Megkaptátok a legfantasztikusabb ajándékot: a képességet, hogy gondolataitokat fizikai, anyagi formába vetíthetitek ki. Ez a képesség felelősséggel jár; sokan közületek hajlanak rá, hogy életük sikereiért önmaguk vállát veregessék, a kudarcokért pedig Istent, a sorsot, a társadalmat hibáztassák. Hasonlóképpen az emberiség hajlamos saját bűntudatát, saját tévedéseit egy atyaisten-figurának felhánytorgatni, aki szemlátomást egyre jobban belefárad a panaszáradatba.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy a saját fizikai valóságotokat ti magatok teremtitek; ti magatok, kollektíve alkotjátok a dicsőséget és az iszonyatot, amely földi életetekben létezik. Amíg rá nem ébredtek teremtői mivoltotokra, nem lesztek hajlandók vállalni ezt a felelősséget. Az ördögöt sem hibáztathatjátok a világot sújtó szerencsétlenségekért. Ahhoz már eléggé fejlettek vagytok, hogy felismerjétek: az ördög nem más, mint saját pszichétek egy részének kivetülése, de annyira még nem vagytok bölcsek, hogy megtanuljátok, hogyan használjátok teremtő erőtöket konstruktív módon.
A legtöbb olvasóm ismeri azt a kifejezést: "izompacsirta". Fajként, emberiségként "egopacsirtává" váltatok, spiritualitásotok megmerevedett, az Én intuitív részeit vagy letagadjátok, vagy a felismerhetetlenségig eltorzítjátok.
Jane Roberts: Seth könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése