Abban az időben az
apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek
és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a
pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert
olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt
idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte
őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése