Áldás

Ezeket kérem számodra:



Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés, sem, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem
kérem, hogy utadat rózsák szegjék, és hogy könny soha ne csorogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának új felismeréshez elvezetni, a fájdalom nem ötvözne
nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg a Boldogasszony és Gyermeke mosollyal és reménységgel,
ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb. Őrizzed lelkedben a hálát, és a köszönet ki ne
fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve a visszaemlékezés gazdag szépségével arról, ami betöltötte
életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe életed feladataival és a próbákkal, amelyeknek kitesz.

Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet és a csúcsot meredeknek, ahová az út vezet, pontosan

akkor növekedjen meg benned a remény és a bizalom. Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,

amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme, és volt igaz barát, aki reményt adott.

A múlt erőt ad arra, hogy kivárjad a vihar elmúltát és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő,

hogy a magad hegycsúcsára feljuthass. Barátodban az Isten fia mosolyog rád!

Maradjon meg benned ez a tudás mindörökre, s akkor megtalálsz mindent, amire vágyódsz,

és ami boldoggá tesz.

(ősi ír áldás)