Teréz lelki Anyánk ünnepére

 

Heti ige

Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat. Azon a napon válaszolok – mondja az Úr –, válaszolni fogok az égnek, és az válaszol a földnek.

Oz 2,21-23

Amit kimondasz

Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott: „Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...” Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta: „Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk...” A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:  „Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést...”  Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első egy lusta ember volt, a másodikban tisztátalan indulatok voltak, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.  Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!

Forrás: https://pozitiv.ewk.hu/tanulsagos-tortenetek/

Kezdjük el!

"Kezdjük ma, Ó testvérek, jót cselekedni, mert eddig semmit sem tettünk". Ezeket a szavakat, amelyeket a szeráfi Szent Ferenc atya alázatosságában magára alkalmazott, tegyük magunkévá az új év kezdetén. Valóban, eddig semmit sem tettünk, vagy ha valamit, akkor nagyon keveset; az évek egymást követték emelkedésben és nyugvásban anélkül, hogy megkérdeztük volna magunktól, hogyan töltöttük el őket; hogy nincs-e mit javítani, hozzátenni, elvenni magatartásunkban. Gondolkodás nélkül éltünk, mintha egy napon az örök bíró nem hívna magához minket, és nem kérne számon rajtunk, hogy mit tettünk, hogyan töltöttük el az időnket. Pedig minden percről szigorúan számot kell adnunk, a kegyelem minden mozdulatáról, minden szent sugallatról, minden lehetőségről, amely a jócselekedetekre kínálkozott számunkra. Isten szent törvényének legcsekélyebb megszegése is számon lesz tartva.

Pio atya

Heti ige

Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton. 

Péld 23,19

Látogatóban Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

    - Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

    - Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

  - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

    - Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

   - Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

    - Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

Szegedi Egyetem. Mesek, tanulságos történetek

Ajtó

 

A három ajtó (s ezek egyetlen ajtót alkotnak).

1. Az üresség ajtaja. Sehonnai. Nincs benne hely az énnek, nem is léphet keresztül rajta. Ezért nem használhatja az, aki valahová tart. Ajtó-e egyáltalán? A nem-ajtó ajtaja.

2. Jeltelen, felirat nélküli ajtó, minden eligazítás nélkül. Nem különbözteti meg semmi. Ezért senki sem mondhatja rá: “Ez az! Ez az ajtó!" Nem lehet fölismerni róla, hogy ajtó. Nem vezetnek hozzá más tárgyak, rámutatva: “Mi nem vagyunk az, de ott áll ő — az ajtó!" Nincs rajta jelzés: “Kijárat." Hiába keresünk rajta feliratokat. A jelzett ajtók, a magukat ajtónak kikiáltó ajtók nem az igaziak. De ne keresd még ezt a feliratot sem: “Nem-ajtó." Vagy: “Nem-kijárat."

3. A vágy nélküli ajtó. Nem kívánt és nem tervezett. Sohasem várták, sohasem kívánták. Nem akarták, hogy ajtó legyen. Nem tréfa, nem becsapás. Nem kiválasztott. Nem kizárólagos. Nemcsak a keveseké. Nem a sokaké. Nem tartozik senkihez. Céltalan ajtó. Végtelen ajtó. Nem nyitja kulcs - ne képzeld tehát, hogy kezedben a kulcs. Ne fűzd reményeidet a kulcsaidhoz.

Nincs értelme rákérdezni sem. Mégis kérdezned kell? Kit? Miről? Ha elkéred az összes ajtó listáját, ez nem szerepel rajta. Ha elkéred az összes ajtó számait, ennek nincs száma. Ne áltasd magad azzal a gondolattal sem, hogy csupán nehéz rátalálni, és fortélyosan nyílik. Ha keresed, eltűnik. Visszavonul, megkisebbedik. Semmivé válik. Nincs küszöbe, nincs alja, nincs üres helye sem. Nem tartozik sem ehhez a világhoz, sem egy másikhoz. Nem támaszkodik semmire. Mivel nincs alapja, ez minden fájdalom vége. Nem marad hátra tennivaló. Ezért nincs küszöb, nincs lépcső, nincs előrehaladás vagy hátralépés, nincs belépés vagy megállás. Ez az ajtó, amelyben minden ajtó végződik. Nem építette senki, lehetetlen és lerombolhatatlan, rajta áramlik ki minden tűz, amikor “kialszik".

Krisztus azt mondta: “Én vagyok az ajtó". Az átszegezett ajtó. A kereszt: beszögezik az ajtót, amelyet a halál becsapott. A feltámadás: “Látjátok, én a nem-ajtó vagyok." “Miért nem néztek az égre?" Attollite portas principes vestras. Ősi kapuszárnyak, táruljatok - (Zsolt 24, 7.) Emeljétek föl fejeteket, kapuk (Zsolt 24, 9.). Minek? A Dicsőség Királyának. Ego sum ostium. Én vagyok az ajtó. (Jn 10, 7.) Én vagyok a nyílás, a feltárulkozás, a kinyilatkoztatás, a fény kapuja, maga a Fény. “Én vagyok a világosság", és a világosság kezdettől fogva benne van a világban. (Bár sötétségnek látszott.)

Thomas Merton

AQUILA Magazin - 2024. október