Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg
és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos,
sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek
vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit
tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják
imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben
szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe.
Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy
rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat
mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek
vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok,
a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti
tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi
szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát
megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése