Sok időt pazaroltam el bolondságokra, hiábavaló
munkával töltöttem el ifjúságomnak csaknem egész idejét, és oly
bölcsességnek szenteltem, melyet Isten bolondsággá tett, mígnem egy
napon, mintha mély álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az
evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a
világ fejedelmeinek - kik immár semmivé lettek - bölcsessége
hasznavehetetlen. Bő könnyeket ontottam nyomorult életem felett, és
vezetésért könyörögtem, hogy az istenfélelem iskolájába bevezetést
nyerjek.
Nagy Szent Vazul: 223. levél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése