Ha az ember nem változik, az Élet kényszeríti. Ha magától nem megy, dolgát megnehezíti.
Azt látom, kezd vége lenni a segítő ébrsztésnek. A lehetőségek ajtaja bezárul. Ki most is alszik, lehet, hogy álomban marad. Ki felébredt, egyre jobban, magasabbra halad. Letisztul a homoktól a víz, miután állni hagyják, ha összekeverik. A nehezebb homok, az edény aljára sűllyed, s a víz tisztulni látszik.
Önmagadra figyelj, mit szeretnél, merre menni?! Impulzus van, lesz bőven. Hogy mire figyelsz, mit hiszel, mit teszel, sorsod, jövőd megteremti.
Ez már, a felelősségvállalás kora. Nem lehet kifele mutogatni. Önmagadra, a Benső Vezetődre kell hallgatni! A másra, másokra mutogatásba bele lehet bukni. Ezért a kapuk lassan bezárulnak és utolsó ébresztésként a csoportos és az egyéni választások is feltárulnak, és hogy ki merre megy, mindaz megmutatkozik.
Aminek a figyelmed, gondolataidat adod, azt erősíted, s mint egy szándékot, amikor kinyilvánítod, magadnak azt akarod!
Az életed olyan, amilyenné magadat alakítod! Ellökheted, ha azt akarod, hogy ellökjön, vagy magadhoz ölelheted, ha azt szeretnéd, hogy magához öleljen.
A kulcs a zárban, a virág a réten, az illat a szélben te magad vagy!
Forrás: fb, Bölcsesség tengere
