A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti
Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok
nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki.
Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt
nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a
kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti
vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez,
és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal
nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy
Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor
beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett.
Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek
egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték
őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre
nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint
megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna
annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is
megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad
mondtad!”
Mt 26,14-25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése