Rúmí terjedelmes kézirataiból olvasott fel a körötte lévőknek, tanította őket. Egyszerre felbukkant egy szokatlan külsejű, idegen aszkéta, aki tisztelettudó érdeklődést mutatott a tanító iránt, s a könyvre mutatva megkérdezte:
– Mi ez?
Elnézően megmosolyogva az idegenről sütő tudatlanságot Rúmí csak annyit mondott:
– Olyasmi, amit te nem értesz…
Erre az aszkéta kiragadta kezéből a kéziratos lapokat, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a kútba hajította azokat. A növendékek ugrottak, hogy mentsék, ami menthető, míg a mester csak állt, lesújtva. Nagy nehezen kiszedegették a lapokat a kút mélyéről, de egyre növekvő ámulattal látták, hogy a lapok sértetlenek maradtak, szárazon kerültek ki a kút mélyéről. Rumi elképedve kérdezte:
– Mi ez?
Mire az aszkéta csak annyit válaszolt:
– Olyasmi, amit te nem értesz…
Forrás: kagylokurt.hu, Rúmi