezető, senkit nem jobbító hitetlenség, számomra rettenetes. Nem értem, hogyan élhet valaki úgy, hogy elvan a saját behatároltságában, s ezt még terjeszti is (persze igaznak hiszi...). A hitetlen ember — többek közt — azért kezd el inni vagy zülleni, mert hiányt pótol, valami módon el akarja terelni a figyelmét. Istent a tudatunk legmélyéről nem lehet kitörölni, mert a lelkünk Istentől van még akkor is, ha a szerző azt, aki vallásos, neurotikusnak titulálja.

A mai pszichológiában nagyon fontos, hogy az ember felnőtt, kiforrott személyiség legyen, s szerintem éppen ez segíti abban, hogy Istennek odaadja magát (Ő lesz az egészséges, hibátlan bárány...), mert megértette mi a következő állomás, ami a lelki fejlődésének az útja. Tévesen sokan azt hiszik, hogy attól lesz érett személyiség a felnőtt személy, ha megtagadja Istent. Szerintem az ember istenhitétől függ, hogy majd felsőbbrendű ember legyen, és mindaddig ember marad, míg a földön van, de teszi a dolgát, majd utána a megfelelő szintre lép. Az nem cél, hogy valaki a pszichiátere segítségével - hacsak valóban nem súlyos beteg...-, oldja meg azokat a problémáit, amikre ébredezve kérdez, de választ nem kapva szül magának. A gyógyszerek tompíthatnak, hogy ne gondolkozzon annyit, mert neki fájdalmas Isten körüli kérdés is. Isten nem pótolható semmivel. Ragyog a szívem ettől a fajta spirituális élettől, sokszor megkérdezem magamtól, miért foglalkozom én a többi emberrel, miért akarom nekik is, hogy jó legyen. Nem tudok más választ, mint azt, hogy nem lehetek önző, nem tarhatom meg magamnak, amit Istentől kaptam.

Végül egy tanmese: A tanítvány hite a mester csodatévő erejében sziklaszilárd volt. Ha a gurunak csak nevét ejtette ki, már úgy tudott a vizeken járni, mint akár a szilárd talajon.

Meghallotta ezt a guru, s azt gondolta: "Hogyan? Már puszta nevem is csodát tesz? Milyen nagy és csodálatos lehetek akkor én magam!"

Másnap maga is megkísérelte, hogy száraz lábbal átjusson a folyón. Közben így suttogott: "Én! Én! Én!" De alig érintette lába a vizet, elmerült és megfulladt.

A hit csodát tesz - az önimádat halál.


Pável Márta
2019.08.02.

2019. júl. 2.

Istenben lelünk végső otthonra

Nincsenek megjegyzések:
"Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?"
"Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.
Jn. 14,1,2,6.