Egy napon Jézus,
amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó
partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték
úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre
fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass
el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor
hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy
félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy
még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése